Olvasom, hogy a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján, vagyis a mai napon a kormány nevében Varga Judit igazságügyi miniszter kavicsot, virágot és mécsest helyezett el a Cipők a Duna-parton emlékműnél.
Tekintsünk Keletre, mert ex oriente lux, Keletről jön a fény. Hogy mennyire fény jön mostanság, és mennyivel inkább sötétség, arról lehetne vitatkozni – teszik is – főként, ha nem csak úgy általában tekintjük Keletet, hanem Budapestről Pekinget és Sanghajt.
Bár nem nagy meglepetés, mert tudományos (és féltudományos) modellek április közepére jósolták a COVID19 okozta halálozások számának maximumát Magyarországon, de mégiscsak lesújtó, hogy világviszonylatban ennyivel rosszabbak vagyunk a harmadik hullámban mindenkinél.
Két értelemben is belazulhatott a miniszerelnök: a járványkezelésre is jellemző ez, de annak is örülhet, hogy a nép jobban elismeri áldásos tevékenységét, mint korábban. Mindkettőről durva dolgokat tudtunk meg a napokban.
Sarkadi Balázs akadémikus, orvos-biológus azt javasolta, hogy “Magyarországon sürgősséggel el kellene indítani egy kutatást a Sinopharm vakcinával oltott páciensek antitest-alapú és sejtes immunitásának vizsgálatára”.
A párizsi Le Monde szerint a magyar miniszterelnöknek valamilyen módon meg kell hátrálnia a SinoPharm kínai vakcina ügyében miután maguk a kínaiak is elismerték, hogy annak hatékonysága nem ér fel a nyugati oltóanyagokkal. Csakhogy Orbán Viktor saját magát is SinoPharm vakcinával olttatta be, és ezzel a kínaiak reklám arcává vált.
24 ezer fölé nőtt a koronavírus-járvány hazai halálos áldozatainak száma. Felfoghatatlan veszteség. Összehasonlításul: 24 ezer magyar katona halt meg Magyarország területén a II. világháborúban. Az 1848-49-es szabadságharcban körülbelül 8 ezer, 1956-ban 2500-3000 embert veszítettünk el.
Lázár János volt kancelláriaminiszter szerdai interjújában a többi között azt mondta: „Orbán Viktor örök”. Kéri László politológus szerint ez szomorú, mert Lázár, amikor második ember volt, „komoly szakpolitikai teljesítményt mutatott fel” a kormányzati szervek összehangolásában.
Nagyok az erőfeszítések, hogy a sikert sikerre halmozó Orbán-rendszer a kultúra felülről irányított, szelíden agresszív, szisztematikus átfarigcsálásával végre Orbán-korszakká magasztosuljon. Ennek két kötelező lépcsejét köszönthettük az elmúlt egy-két nap híreire bukkanva.
Feltaláltunk magunknak egy senkiházi falusi suttyót, a saját magyar népmeséink legkisebb testvérét a pisaszagú faluvégéről, felemeltük, odaadtunk neki mindent, aztán megint azt hittük, ő lesz a következő igazságos Mátyás király.
Az orbáni propagandában szó sincs arról, hogy Magyarország a lakosságarányos halálozási számokat tekintve tartósan világelső lett, hanem arról beszélnek, hány ezer ember életét mentették meg.
Repeshet a magyar szív, hogy olyan lángelmével megáldott miniszterelnöke van, aki mérnökebb a mérnöknél, doktorabb a doktornál és tanárabb a tanárnál. Minden szakmához, hivatáshoz remekül ért. Gigászi erővel harcol minden és mindenki ellen, hogy az általa vizuált illiberális világkép megvalósuljon Magyarországon. Az árvíznél élharcosként gátvédert játszott, a Covidnál egy díjbirkózó járványszakembert és az oktatásban is megsziporkáztatta lángelméje szikráit. Lassan könyvet írhatna és kiadhatná Mein Illiberaler Kampf név alatt.
Az oltást nem lehet mifelénk úgy ukmukfukk kötelezővé tenni, hiszen nem egy diktatúra lennénk, mondta bele a nyilvánosságba Orbán Viktor. Talán kicsit göcögött is – persze csak úgy befelé – a miniszterelnök, hogy egy vérbeli demokratikus panel mögül nézi hülyének az országot.
