Még tavaly októberben robbant a hír, hogy csillagászok baromi furcsa dolgot találtak 1480 fényévnyire: egy olyan csillagot, amely körül valami titokzatos objektum kering - írja az Index. Az akkori bejelentés szerint a KIC 8462852 katalógusjelű csillag fényének elemzése alapján szabálytalan alakú dolgok haladnak el, ráadásul szabálytalan időközökben. Természetesen jó pár lehetséges magyarázat létezik azon túl, hogy idegen létformák építette mesterséges építményre bukkantak a csillagászok, mindenesetre az egyik legvalószínűbb ezek közül épp most esett ki.

A kutatók többsége már az októberi bejelentéskor azt mondta, hogy valószínűleg egy szokatlanul nagy meteorraj áll a jelenség mögött. A Kepler űrtávcső lényege, hogy a csillagok fényerejében bekövetkező változásokat figyeli, így keres idegen csillagok körül keringő bolygókat. A csillag és a távcső közé beálló bolygók fényerőcsökkenést okoznak, a Kepler ezt nagyon pontosan mérni tudja, és az adatsorok elemzése alapján a kutatók következtetni tudnak a bolygó méretére és összetételére.

A KIC 8462852 esetében azonban valami másról van szó: a fényerőváltozás jellege, mértéke és gyakorisága nem felel meg a bolygóktól megszokottaknak. A kutatók eredetileg azt hitték, hogy a távcső hibásodott meg, vagy a méréssel van gond, de nem, az adatok rendben vannak. Két mérés volt igazán fura: az egyiknél a csillag fénye 15 százalékot esett, a másiknál az elsötétülések egy egész sorozatnyi gyors pislákolást alkottak. Bármi is haladt el a csillag előtt, vagy nagyon nagynak, vagy nagyon soknak kellett lennie. Összehasonlításként jó tudni, hogy egy hasonló méretű csillagból egy Jupiter méretű gázóriás nagyjából egy százaléknyi fényt takarna ki.

Két valószínű magyarázat volt hirtelen. Az egyik, hogy egy komolyabb üstökösraj haladt el a csillag előtt, a másik, hogy egy idegen civilizáció által a csillag köré épített, valószínűleg energiatermelő építményről van szó.

Na, az első tippről most kiderült, hogy valószínűleg kizárható. A Louisiana Egyetem csillagásza, Bradley Shaefer komolyan beleásta magát a dologba, és kiszámította, hogy nagyjából 648 ezer darab óriási, 200 kilométer széles, egy csapatban közlekedő üstökösre lenne szükség ahhoz, hogy ekkora mértékű fényerőcsökkenés létrejöjjön. A Naprendszerben megfigyelt legnagyobb üstökös 60 kilométeres volt. A számításból az is kiderül, hogy nem csak baromi sok üstökös kéne, ezek tömege sem elhanyagolható: nagyjából négyszer annyi anyag kellene ennyi üstököshöz, mint amennyi Kuiper-övben található.

A vizsgálatnak van azonban egy ennél is furcsább részlete. Shaefer átnézte a csillagról készült korábbi felvételeket, és megállapította, hogy az elmúlt száz év során a KIC 8462852 látható fényessége komolyan lecsökkent, 16,5-es magnitúdóról 19,3-ra csökkent az érték. „Az ilyen típusú és korú csillagok fénye általában nagyon stabil, a halványodásuk általában évmilliókban mérhető folyamatok eredménye” – mondta Shaefer. Ez a két számítás együtt Shaefer szerint komoly érv a meteorfelhős megoldás ellen.

Az új tanulmány nem próbálja megtippelni, mi lehet a csillag fényének változása mögött álló ok, viszont az idegen létformák tevékenysége továbbra is eléggé hátul áll a lehetséges magyarázatok sorában. Sokkal valószínűbb, hogy valamilyen, korábban még sosem látott, természetes folyamattal van dolgunk, mint hogy ufók körberaktak volna egy csillagot napelemekkel. A kutatók persze egyiket sem zárják ki, már korábban elindult az a projekt, amely abból az irányból érkező rádiójelek után kutat – akármi is lesz a megoldás, kétségtelen, hogy a kortárs csillagászat egyik legérdekesebb rejtélyével van dolgunk.

index.hu