A beszélgetés előzménye és apropója az volt, hogy Novák Katalin államfő kegyelmet adott Budaházy Györgynek, aki április 27-én lóháton távozott a váci börtönből. A köztársasági elnök Ferenc pápa magyarországi látogatásával indokolta döntését.

Budaházyt, a Hunnia Mozgalom alapítóját márciusban terrorcselekmény miatt ítélték el jogerősen 6 év fegyházbüntetésre. A Népszava felkérésére a Publicus Intézet nemrég közvélemény-kutatást készített a témában, amiből az derült ki, hogy az államfői kegyelem létezését elfogadják az emberek, abban a kérdésben azonban a Fidesz szavazói is megosztottak, hogy helyes volt-e Budaházynak kegyelmet adni.

Kegyelem volt, van és lesz

– ezzel kezdte Tóth Mihály jogászprofesszor, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára. Elmagyarázta, hogy a kegyelem nem afféle anakronisztikus intézmény, mindenhol benne van az alkotmányokban, része a jogrendnek. Magyarországon háromféle kegyelem létezik: a viszonylag ritka eljárási kegyelem, amit folyamatban lévő ügyekben alkalmaznak, a szintén ritka mentesítési kegyelem, ami lényegében tiszta erkölcsi bizonyítványt jelent, a harmadik pedig a végrehajtási kegyelem, a leggyakoribb típus. Létezik egyéni kegyelem és közkegyelem, előbbit az államfő, utóbbit az Országgyűlés gyakorolja. A kegyelem lehet részleges és teljes, tehát vonatkozhat a büntetés egy részére vagy egészére.

Göncz Árpád bánt a legbőkezűbben a kegyelemmel

Tóth Mihály rövid ismertetője szerint az európai gyakorlat változatos. A németeknél például nincs eljárási kegyelem, csak végrehajtási. A cseheknél sűrűn gyakorol kegyelmet a köztársasági elnök, volt példa arra, hogy egy évfordulón százával kaptak kegyelmet elítéltek. Svédországban – ez kuriózum – a kegyelmet a kormány gyakorolja. A lengyeleknél, litvánoknál nincs szükség miniszteri ellenjegyzésre a kegyelemhez, de általában van – ez Magyarországra is igaz. Nálunk tehát szükség van az igazságügyi miniszter ellenjegyzésére, ha ez megvan, akkor hatályosul a kegyelem. Tóth Mihály azt mondta: ezzel vállalja a miniszter a döntésért a politikai felelősséget, ez ennek az értelme.

A professzor felsorolt néhány adatot az előző államfők kegyelmezési gyakorlatáról:

• a rendszerváltozás után a legnagyobb számban Göncz Árpád élt az egyéni kegyelmezés jogával, összesen több mint 1000, évi átlagosan 100 embernek adott kegyelmet (főleg a kilencvenes évek elején hozott sok kegyelmi döntést, ebben fontos tényező volt, hogy akkor még sokan töltöttek politikai okok miatt hosszabb szabadságvesztést);
• Sólyom László összesen körülbelül 100 esetben adott kegyelmet;
• Mádl Ferenc 120-140-ben;
• Áder János 6000 kérelemből 120-nál döntött úgy, hogy kegyelmet ad.

Átlagban azt lehet mondani, hogy az összes egyéni kegyelmi kérvény 2 százaléka ment át, volt időszak, amikor csak fél, volt, amikor 4-5 százalék is.

Keveset tudhatunk

Az elnöki kegyelem olyan téma, amelyről csak keveset tudhatnak az állampolgárok. Tömör, a legalapvetőbb számokra szorítkozó statisztikát ugyan időről időre közöl a hivatal, ugyanakkor az egyes, konkrét személyekre, ügyekre vonatkozó döntések csak a legritkább esetben kerülnek nyilvánosságra, és a – nevek nélküli, de például egyes bűncselekmény-típusokra lebontott – részletes adatok sem ismerhetőek meg. Ebben a témában a Telex információi szerint korábban indultak közérdekű adatigénylési perek, indított ilyet az egykori Origo egy újságírója és a Magyar Helsinki Bizottság is. Ezeket azonban – még 2013-ban – jogerősen elveszítették az adatkérők.

