Tarsoly Beke Tamás: 

A stigma

Sokfelé megfordultam már 
ebben a szép és rút világban.
Eső áztatta hátam
és térdig jártam a sárban.

És elmentek mellettem 
vidám, nevető sorsok.
Megvetettek. Leköptek.
A stigmáért, 
mit testemen hordok.

És senki sem nyújtotta a kezét.
Senki…de senki…
Hogy tudjak én, egy ilyen világban? 
Embernek maradni…