Az állam köteles ütőképes és magasan képzett fegyveres erőt fenntartani. A védelmi erők feladata az ország megszabadítása a megszállótól és az agresszor befolyásának megszüntetése. Tehát a dzsihád, katonai szempontból kizárólag védekezési célt valósíthat meg. A dzsihádra és szükségleteire vonatkozó kiadások biztosítása a Bait ul-Mal egyik feladata, függetlenül attól, hogy vannak-e források a Bait ul-Mal-ban, vagy nincsenek. Ha rendelkezésre állnak források, akkor azokat dzsihádra és annak szükségleteire fordítják. Ha nincs forrás és a dzsihádot kötelezően elrendelték, akkor az erre fordított adakozás kötelesség, így az alapok létrehozásának felelőssége átkerül a Bait ul-Mal-tól a muszlimokhoz, mivel a dzsihád kötelezően érinti vagyonukat és életület. Allah (SWT) így szól:

Vonuljatok ki könnyen, vagy nehezen (fegyverekkel, vagy anélkül), küzdjetek vagyonotokkal és életetekkel Allah útján. Ez így jobb nektek, ha tudjátok. (Korán 9:41)

Ahhoz, hogy az állam teljes kontrol alatt tartsa ügyeit és mentes legyen más államok befolyásától, magára kell vállalnia saját fegyvereinek, különösen létfontosságú fegyvereinek gyártását és fejlesztését.

Készüljetek elő számukra, amivel csak tudtok erővel, harci paripával, hogy félelmet ültessetek általuk Allah ellenségébe és a ti ellenségetekbe, s másokba rajtuk kívül, kiket nem ismertek, de Allah ismeri őket. Bármit, amit Allah útján áldoztok, megtérítik nektek és nem visznek kárhozatba titeket. (Korán 8:60)

Áyák és hadithok tucatjai írják elő muszlimok számára a vagyoni és személyi részvételt a dzsihádban.

Abdur Rahman bin Khabbab asz-Szalmi tudósítása: „A próféta (béke reá) Khutbah-t (beszédet) mondott, melyben (adakozásra) biztatta az embereket egy hadsereg felkészítésére. Uthman bin Affan így szólt: Rajtam áll 100 teve, nyeregtakarókkal és nyeregtáskákkal. Majd ő (béke reá) leereszkedett a szószék (Mimbar) lépcsőjén, miközben újfent biztatott. Erre Uthman: Rajtam áll egy másik 100 teve, nyeregtakarókkal és nyeregtáskákkal.” (Ahmed)

Hudhayfa bin al-Yaman így szólt: „A próféta kérelmet intézett Uthmanhoz, melyben támogatásért fordult hozzá egy hadsereg felállításához. Uthman küldött neki 10 000 dinárt, melyet a próféta színe elé öntöttek. A próféta (béke reá) megforgatta az érméket maga előtt, miközben imádkozott érte és így szólt: „Allah bocsásson meg neked, ó Uthman mindenért, amit eltitkoltál, amit nyilvánosan tettél, amit elrejtettél és mindazért, ami az Óra eljöveteléig teszel. Uthmannak nem kell megbánnia semmilyen cselekedetét, amit ezek után tesz.”

Ha a muzulmánok önkéntes hozzájárulása nem elegendő az elrendelt dzsihád költségeinek fedezésére, akkor az állam a források megteremtése érdekében, a szükséges összeg mértékééig, kötelező adót vet ki. Nem megengedett, hogy az állam a szükségesnél többet adót vessen ki.

Szegényekre, rászorulókra és az úton levőkre (vándorok) fordított támogatás

Ez egy kötelezettség, függetlenül attól, hogy vannak-e források a Bait ul-Mal-ban, vagy sem. Ha elegendő forrás áll rendelkezésre a Bait ul-Mal-ban, akkor ezt onnan kell fedezni. Ha nincs forrás a Bait ul-Mal-ban, akkor a kötelezettség áthárul a muszlimokra. Allah (SWT) kötelezte a muszlimokat a szegények, rászorulók és úton levők támogatására Zakat és Szadaqah formájában.