A konkrét döntéseket még anonimizált formában is hiába kérte az újságíró, a személyes adatok, illetve azon belül is a bűnügyi személyes adatok védelme a bíróság szerint kizárta ezt. A részletes, de anonim adatokra vonatkozó kérésnél arra hivatkozott a hivatal, hogy a kért formában adatokat nem kezel, és nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely ilyen típusú adatok előállítására kötelezné. A bíróság ezt az érvelést elfogadta.

Tóth Mihály a szerda esti rendezvényen azt emelte ki ezzel kapcsolatban, hogy indoklásra egyébként nem köteles az elnök. Vagyis a kért dokumentumokban a személyes adatokon kívül tényleg nem nagyon lenne más. Anonimizált formában kutatási engedély birtokosának kiadtak azért korábban kevés részletesebb adatot, de a professzor tudomása szerint az utóbbi tíz évben ilyen kutatás sem volt. Annyit azért régebbről tudni lehet, hogy a pozitív kegyelmi döntések túlnyomó többsége egészségi okokra vagy családi okokra hivatkozó kérelmeknél született. (Egyébként méltányossági ok lehet még az időmúlás, a megbánó magatartás, az előélet is.)

A professzor felidézett néhány ismertté vált esetet: az anyáét, aki a gyógyíthatatlan beteg, a halálért könyörgő kisgyerekét a kádba ölte, Simek Kittiét, aki családon belüli erőszak elszenvedője volt az apja által, akit végül álmában lelőtt, illetve Geréb Ágnes bábáét.

Tóth Mihály azt mondta: mivel a Budaházy-ügyben sem egészségi, sem családi okról nem tud (az indoklás a pápalátogatásra hivatkozott), kénytelen feltételezni, hogy politikai döntés áll a háttérben.

Jogi abszurditás

A jogászprofesszor szerint az sem lehet érv, hogy a Hunnia-per milyen sokáig húzódott – szerinte ez és minden egyéb hasonló körülmény már „bőven benne volt” abban, hogy a jól megindokolt elsőfokú döntés 17 évét mindössze 6 évre vitte le a másodfok, ami egyébként „példátlan a magyar joggyakorlatban”.

A Károli oktatója azt mondta: az ő környezetében többségben voltak azok, akik értetlenségüknek, akár felháborodásuknak adtak hangot a kegyelmi döntés után. Szerinte azt nagyon fontos látni, hogy

„a kegyelem nem igazságszolgáltatás”, azaz „nem nyúl” az ítélethez, csak annak a büntetési részét érinti, méltányosságból, tehát a bűnösség attól még érvényben marad.

A professzor egyik legfontosabb állítása az volt, hogy a Budaházy-ügyben hozott kegyelmi döntés ráadásul jogi abszurditás, a büntető törvénykönyv szerint nem értelmezhető. Azt mondta: ő ilyet a rendszerváltozás óta nem látott még. Jogi szempontból nem létezhet olyan, hogy hat év szabadságvesztést öt évre függesszenek fel (nem stimmel az idő, hat év túl sok a felfüggesztetthez), és mellesleg közügyektől eltiltást pedig nem lehet kiszabni felfüggesztett mellett. Az eredmény Tóth szerint teljes jogbizonytalanság, nem lehet tudni, ténylegesen mi lesz.

