Surányi István

Egyértelművé vált, hogy a "sikeres járványkezelés" ("mi vagyunk a legeredményesebbek!") mellett Orbán két további témakörre építi a kampányát: "a nép egyszerű gyermeke vagyok" és Gyurcsány, Öszöd, 2006!

Orbán pörköltszaftos zakóban (ebédbe belefeledkező atyafiakkal sűrűn megesik) kirohant a Karmeliták kolostorából! Mint Zrinyi Szigetvárról.

Leépül az állam?

Nyilvánvaló, hogy a jövő évi választás nem szokvány parlamenti választás lesz, hanem egyfajta népítélet, elsősorban Orbán-rezsim 11 éves kormányzati (háttérzeneként, elválaszthatatlanul 4 éves első kormányzati és 8 éves ellenzéki) működéséről.

Orbán most már megfontolások nélkül, dafke, naponta megvétóz minden uniós határozatot, intézkedést, vagy állásfoglalást. Akár van értelme/indoka, akár nincs.

Vörösmarty fején találta a szöget: "Ábrándozás az élet megrontója, mely, kancsalúl, festett egekbe néz."

A diktátorok egyik jellemző tulajdonsága, hogy nincs se önkritikai, se humorérzékük. Az őket kiszolgáló falka pedig – feladatát végezve – hasonul.

Egy frászt! Lehet, hogy ő maga, személy szerint nem lesz még egyszer az Egyesült Államok elnöke. Bár még ez sem lefutott. Addig még sok víz lefolyik a Dunán.

Orbánnak és cimboráinak, mondhatni alteregóinak egy srófra jár az agyuk: kizárólag a hatalmuk megtartásán munkálkodnak, saját jövőjüknek alárendelve mindent, és mindenki, akár az általuk irányított ország érdekét. Egy cég, egy akol. Mintha tejtestvérek lennének.

Orbán a saját médiabirodalmának túlsúlyossá (kívánalma szerint fokozatosan egyeduralkodóvá) tétele, az országos és helyi közszolgálati média prostituálása mellett anakondaként öleli körül, és fojtja meg egyenként a zsugorodó ellenzéki, vagy független médiákat.