Az állítólag párttá alakulni akaró Momentum egyik állítólagos vezetője – névről még nem szólnak az állítások – állítólag azt mondta, hogy „a baloldalnak nincs egészséges nemzettudata.” Erre a dichotómok egyből lázba jöttek, és védekező pozíciókat foglaltak. Sőt, támadásba lendültek, kicsit aránytalan erőfelvonulással, de nyilván azt gondolva, hogy még tojásában kell eltaposni a kígyót. Minél többen menetelnek, annál valószínűbb…

“Átesik a kutya másik eb” – mondta az egyik politológus rezignált szellemességgel; a Fidesz van a háttérben, jelentette ki a filmrendező; “aki ma nemzettudatról beszél, holnap már fajt fog emlegetni”, nyilatkozta vagy írta a mindig éber szociológus; „nincs itt semmi új a nap alatt”, sóhajtott csalódottan a másik politológus.

A dichotómokkal ez a baj.

MINDIG UGRÁSRA KÉSZEK, HOGY AZ ÁLLÍTÓLAGOS ÁLLÍTÁSOKRA REAGÁLJANAK.

De őket sem könnyű megérteni. A filozófus például értelmetlennek tartja azt, hogy „egészséges” nemzettudat. Vajon az „egészségtelen” nemzettudatot is értelmetlennek tartaná? Ha nem, akkor mihez képest egészségtelen az egészségtelen nemzettudat? Lehet, hogy maga a nemzettudat már önmagában is egészségtelen fogalom, tehát valóban nincs „egészséges nemzettudat”, és egyáltalán, az egész nemzettudattól meg kellene szabadulni? Ha így van, akkor nem ezt kellene kijelenteni és kifejteni?

Az sem érthető, hogy a dichotómokat miért nem idegesítette ugyanannyira a „baloldal” használata. Azt jobban jobban értik? Ha igen, akkor nem próbálnák végre normálisan elmagyarázni? Ha megtennék, talán szegény állítólagos momentumos vezető sem állítana nemzettudatos butaságokat.

VAGY AZ A PROBLÉMA, HOGY A BALOLDALNAK IGENIS VAN „EGÉSZSÉGES NEMZETTUDATA”?

Lehet, hogy a dichotómok egyike-másika ezt gondolja, és látens összetűzésben áll a többi dichotómmal, annyira, hogy hamarosan szakadni fognak? Lesznek belőlük trichotómok, ahogy egyébként lenni szokott?

Nekem nincs nemzettudatom, pedig szeretnék. S ha már, akkor inkább egészségeset. Miért nem segítenek ebben a politológusok és a filozófus? (A szociológusról köszönettel lemondok.) Értelmetlen fogalomnak tartják azt, hogy csoportérdek, és annak folyamán azt, hogy csoporttudat? A csoporttudat nem egy létező, és az egyéni tudatokból kellőképpen nem levezethető-megmagyarázható tényező? Ha viszont a világ normális szemléletében helye van az individuálisnak és az univerzálisnak, miként a dichotómok gondolják, de mellettük a csoportosnak is, amire eddig nem gondoltak, de most, hogy felmerült, nem tagadnak… Szóval, a nemzet nem egy csoport, lehetséges csoporttudattal? Már halljuk a választ, hogy a nemzet csoportok csoportja. S persze, hogy az. Naná! De miért mond ez ellent egy normális, egészséges, mert a belső összetettséggel – és mellettük a külső arányokkal és hovatartozásokkal – is számoló nemzettudatnak?

Az állítólagos momentumos fiatal vezető talán úgy látta, hogy az egész nemzettudatos rugózáson a demagóg orbánisták sokat nyerhettek azért, mert a baloldal elfelejtette a világot a csoportérdek nyelvezetén is értelmezni, a dichotómok pedig nem segítettek. Hanem, sőt! Ha így látja, akkor nincs igaza abban, hogy egyikből sem kér egy ideig?

Forrás: szabadnefeledd.hu

Szerző: Petőcz György