Orbánnak és cimboráinak, mondhatni alteregóinak egy srófra jár az agyuk: kizárólag a hatalmuk megtartásán munkálkodnak, saját jövőjüknek alárendelve mindent, és mindenki, akár az általuk irányított ország érdekét. Egy cég, egy akol. Mintha tejtestvérek lennének.
A rendszerváltás utáni magyar politikai legsúlyosabb egyénisége kétségtelenül Rapcsák András, egykor hódmezővásárhelyi polgármester és egy időben országgyűlési képviselő volt. A meglehetősen harcias stílusáról ismert kereszténydemokrata politikus környezetében kezdte bontogatni szárnyait az a Lázár János, aki mindig sokat ad a kinézetére, és sok hölgy szerint jelenleg az egyik legsármosabb magyar politikus. De vajon tényleg ilyen sokat számít az, hogy egy politikus magas, sovány vagy szemüveges?
Klubrádió, Hetes Stúdió. Filippov Gábor, az Egyensúly Intézet igazgatója fejti ki az általuk kidolgozott koncepciót: az internet fejlődésével semmi akadálya annak, hogy közvetlen demokrácia (a nem oly távoli jövőben) felváltsa a képviseleti demokrácia gyakorlatát és intézményrendszerét.
Orbán a saját médiabirodalmának túlsúlyossá (kívánalma szerint fokozatosan egyeduralkodóvá) tétele, az országos és helyi közszolgálati média prostituálása mellett anakondaként öleli körül, és fojtja meg egyenként a zsugorodó ellenzéki, vagy független médiákat.
...azaz a prostituált egy foglalkozás, a társadalom terméke, nagyon nem oké a foglalkozást űzőket elítélni, már csak azért sem, mert kutatások bizonyítják, hogy senki sem jó kedvéből lesz prostituált. Nyomor, oktatás, család hiánya, erőszak, anyagi kilátástalanság, stb. Kb mindenki ismeri ezeket.
Baj lesz abból, ha az erdélyi magyar politika fősodra hagyja, hogy azok az erők, amelyek ma radikalizálják, a rasszizmus, a szélsőjobb felé lökik a közösséget, háborítatlanul működjenek. Ha az RMDSZ plusz a két egyesülő törpepárt nem látja ezt be, kisvártatva olyan csapdában fogják magukat találni, amely önnön lehetőségeik és működésük feltételeit áshatja alá.
Nemrégiben elgondolkodtam azon, mégis miért van az, hogy szinte bármiről számolunk be, hogy gyakorlatilag bármiről nyilvánítunk véleményt, a mondanivaló így vagy úgy mindig Orbán valamely döntése körül forog? Miért van az, hogy egy állítólagos demokráciában a közéleti vélemények elsöprő többsége egyetlen emberhez kötődik?
A járvánnyal vagyunk elfoglalva – teljesen érthető módon -, alig marad energiánk másra figyelni. Pedig mint minden, ez is el fog múlni. Vagy ha el nem is múlik, lecsendesedik és betagozódik az életünkbe, ahogy az influenza és annyi más kórság, amivel kénytelenek vagyunk együtt élni. Az ember borzasztóan rugalmas szerkezet, mindenhez képes alkalmazkodni. Háborúhoz, természeti csapásokhoz, időjárási szélsőségekhez, betegségekhez, járványokhoz.
Most még néhány napig a megnyílt teraszok okoznak kinek örömöt, kinek aggodalmat – én nem tudom, hogy időszerű volt-e, vagy korai -, de aztán visszatérnek az ellenzéki közvéleményt nyugtalanító kérdések, és köztük a legfontosabb: a bukásuk után mit lehet majd kezdeni a rezsim vezetőivel, annak legfőbb haszonélvezőivel, na meg a kétharmados törvényekkel.
A Fidesz, a Néppártból kiakolbólintása után az Európa Parlamentben új pártcsoport felé nézett. Egyelőre azonban nem döntött, hogy a Konzervatív, vagy az Identitás és Reformok nevű frakcióhoz csatlakozik, új frakciót alapít, vagy marad a függetlenek közt.
Olvasom, hogy a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján, vagyis a mai napon a kormány nevében Varga Judit igazságügyi miniszter kavicsot, virágot és mécsest helyezett el a Cipők a Duna-parton emlékműnél.
Kommentek