A centiméterekkel a rendszerváltás előtt Kövérrel egy szinten regnáló ifjúsági vezető, aki egyébként 2004-ben maga, MSZP-SZDSZ szennyes pucccsával került a miniszterelnöki székbe, rengeteg hibás döntése, megnyilatkozása, meg a világgazdasági válság következében – Orbán és a háttérben az MSZP – karaktergyilkos rohamai következtében egyszer már, a kétezres évek végére a közvélemény nagy része szemében közellenséggé vált.

Most másodszor is azzá teszik!

Orbán lényegileg már leszállt róla, csak rutinszerűen gyurcsányozik, legfeljebb választások előtt mar bele komolyabban, a sameszaival karöltve.

Most a szövetségesei (mondjuk, hogy egykori szövetségesei?): a többi ellenzéki párt üti-rúgja, marja, Orbán módszerével azt a sarat kenve rá, ami a sajátjukként keletkezett!

Mármint: bomlasztja a mára nem létező ellenzéki együttműködést, és a nem létező egységű ellenzéken belül vezető szerepre tör!

A vezető szerepre törekvés vádja igaz.

És miért baj? A legutóbbi választásokon a DK szerezte a legtöbb mandátumot, és a többi párthoz képest azóta csak erősödik.

Azon kívül a többi párt is csak a saját pozíciói megőrzésén munkálkodik (ha már megerősödni nem tud).

De, a bomlasztás!

Megint azzal kezdődött a konfliktus, hogy Gyurcsány visszaütött.

Az előválasztás két fordulója közt a többiek fogtak össze Dobrev ellen, és smúzolják azóta is!

Hát igen! Nehéz megemészteni, hogy MZP, a Párbeszéd, az LMP, a Momentum és valószínűleg az MSZP is a süllyesztőbe kerül legközelebb.

Pártok közti marakodás – egy dolog! De, bedől ennek a kampánynak, és csatlakozik hozzá az értelmiség, a tollforgatók egy része is.

Legutóbb, egészen hajmeresztő színvonalon Révész Sándor szállt bele Gyurcsányba, a HVG-ben: „Gyurcsány Ferenc téved, van tárgyalásos küzdés, küzdéses tárgyalás!”

„A zsarnokkal küzdeni kell, és nem tárgyalni!”

Gyurcsánynak ebbe a mondatába kötött bele, elképesztően demagóg módon, indokokkal és csúsztatásokkal!

Hogy aszongya: „Gyurcsány és elvtársai” is tárgyaltak a rendszerváltáskor az ellenzékkel!

Na, mármost!

Ha már indításként „komcsi” előélettel fekete bárányozunk Orbán módjára, tegyük pontosan!

Gyurcsány nem tárgyalt, nem volt olyan pozícióban, de, ha mégis tárgyalt volna,, akkor a mondat helyesen csakis így szólhat: „Gyurcsány, Kövér és elvtársaik” is tárgyaltak a rendszerváltáskor az ellenzékkel!

(Az ellenzékkel, melyben Révésznél külön kiemelten /!/ Orbán is ott ült.)

Vagy már Kövér is jobb, elfogadhatóbb, mint Gyurcsány?

Mellesleg, az MSZMP és az ellenzék tárgyalásai egészen más, a maival össze nem hasonlítható történelmi szituációban zajlottak, mikor is – az indítékot most ne firtassuk! – az állampárt önként kész volt a hatalom megosztására.

Ezt a kis apróságot csak azért említem, mert kellően érzékelteti az egész cikk irányultságát és hangulatkeltő jellegét.

A lényeg: Orbánnal nem lehet, nincs miről tárgyalni!

Túl azon az egyszerű tényen, hogy ő maga sem tárgyal, egyezkedik, köt kompromisszumot soha, semmiben, semmiről, még kérdezni se lehet tőle, nem, hogy bármit megvitatni vele (márpedig nélküle sajnos nem megy! – bagatell, amit Révész figyelmen kívül hagy), az ellenzék egyszerűen nincs abban a helyzetben, hogy tárgyaljon!

Az ellenzéki pártok csakúgy nincsenek, mint bármely más szervezet az országban, a szakszervezetektől a civilszervezeteken keresztül a Magyar Orvosi Kamaráig!

Ezt az apróságot Révész szintén lazán eliminálja!

Tárgyalni, tárgyalni! Igen, ha van kivel, miről, és értelme!

Hiszen Chamberlain is tárgyalt Hitlerrel, Jichák Hercog izraeli államfő is tárgyalt a minap Netanjáhúval.

Az eredmény mindkét esetben közismert!

Alig-alig leplezi a szerző a cikk megírásának valódi szándékát: erősíteni a többi ellenzéki pártot, az ellenzéken belül egyre erősödő pozíciójú Gyurcsány (az egyetlen profi politikus az egész vert mezőnyben – nekünk csak ilyen jut!) gyengítése, befeketítése, negligálása.

Átsüt az íráson, hogy szerzőnek személyes averziói (is) vannak (lehetnek) Gyurcsánnyal szemben! De ennek nem szabadna a tények mellőzéséhez vezetnie!