Allah küldötte (béke reá) ezt mondta Urára hagyatkozva:

„Aki elégedetten alszik, miközben tudja, hogy szomszédja éhes, az nem hisz bennem.” (Tabarani)

Kiadások, mint pl. katonák, köztisztviselők, bírók, tanárok stb. fizetése, akik szolgáltatásokat nyújtanak az Umma javára

Azok, akik szolgáltatásokat nyújtanak az Umma javára, megérdemlik, hogy munkájuk fejében bért kapjanak a Bait ul-Mal-tól. Bérük biztosítása kötelesség, függetlenül attól, hogy vannak-e források erre a Bait ul-Mal-ban. Ha rendelkezésre állnak a források, akkor erre költeni kell. Ha nem, akkor a kötelezettség áthárul a muszlimokra.

Allah (SWT) hatalmi jogot (szultán) rendelt el az Umma fölött. Ő (SWT) arra kötelezte az Ummát, hogy nevezzen ki egy kalifát, akinek az Umma hűségesküt tesz (Bay’ah), hallgat rá, engedelmeskedik neki Allah könyve és Prófétájának (béke reá) Szunnája szerint.
Az Umma ügyeinek kezelése csak állami intézmények létrehozásával valósulhat meg, például: bírók, katonák, tanárok, köztisztviselők stb. Mivel Allah (SWT) kötelezte a muszlimokat ilyen feladatot ellátó emberek foglalkoztatására, ezzel Ő (SWT) arra is kötelezte őket, hogy kompenzációjukról, bérükről gondoskodjanak (Dalalat al-Iltizam).

Az Ummát kiszolgáló szolgáltatások, jóléti költségek

E kiadások kedvezményezettjei azok a közművek, amelyek léte szükségszerű (Dharura), azok hiánya kárt okozna az Ummának. A közüzemi szolgáltatások e csoportjába tartoznak például közutak, iskolák, egyetemek, kórházak, mecsetek, vízellátás és hasonló infrastruktúrákat érintő létesítmények.
Ezek fenntartása kötelező, függetlenül attól, hogy van-e forrás a Bait ul-Mal-ban, vagy nincs. Ha van, akkor ezt a közüzemi létesítmények működtetésére, infrastruktúra fenntartására kell fordítani. Ha nincs, akkor a kötelezettség áthárul a muszlimokra.

Vészhelyzetekre fordított kiadások, mint éhínség, földrengés, áradás és más vis major események

Az ezekre az eseményekre fordítandó kiadások nem kapcsolódnak kötelezően a Bait ul-Mal-ban lévő alapokhoz. Azonban ezekre kötelező jelleggel kell költeni, függetlenül attól, hogy vannak-e források a Bait ul-Mal-ban. Ha van forrás a Bait ul-Mal-ban, akkor a vészhelyzetek bekövetkezésekor ezt azon nyomban ezek elhárítására kell fordítani. Ha nincs erre pénz, kötelezővé válik a muzulmánok számára, hogy azt késedelem nélkül összeadják. Ha késedelem miatt károktól lehet tartani, az állam kölcsön felvételére szorul, melyet kizárólag a vészhelyzet elhárítására kell költenie, majd ezt a kölcsönt a polgáraitól összegyűjtött pénzből fizeti vissza.
Ennek bizonyítékául szolgál a következő hadith: „Bármely közösség, bárkik is legyenek, távol lesz tartva a Magasságos Allah oltalmától, ha egy ember közöttük éhes.” (Ahmed) Ez az éhínséggel függ össze. A földrengéseket és az áradásokat illetően nem a természeti katasztrófán van a hangsúly, hanem az emberi életeken. Az emberi életek megmentése és károk enyhítése kötelezettség.