Mindenki rohan Magyarországról székelyekhez, bennük látják a magyarságot, miközben Erdély nem miattuk s nem tőlük tudta megtartani a nemzeti öntudatot, ebben döntő szerepe volt s van a szórványban élő magyarságnak.

A Bábes Bolyai Egyetem egyik magyar karán tanultam s szereztem diplomát s kezdtem el munkámat a székelységben. Életem legnehezebb három évét éltem meg, mert a korhoz nem illő nemzeti öntudatot olyan mértékben próbálták rám erőltetni, hogy attól három év után ott hagytam őket.

Mi Kolozsváron másról s másként gondolkodtunk, mint ők a székelységben!

A székely nemzeti öntudat alapja a román gyűlölet, ennyi s nem több. Aki nem gyűlöli a románokat az nem magyar. Természetesen ez a nép hangja, de nép hangja egyben egy jelentős értelmiségi kör véleménye is.

A székely magyarság nem befogadó, hanem sértődött s elutasító, elutasítja a magyarországi magyarok nem kellő nacionalizmusát s szerintük a magyarországi magyaroknak nincs nemzeti öntudata.

Nekik a székely himnusz az alfa s omega, s aki nem ennek szellemében él s ítél az nem magyar.

Nem érdekli őket, hogy ez egy műdal s nem székelység lelkéből fakad.

Meg sem fordul a fejükben, hogy megtanulhatnának románul s ettől többek lehetnének, ök. többre értékelik a konfliktust, mint a tanulást s egy sosem létezett legenda élő megjelenítőiként gondolnak magukra s a hamis tudatukat közvetítik az idelátogatóknak.

Könnyebb a lelkem mióta újra szabad vagyok, szabad magyarként élem világom, Kolozsvár egyre szebb s élhetőbb közegében. Kisebbség vagyok s ezt jól megélem, nekem nem okoz frusztrációt a magyarságom s a piacon nem nemzeti alapon választom a telemiát, hanem minőség, vagy az éppen rendelkezésemre álló pénz alapján s szemrebbenés nélkül eszem a vinetát.

Olvasói levél