Tegnap délután négykor elment az áram. (Ami nem meglepő! Ha a hőmérséklet plusz harminc fölé, mínusz nyolc alá süllyed, harminc kilométer/órásnál erősebb szél, öt milliméternél több eső, bármennyi hó esik, leáll a vasút, vízcsőtörés miatt víz-, transzformátor-meghibásodás miatt áramkimaradás lép föl. A Monarchia korabeli hálózatok nem bírják a gyűrődést. Pláne, hogy a rendszeres karbantartásról is leszoktak.) naná, hogy minden be volt éppen kapcsolva. Minden, ami be volt kapcsolva, azonnal elsötétült, elnémult, a hűtőszekrény szörcsögése is elhalt.

Egy kivétellel. Mivel a vezetékes telefonom nem üvegszál optikán, hanem régi, jól bevált, százéves rézvezetéken üzemel, telefonálni lehetett!

(Mondjuk mobilon is lehetett volna, de mindegy! Akkor nem tudom leírni ezt az Alexander Graham Bellt dicsérő mondatot. Ámbár pár éve elvette tőle a Kongresszus a találmány feltalálói címét, mert kiderült, hogy egy olasz munkatársától lopta.)

Egyszóval: ELMÜ ügyfélszolgálat. Csodák csodájára egyből kicsöngött. Automata üzenethang kezdett bele a szokásos ötperces, tök fölösleges litániába (mint minden ügyfélszolgálatnál): hívását rögzítjük, visszahallgathatja az alábbi, harmincnégy számból álló azonosítóval (ki a fasz tudja meg-, akár lejegyezni az eldarált számsort?), online is felveheti velünk a kapcsolatot (ne fárasszon minket telefonnal – még minden, bármely szolgáltatónál tett online bejelentésem válasz, intézkedés nélkül elhalt), ügyintézőink a járvány miatt online dolgoznak, ezért a kapcsolat megszakadhat (remélem, a szerelők nem online dolgoznak, haha!), új szolgáltatásaink, nyomógombja segítségével…és végre hibabejelentés, hatos gomb! Adja meg huszonhat számból álló azonosítóját! (Ha tapasztalatlan hibabejelentő vagy, és nem jegyezted föl, eddig jutottál, vissza a start mezőre!)

Megjegyzem, a diktatúrák régi, jól bevált mentalitását követi az ügymenet: hátha valaki heccből bejelenti egy ismerős vagy ismeretlen ember címére a nem létező hibát! Ezért nem hívhatok mentőt sem a háziorvos nélkül, infarktusgyanú esetén sem, mert biztos viccelek. Illetve, ha kiviszem az utcára, a ház elé: itt, közterületen lett rosszul kezit csókolom, akkor hívhatok. A normális polgári berendezkedésű államokban inkább tízen vicceljenek (inkább tíz bűnös megmeneküljön), mint egy komoly eset bejelentése késedelmet szenvedjen (mintsem egy ártatlan bűnhődjön)! Nálunk fordítva: inkább tíz ártatlan ráfázzon, mintsem egy hóhányó szórakozzon (tettes megússza)!

Lassan el is telt az öt perc, amennyivel feltartottak, miközben a hajamat téptem, vazze, vegye már föl valaki! Nem veszi föl! Helyette géphang: az Ön körzetében nagy kiterjedésű hálózati hiba keletkezett, elhárítását szakembereink megkezdték! Az áramszolgáltatás helyreállításának időpontja: 2021. február 11., 19 óra 18 perc!

Kapcsolat bont. Elhűlten állok. Na, vazze! Itt a japán vasút! Ott egy két másodperces késés miatt lemond a vasúttársaság igazgatója, és nyilvánosan harakirit követ el! Ha valaki Magyarországon meg tudja mondani, hogy egy nagy kiterjedésű hibát három és fél óra múlva percre mikor hárítanak el, az csaló! Vagy nincs is hiba, csak a Samsung-monstrum építéséhez kellett hirtelen extra elektromos áram, és ezért lekapcsolták a világítást a fél városban. (Volt már ilyesmire példa, még Amerikában is.)

Mellesleg miért nem vették a tájékoztatást egész smonca elejére?

Nyilván ezren telefonáltak!

Úgyhogy hitte a rosseb ezt a 19:18-at, Pillanatnyilag elég volt, hogy tudnak a hibáról (ha az), és a nyomorult szerelők (nem lehet eléggé megbecsülni őket! – nem is teszik, meg sem próbálják, remek a fizetésük) a mínusz kilenc fokban, a süvítő szélben már dolgoznak. Azért időnként – már csak ilyen, optimista az ember, akárhány ellenkező rossz tapasztalat ellenére – a gyertya fényénél az órára pillantottunk. Végül: 19:18. Persze semmi nem történt. Az ember a jeruzsálemi Juh-kapunál állítólag felkelt és járt (János evangéliuma), de a villany nem kezdett világítani. Nem! Ez nem a japán vasút! Csodák pediglen nincsenek! Feküdjünk le! Ebből ma már nem lesz villany! Olvasni se lehet gyertyafénynél, beszélgetni meg az ágyban is lehet! Fél kettőkor a megelevenedő televízió képernyője virított a képembe.

Szóval hát: újra látunk!