Adóra minden államnak szüksége van. Ezen nincs vita.

A nyugati társadalmakban az állam belép a polgárok lelkiismerete helyébe és méltányosság nélkül, kötelezően kirója azokat a befizetendő összegeket, melyek működéséhez kellenek. Tehát a lényeg itt azon van, hogy nincs lelkiismeret, nincs túlvilági elszámolás, nincs Isten, csak állam van és ember, aki nem gondolkodó lény, nem tehet gesztusokat. Helyette gondolkodnak és helyette tesznek gesztusokat mások, a saját pénzén. Ezen az alapon az állam önkényesen, saját érdekeinek alapján olyan adót vet ki, amit akar. Az állam dönti el, hogy egy üzleti bevétel sok vagy kevés, mi ebből az elvonható rész és mi az, ami a polgárnál, vállalkozásnál marad.

A másik fontos elv, hogy előbb az embernek magának kell lelkileg és anyagilag rendbe hozni magát, mert csak egy konszolidált polgár képes arra, hogy családján, társadalmán segítsen. Egy lelkileg és anyagilag bizonytalanságnak kitett embertől nem várható el, hogy gondot fordítson másra. Tehát cél az, hogy mindenki a pozitív tartományban legyen és csak ott áll be fizetési kötelezettség (ez is lelkiismereti alapon), ahol felesleg, felhalmozódás keletkezik. Allah (SWT) nem egyenlő mértékben méri ki a gondviselést. Kinek kevesebbet, kinek többet. Ez a próbatétel. Allah (SWT) nem azért ad anyagi jólétet, hogy azt bárki kiváltságnak érezze és kénye-kedve szerint felélje, hanem azért, mert nála helyezi el azoknak a részét is, akik lecsúsztak, elszegényedtek, szükségben szenvednek.

Ha Allah szélesre tárná gondoskodását szolgálóinak, telhetetlen kapzsiság (terjedne) a Földön. De mértékkel szabja ki azt úgy, ahogy Ő akarja. Mert Ő szolgálóiról Értesült, őket Látja. (Korán 42:27)

Allah annak nyújtja le a gondoskodást bőséggel és (szűken) mérve, kinek Ő akarja. Örvendeznek az Evilági Életben, de mi az evilági Élet a Túlvilághoz képest! (Korán 13:26)

Hány élőlény nem hordja magával gondviselését? Ezekről Allah gondoskodik, ahogy rólatok is. Ő a Meghalló, a Mindentudó. (Korán 29:60)

Egy nyugati típusú adózás, pénzügyi gondolkodás ezzel ellentétes. Ott az a cél, hogy a polgárok a negatív tartományba kerüljenek, tehát adósságban töltsék életüket, így sem akaratuk, sem döntésük, sem puszta létük, nem szabad. A negatív tartomány a bűn melegágya.

Allah (SWT) egy átfogó gazdasági rendszer kereteit nyilvánította ki, amely részletezi a gazdasági élet valamennyi aspektusát, beleértve az állami bevételeket és az adókat. Alap esetben a Bait ul-Mal (Államkincstár) állandó bevételi forrásainak elegendőnek kell lenniük az állam kötelező kiadásainak fedezésére. Ezeket a bevételi forrásokat a Sharía (Iszlám törvény) írja elő, melyek következők: Fa’i, Dzsizya, Kharadzs, Ushur (későbbiekben részletezzük), valamint az állami tulajdonból származó jövedelem.

Abban az esetben, amikor a Bait ul-Mal bevételei nem elegendők az állam költségvetési szükségleteinek fedezésére, a finanszírozási kötelezettség részben átkerül a Bait ul-Mal-tól a muszlimok közösségének egészéhez. Ez nem lehetőség, hanem kötelezettség, mert Allah (SWT) arra kötelezte a muszlimokat, hogy Umma szinten költsenek ezekre az igényekre és érdekekre. A közösség egészének adófizetési mulasztása területi szinten károsíthatja a polgárokat. Allah (SWT) arra kötelezte az államot és az Ummát, hogy az embereket érő káreseményeket hárítsák el.

Egy Abu Szaid al-Khudri nyomán fennmaradt tudósítás szerint Allah küldötte (béke legyen vele) így szólt:

„Nem szabad másnak ártani, sem azt hagyni, hogy mások ártsanak” (Ibn Madzsah, Al-Daraqutni).

Allah (SWT) arra kötelezte az államot, hogy gyűjtsön pénzt a polgároktól a kötelező kiadások fedezésére. Ezeket az adókat az emberek többlet vagyonából szabad csak elvonni. Ez a vagyoni eszköz az, ami megmarad az alapvető szükségletek kielégítése és az áltagos életszínvonal biztosítása után. A Bait ul-Mal alapjai öt kiadási területre összpontosulnak. A polgárokra akkor vetnek ki adót ezekkel összefüggésben, ha nem állnak rendelkezésre elegendő pénzügyi alapok. Ezek a következők:

1. Dzsihádra fordított kiadások (védelmi költség)
2. Szegényekre, rászorulókra és az úton levőkre (vándorok) fordított támogatás
3. Kiadások, mint pl. katonák, köztisztviselők, bírók, tanárok stb. fizetése, akik szolgáltatásokat nyújtanak az Umma javára.
4. Az Ummát kiszolgáló szolgáltatások, jóléti költségek.
5. Vészhelyzetekre fordított kiadások, mint éhínség, földrengés, áradás és más vis major események.