Teszi ezt annak ellenére, hogy a koronavírus-járvány miatt erősen leszűkült a pénzügyi mozgástere, ám a kiadások növelésében ez sem akadályozza Orbán Viktor kabinetjét. A nyakló nélküli költekezés veszélyeire paradox módon épp az a Matolcsy György hívja fel a figyelmet, aki jegybankelnökként és gazdasági miniszterként eddig szinte mindenben támogatta a kormányfő elképzeléseit. Most azonban dupla vagy semmit játszik Orbán Viktor, ami túl nagy kockázat egy instabil gazdasági környezeteben. - írja a Szegedi Kattintós

Felpörgő világgazdaság, szinte kiapadhatatlan uniós források, kedvező hitelfelvételi lehetőségek, és ha mindez nem lenne elég, orosz és kínai kölcsönökkel megtámogatott gigaberuházások indítása. Ez jellemezte a Fidesz kormányzásának utóbbi 10 évét, ami hatalmas lehetőség egy olyan kormány számára, amely választások környékén szeret osztogatni olyan társadalmi rétegeknek, amelyek amúgy nem igazán élvezték e rendkívül kedvező gazdasági folyamatok előnyeit.

Orbán Viktor persze eddig főleg ideológiával csábítgatta a választókat saját táborába, hiszen a migrásozás, sorosozás, újabban pedig a gyurcsányozás se hiányozhatott a palettáról. A kormánypárt stratégái azonban tudják, hogy most minden eddiginél nagyobb szerep jut a kézzel fogható eredmények felmutatásának, hiszen Brüsszel ostorozásával vagy a multinacionális cégek elleni hergeléssel nem lehet ellensúlyozni az elszabaduló inflációt, vagy a járványkezelésben mutatott gyenge teljesítményt.

Ez utóbbi olyan elem a kormány kommunikációjában, amivel nem igazán tud új szavazókat magához édesgetni. Nem csak a világszinten is igen jelentős halálozási arány, hanem a korlátozások okozta gazdasági visszaesés is komoly fejtörést okoz Varga Mihálynak és persze Orbán Viktornak. A pénzbőség látszatának fenntartása tehát kiemelt célja most a kormánynak, a miniszterelnök pedig nem először kovácsol a szükségből erényt.

A kormánylapnak számító Magyar Nemzetben ugyanis többször sugallta már azt a véleményét, hogy hitelből adakozni nem túl bölcs dolog a kormány részéről.

A trükk lényege, hogy a tavalyi nagy visszaesésnek köszönhetően az idei gazdasági növekedés időarányosan látványos számokat produkál, hiszen a bázisszám igen alacsony volt. Amikor tehát a kormány bejelentette, hogy amennyiben az idén meglesz az, 5,5 százalékos gazdasági növekedés, akkor jövő év február 15-ig visszatérítik a gyereket nevelő szülőknek az általuk 2021-ben befizetett személyi jövedelemadót, nem kockáztattak sokat. Ez mintegy kétmillió szülőt érinthet, és a költségvetésből mintegy 600 milliárd forintot osztanak vissza az érintetteknek.

Amellett, hogy nehéz lenne tagadni a rendelkezés kampányjellegét erősen megkérdőjelezhető, hogy a magyar államkincstár tudja-e nélkülözni ezt az összeget. Ez a kérdés vetődik fel a nyugdíjprémium és a 13. havi nyugdíj bevezetése kapcsán is, így a költségvetésből kieső milliárdokat most egyértelműen voksvásárlásra fordítja az állampárt. Ezt a pénzt egyrészt gazdaságélénkítésre, másrészt pedig az államadósság csökkentésére lehetne fordítani. Mivel a 13. havi nyugdíj kivételével ezek csak időszakos kiadások, az is biztosnak tűnik, hogy ennek az osztogatásnak csak hangulatjavító hatásai lesznek, ráadásul a kieső források pótlására nem született semmiféle terv.

Ennek a véleményének adott hangot már sokadszorra Matolcsy György jegybankelnök is, hiszen a pénzügyi stabilitás került veszélybe a kormány intézkedései miatt. A Magyar Nemzeti Bank komoly kockázati tényezőnek látja az infláció felpörgését, amit folyamatos kamatemelésekkel igyekszik kordában tartani, ugyanakkor felrója Varga Mihály gazdasági miniszternek (és rajta keresztül Orbán Viktornak), hogy a több évig igen jól teljesítő magyar gazdaság eredményeit nem használta fel strukturális reformokra, illetve nem csökkentette a GDP arányos államadósságot, ami régiós összehasonlításban kimagaslóan magas nálunk.

Bár Matolcsy meglehetősen ellentmondásos figura, és komoly „érdemei” vannak abban, hogy a kormány nem sokkal 2010-es hatalomra kerülése után einstandolta a magánnyugdíj-pénztári megtakarításokat, mostani éles kritikájára mégis érdemes odafigyelni. Egyrészt, mert személyében egy olyan fideszes káder támadja a kormány gazdaságpolitikáját, aki nyíltan felvállalja saját véleményét, másrészt érvei elég meggyőzőek. A kormánylapnak számító Magyar Nemzetben ugyanis többször sugallta már azt a véleményét, hogy hitelből adakozni nem túl bölcs dolog a kormány részéről.

A kormány eddig meglehetősen feszes költségvetése épp a koronavírus-járvány gazdasági hatásai miatt engedékenyebb EU ajánlásait figyelembe véve messze meghaladja majd az eddig mérvadó 3 százalékos hiányt, és akár a 7 százalékot is elérheti. Orbán többször kijelentette, hogy nem hisz a megszorítások politikájában, ám a választások miatti pluszkiadások tovább rontják a költségvetés amúgy sem túl szívderítő mérlegét. Ez is szerepet játszik abban, hogy a forint folyamatosan veszít az értékéből, és valószínűleg a hitelminősítőknél se tartja sokig kedvező besorolását az ország. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Elnyerheted egy lány kezét azzal, ha drága karkötőket vásárolsz neki, de gyorsan ott fog hagyni, ha semmi másra nem marad pénzed.” (Szegedi Kattintós)