A ki nem mondott félelem az, hogy a földrészen azoknak áll a zászló, akik a hazai lakosság elsődlegességét hirdetik - írja a 24per7.info. Budapesten és Varsón kívül Kelet-Európában másutt is becsapják az ajtót a menekültek előtt. A nyugati vezetők közben egyre inkább azzal vannak elfoglalva, hogy feltartóztassák, illetve megbékítsék a bevándorlás ellenes populizmust. A félelem politikája egyszerre torzít és fertőz. A Jog és Igazságosság tovább akar menni annál, hogy szavatolja a nemzet etnikai és vallási egyszínűségét a feltételezett muzulmán hordákkal szemben.

A demokráciát a többség akarataként újraértelmezi, amint az oly gyakran megesik tekintélyelvűeknél. Ezért állítják párhuzamba Orbánnal, aki a fékek és ellensúlyok elleni támadással egyfajta sablont alakított ki. A képletet a szakadatlan idegengyűlölet, a jogállam figyelmen kívül hagyása, államilag irányított gazdaság és az egyre erősebb antiszemitizmust megengedő környezet egészít ki.

Ám Lengyelországban nagyobb a tét, mert az Unió 6. legerősebb gazdaságáról és a NATO kulcsállamáról van szó, amely a demokrácia világító tornyának számít. Varsó nem követi vakon a magyar példát. Az EU-s támogatások legnagyobb kedvezményezettjeként nem akar Budapest hibájába esni, hogy elűzze a külföldi magánbefektetőket. Mert bármennyire is menetrendszerűen ócsárolja Orbán Brüsszelt, annak adományaitól függ. A magyar gazdaságot a közösségi pénzek az éves GDP 6 %-nak megfelelő összeggel támasztják meg. Azután a magyar kormányfő nem tudja leplezni csodálatát Putyin iránt, Kaczynski ellenben súlyos fenyegetést lát Moszkvában.

Nem lehet elvitatni a Jog és Igazságosságtól egy sor belpolitikai törekvésének jogosságát, ám az unió klub, amelynek vannak szabályai. És a szövetségesek joggal emelik fel a hangjukat, amikor arról van szó, hogy a hatalom összpontosítása a kormánypárt részéről kiállja-e a politikai pluralizmus próbáját. A Bizottság persze nem tehet sokkal többet annál, hogy a nyugtalanságát hangoztatja. Viszont nem szabad alábecsülni a nyilvános bírálat erejét. Akár tetszik, akár nem Lengyelország jóléte és biztonsága a liberális gondolkodású partnereken múlik. A helyzetnek van még egy ironikus eleme: Orbán és Kaczynski kirohan az idegenek ellen, ám nyugaton akadnak, akik manapság már megkérdőjelezik, hogy volt-e értelme a keleti bővítésnek. Talán mond valamit, hogy a szélsőjobbos populisták által ördögként lefestett bevándorlók Nagy-Britanniában nem szírek, hanem románok, bolgárok, és igen, magyarok és lengyelek.

Fontos próbatétel lesz az EU számára, hogy ráver-e Lengyelország kezére. Sokan nagy hasonlóságot látnak az illiberális magyar út és aközött, ami ma Varsóban történik. A brüsszeli bírálatokra adott lengyel válasz még okozhat fejfájást az uniónak. Egyre nagyobb feszültség mutatkozik a német-lengyel viszonyban is. A Szydlo-kormány bagatellizálja a két napja indult vizsgálat jelentőségét. Politikai értelemben a kabinetnek nem kell nagyon izgulnia. A többsége szilárd és ha az EU kemény akcióra szánja el magát, az csak még népszerűbbé teszi a Jog és Igazságosságot a nacionalista szavazók körében. Borúlátók ugyanakkor megjegyzik, hogy Magyarország, amely már sokkal messzebbre jutott az illiberalizmusban, soha nem kényszerült szembenézni igazán komoly brüsszeli válaszlépéssel. Ennek egyik oka az, hogy akkor még nem létezett a mostani mechanizmus, amikor Orbán bebetonozta a hatalmát. De a Bizottság jelenleg töri a fejét azon, hogy miként vesse be új fegyverét. Az eljárás számára nagyobb vizsga lehet, mint Lengyelország részére.

Szemenyei-Kiss Tamás

24per7.info