L. Ritók Nóra: Mai órám…
Mindig, minden órán szembesülök azzal, hogy a változó világ újabb és újabb kihívásokkal áll elő….és ezeket a gyerekekben kapom meg, a tanórákon.
Mert nem az érdekli, nem úgy, nem most, és nem olyan tempóban, mint ahogy azt megterveztem. Pedig felkészülök minden órára rendesen.
Ma pl. integrált csoportban voltam…jó, túl is vállaltam magam, mert volt, akivel linót nyomtattunk (először), páran még monotípiáztak, és voltak befejezős, meg újat kezdős rajzolók is, de nem tudtam mindenkiből a legjobbat kihozni. Mert sok „egyemberes” gyerek van a csoportomban, mondhatnám úgy is, BTM-es, akire mindre külön figyelem kell. És ma nem jutott mindenkire elég. Persze születtek megint csodák, mint minden órán….de nem ez maradt meg bennem, hanem az, akiből többet kellett volna kihoznom. Amikor egy összpontosításra ma is kevéssé képes fiúcska a végén mondta: „ráírtam a nevem, hány éves vagyok, és azt is, hogy Nóri néni”. (így szoktuk, a pályázati nyilvántartások miatt), azt mondtam neki: „jól tetted, köszi”… majd magamban hozzátettem: „legalább így teszem el, a mai kudarcomat…nevesítve…hogy lássam, mit nem tudtam ma, pedagógusként.”
Ilyenkor mindig gondolkodom, hogy kellene másképp, mert nem a gyerek a hibás, hanem én nem tudtam a neki megfelelő feladattal megérinteni.
Hogy miért hozom ezt most ide? Nos, hát a NAT miatt. Aminek mindehhez igazodni kellene. A mostani gyerekekhez. Mert sok van, egyre több, akivel ezen az úton, amit a NAT megrajzol, nem lehet, nem szabad menni. Mert nem lesznek értelmezhetők itt azok a tartalmak, amelyeket most meghatároznak … A kudarcuk borítékolva van, az pedig nem fog előrevinni.
Nem lenne szabad olyan tantervet írni, amiben nincs benne a gyakorló pedagógusok tapasztalata. Nem lenne szabad olyanoknak írni, akik nem mindenféle problémával küzdő gyerekekkel dolgoznak. Mert olyan terhet raknak így gyerekre, pedagógusra, amit nem bírnak el.
A jövő nem az íróasztaloknál formálódik, hanem az iskolákban. Meg persze a családokban, ahonnan a gyerekek érkeznek. De ők nem a NAT szerinti értékrend szerint fognak élni. Generációk múlva sem. Hanem a kor üzenetei, hatásai szerint. Csak az ellentmondásokat növeljük egy visszafele mutató nemzeti alaptantervvel.
A világ ugyanis mást üzen, ha tetszik, ha nem.... Más elvárásokkal. Erre kellene felkészítenünk a gyerekeket.