Jogos felháborodás

A szerda esti rendezvényen Ungváry Krisztián történész, az MTA doktora a Horthy-korszak – már akkor is – botrányos kegyelmi döntéseiről tartott rövid ismertetőt. Az 1919-es pogromok (Izsák, Orgovány) kapcsán külön törvény született arról, hogy közkegyelmet kaphatnak azok, akik elkövettek bűncselekményeket, akár öltek is, de ezt úgymond a kommün miatti úgynevezett „jogos felháborodásukban” és „megsértett nemzeti érzésük” miatt tették, kivéve, ha ez párosult személyes meggazdagodással. Ungváry megjegyezte, hogy az egészen bestiális dolgokat elkövető Francia Kiss Mihálytól maga a bíró búcsúzott: „Isten önnel!” De kegyelmet kaptak a diszeli-tapolcai pogrom elkövetői is, miközben 11 ember megöltek, több százat megvertek, és csoportos nemi erőszakot követtek el.

Aztán ott volt az a továbbszolgáló próbaszolgálatos hadnagy, aki zsidók agyonverésére adott ki utasítást, de az ügyében még ítélet sem született, mert fél év előzetes letartóztatás után kormányzói kegyelmet kapott közérdekre hivatkozott, így az ügy nem kapott nyilvánosságot. A történész harmadik példája az újvidéki 3500 halott után adott kormányzói kegyelem volt.

Ungváry Krisztián szerint ami most a Budaházy-ügyben történt, annak a „megfejtése” a következő: az orosz modell, hogy az állami erőszakot kiszervezik terrorista vagy félterrorista csoportoknak,

itt is ezt az orosz modellt látjuk megvalósulni annak minden morális és biztonsági következményével, ezt jó, ha mindenki tudatosítja magában.

Udvarlás a szélsőjobbnak

A program moderátora, az újságíró Ónody-Molnár Dóra – a Budaházyék által korábban bántalmazott Csintalan Sándor szavaira utalva – rákérdezett a beszélgetés résztvevőinél, ők is a fasizmus irányába tett lépést látnak-e az ügyben. Ungváry válasza szerint azt a típusú államot, ami úgynevezett NGO-knak (nem kormányzati szervezeteknek) szervezi ki az erőszakot, „nevezhetjük teljes joggal fasisztának, latorállamnak, sokféle módon nevezhetjük”, és „nagyon súlyos okok vannak amellett, hogy a Fidesz politikáját szélsőjobboldali politizálásnak minősítsük annak filozófiai lényegét illetően”. De azzal folytatta: a legfontosabb annak a rögzítése, hogy itt kimagasló társadalmi veszélyességű ügyről és ennek teljes negligálásáról van szó, ez pedig, azt gondolja, „életveszélyes”. A történész Carl Schmittet és Hitlert, aki maga volt a jogforrás, is felemlegette a beszélgetés során ahhoz kapcsolódva, hogy Tóth Mihály kifejtette, miért jogi abszurditás a kegyelmi döntés.

Pulai András kutató, a Publicus Intézet ügyvezetője, stratégiai igazgatója a saját kutatásuk ismertetése mellett arról beszélt: azt látják, hogy a Fidesz az elmúlt néhány hónapban visszafordult a szélsőjobb irányába, újra udvarol a szélsőjobboldalnak – a kegyelmi ügyet is „bele lehet tenni ebbe a dobozba”. Szerinte a Fidesznek azért érdekes ismét a szélsőjobb, mert látja, hogy a mérsékelt táborból nem igazán tud szavazókat visszahódítani, ez ellen hatnak a tanártüntetések, az uniós pénzek hiánya vagy éppen az egészségügy állapota.

A rendezvényen szóba került Budaházy esetleges későbbi politikai szerepvállalása. Erről Tóth Mihály elmagyarázta, hogy a következő három választáson Budaházynak nem lehet szerepe, mert az ő jogértelmezése szerint a felfüggesztett 5 éve után még kezdődik majd az 5 évig tartó közügyektől való eltiltás. De a magyarázathoz – annak jóslatértékét csökkentendő – óvatosan hozzátette: „Bízva abban, hogy jogállamban élünk.” (Telex)