h i r d e t é s

A pofon egyszerűsége

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

A pofon egyszerűsége

2021. május 11. - 08:19

 

Orbánnak és cimboráinak, mondhatni alteregóinak egy srófra jár az agyuk: kizárólag a hatalmuk megtartásán munkálkodnak, saját jövőjüknek alárendelve mindent, és mindenki, akár az általuk irányított ország érdekét. Egy cég, egy akol. Mintha tejtestvérek lennének.

A sorrendben negyedik rendkívüli választás után megalakult izraeli parlamentben az egyébként legtöbb voksot szerzett Netanjáhú nem tudott összekotorni a Likud és szövetségesei parlamenti többségéhez és kormányalakításhoz szükséges hatvanegy támogatót, csak ötvenhetet, így fogcsikorgatva visszaadta a kormányalakítási megbízást.

Pedig Netanjáhú terve egyértelmű: egyetlen percre se engedheti ki a kezéből az irányítást, mert egy ellene összehozott parlamenti többség azzonal fölszámolná azt a példátlan, jogalkotói trehányság szülte anomáliát, hogy miniszter nem lehet az, aki ellen büntetőeljárás folyik, de miniszterelnök igen.
Ellenben, ha neki sikerülne öt percre összehoznia ezt a többséget, akkor megszavaztatná a "francia törvényt", mely a miniszterelnök ellen bármiféle büntetőeljárás indítását, lefolytatást kizárna.

Rivlin államfő Netanjáhú kormányalakítási fiaskója után a mérsékelt jobboldali Jair Lapidot kérte fel, akinek (halvány) esélye mutatkozik, hogy centrista, jobboldali (szekuláris) pártok, (esetleg) baloldali pártok, és a palesztin RAAM közreműködésével kormányt alakíthasson.

Ez Netanjahu politikai pályafutásának végét jelentené.
Ezért egyetlen eszköze marad: megakadályozni Lapidot (vagy bárki mást) abban, hogy parlamenti többséget kalapáljon össze, és ezzel elérni, hogy ötödször is választásokat tartsanak, ahol kezdődik minden elölről.
Ezért semmi se drága a (jelenleg ügyvezető) miniszterelnöknek, aki négy éve, napi huszonnégy órában kizárólag a saját túlélésével van elfoglalva, járvánnyal, költségvetéssel, kormányzással nem bíbelődik. Nincs rá ideje.

Egész véletlenül választások előtt hetekkel ismerte el a cimborája, Trump – a vonatkozó ENSZ-határozatot a szemétre vetve – Jeruzsálemet Izrael fővárosául.

Egész véletlenül választások előtt jelentette be a leköszönése előtt pár héttel Trump, szintén ENSZ-határozatok sorát szemen köpve, hogy Izrael jogszerűen annektálhatja a Jordán nyugati partját.

Egész véletlenül választások előtt aktivizálódott a Moszad Iránban, melyet nem is nagyon tagadtak.

Egész véletlenül a koalíciós tárgyalásokkal egy időben robbantak ki zavargások az Al-Aksza mecsetnél, melyet a Netanjáhú-kormány által irányított biztonsági erők brutálisan felszámoltak.
Melyre válaszul a Hamász, arab területről rakétákat lőtt ki Jeruzsálemre.
Melyre válaszul az izraeli légierő terrorista célpontokat bombázott.

Az egész ügy alkalmas arra, hogy a RAAM-ot felállítsa a tárgyalóasztaltól, a velük szövetkezni kívánó izraeli pártokat lehetetlen helyzetbe hozza, a félelem, a bizonytalanság magvait hintse el a palesztin lakosságban, egy izraeli kormánykoalícióban való részvétellel kapcsolatban pedig növelje az ellenállást, másfelől pedig az "erős kéz" letéteményeseként Netanjáhú megtartsa híveit, sőt újabbakat szerezzen, egy őszi választásra.

A régi kérdés tehát: kinek az érdeke? Occam borotvájával nagyon egyszerűen megválaszolható.
Mert a Hamász, melyet ma már gyakorlatilag csak Irán támogat/tart életben, nyilván érdekelt abban, hogy időnként megmutassa magát: még létezünk, harcolunk.
A perzsa állam se bánja, ha Izraelben zűrzavaros napok jönnek.
De ezek másodlagos törekvések és szempontok. Mert túlságosan sok az egybeesés! Tehát?

Címkék: 

 

Kommentek

h i r d e t é s

h i r d e t é s