"(Miért a többségi társadalom érdeke az antirasszizmus, a szociális igazságosság és méltányosság, és a PC)

A jelenlegi kormánynak és ellenzéknek nem érdeke sem antirasszista politikai programot, sem szociális programot, sem szegénység ellenes programot megfogalmazni, képviselni. Direkten, vagy indirekten rasszista és szegényellenes politikai erők mérkőznek egymással Magyarországon (néhány alig észrevehető kivételtől eltekintve).

A magyar értelmiség zöme műveletlenségből, tájékozatlanságból vagy épp önnön, reflektálatlan rasszizmusa miatt évek óta a PC-t osztorozza (sokszor fogalma sincs miről beszél), megfelési kényszere van, igazodik és igazol. Így kerülhetett a Jobbik az elfogadható politikai szövetségesek sorába, így terjedt el az az önámítás, hogy "ez a Jobbik már nem az a Jobbik", ezért lehet ma egyszerre két Jobbikhoz kötődő politikus a politikai élvonalban.

A fentiek miatt kell elmagyarázni azt az alapvető tényt, hogy az antirasszizmus, a szociális igazságosság és méltányosság, a PC a többségi társadalom elemi érdeke. Ahol ezek nincsenek jelen, ott nincs jól működő, biztonságos állam – és tulajdonképpen mindenki veszélyben van.

Ahhoz, hogy ne legyen rasszizmus pontos, átgondolt, a teljes társadalmi érdekérvényesítést figyelembe vevő, demokratikus jogszabályokra van szükség. Demokratikus törvényhozásra. Igazságszolgáltatásra. Mindenki számára hozzáférhető oktatásra, egészségügyre. Teljes körű, méltányos foglalkoztatásra. A lakhatási aránytalanságok megszüntetésére. A korrupció felszámolására. A személyes önkény minden formájának az ellehetetlenítésére. A rasszizmus a lakmuszpapír: ahol jelen van, ott a fenti intézmények, viszonyok nem működnek jól. Inog a jogállam. Kisebb nagyobb szerencsén múlik, hogy ki válik ennek a bizonytalanságnak, kiszámíthatatlanságnak, önkénynek az áldozatává.

Ahhoz, hogy működőképes legyen a szociálpolitika a teljes közintézmény-rendszernek működőképesnek kell lennie. A nagy, teljes rendszernek, és a legkisebb alegységeknek is. A működő szociálpolitika azt jelenti, hogy bármi történjék is, az állam minden állampolgára biztonságban van. És bármi történhet bárkivel: jöhet egy betegség (krónikus, szerzett, mentális bármi), egy végzetes baleset, egy meggondolatlanul felvett hitel, egy gazdasági krízis – a legbiztosabb pozíciókban lévők is lehetnek vesztesek. Ha nincs mögöttük szociális háló, rendszer ugyanúgy zuhannak, mint akik elve a vesztes pozícióba születtek.

A szegénység, az éhezés a gazdasági és szociális működésképtelenség mérőfoka. Abban az országban, ahol szegények és éhezők vannak, ott nem gazdálkodnak jól sem a munkaerővel, sem az anyagi forrásokkal, sem a szellemi tőkével. A rendszer fenntarthatatlanságának mérőfoka a szegénység aránya.

Ahol diszkrimináció van, ahol a PC nem a mindennapi kommunikáció alapja, ott bárki bármikor közellenséggé válhat, az ellenségképek gyártása, a propaganda helyettesíti a politikai programokat, társadalomszervezést. Aránytalanság, tiszteletlenség, méltánytalanság ágyaz meg az agressziónak.

A rasszizmusra (nacionalizmusra), a szegényellenességre ezek áldozatai fel vannak készülve. Nem táplálnak illúziókat a többségi társadalommal, az állammal szemben. De alternatív védekezési mechanizmusokat, a szolidaritás különböző formáit alakítják ki.

Azok azonban, akik látszólag kedvezményezettjei a rasszizmusnak (nacionalizmusnak) és szegényellenességnek, a többségiek azt gondolják: társadalmuk őértük működik, feltétel nélkül és korlátlanul védettek, a rendszer pedig hosszú távon fenntartható. Illúziókba ringatják magukat, és mindenüket saját privilegizált pozícióikra teszik fel. Elég azonban egyetlen megingás. Egy világválság, egy környezeti katasztrófa, személyes veszteség ahhoz, hogy a rasszista és szegényellenes társadalom realitásával, kegyetlenségével szembetalálják magukat. És akkor ott állnak védtelenül, felkészületlenül, szügyig hamis illúziókkal." - írta Parászka Boróka a Facebook oldalán