Ki lenne az? Varga Judit, aki a saját szakmája két évezredes jogelveit, három-négyszáz éves alkotmányjogi alapjait se volt képes elsajátítani?

Vejkey, a keresztény színekben tetszelgő vitéz, aki nem ismeri a Szentírást?

Mészáros? Na ne! Az ő intellektusa, kultúrszomja legföljebb Várkonyi Andreát bűvölte el.

Tiborczot? Hát neki állítólag még érettségije sincs. Vagy maximum odáig jutott. Ámbár belső információk szerint doktor úrnak hívatja magát.

Ne folytassuk! Nincs miért! Eredmény nem várható, kivétel alapos feltevések szerint, melyeket megnyilvánulásaikra alapozhatunk, nem lelhető!

Azt még megértem, hogy most nincs idejük rá. Napi huszonnégy órás agressziós, legázoló, meg aztán vagyongyűjtő szenvedélyük ezt nagyjából kizárja.
De korábban! Felkészülésként az életre!

Igaz, az új kor zsarnokai közül efféle kulturális igények egyikre sem voltak jellemzőek. Sztálin és Himmler ugyan egyházi képzésben részesült (nem sok ragadt rájuk), a többiek még abban sem. Talán Lenin! Az összeolvasott mindenfélét. Legalább a politikai irodalomból.

Hol vannak ezek Nagy Frigyestől, aki Voltaire-rel levelezett!

A csatlósaik sem jobbak. Miért lennének? Akkor nem váltak volna csatlósokká.

Igaz, Frank, a varsói főhóhér imádta Chopin zenéjét. Genetikai baki lehetett.
Orbánnak vannak kifejezetten kultúrcsatlósai. Hammerstein, Ókovács, Pröhle. Vidnyánszky. Baán. Ők talán csak felejtettek. L. Simon, a kalapácsos Demeter. Hagyjuk!

A helyzet az, hogy egymást kizáró okokról beszélünk!
Ezért van az, hogy egyikük se az ólomedényt választotta a három közül (melynek felirata: "Aki engem választ, megtalálja bennem, amit Isten rendelt.")
Hanem az arany, vagy az ezüst edényt. Szemben például az apuliai király lányával. (A velencei kalmár.)

Shakespeare persze (a királydrámáiban) egyoldalúan szemlélve az eseményeket, kissé átírta, átszínezte az angol történelmet, III. Richárdból például a valóságosnál gonoszabb ördögöt fabrikált.
De hát, megtette ezt Dumas is a szomszédban, a zseniális Richelieu és a gyengécske XIII. Lajos történelmi szerepét egy szerelmi szál kedvéért tökéletesen fölcserélve.

De, a mondanivaló, Hölgyeim és uraim! (Meg a műélvezet! - teszem hozzá.)
Ámbár kútba kiáltok vele. Miközben ezek az aranyaikat számolják, és az országot teszik tönkre, a mindennapjainkat gyilkolva a folyamatos vegzálásukkal. csak annyi marad, amennyit Sánta Ferenc adott Gyuricza úr szájába: "és akkor nem hal meg?"

Igaz, számunkra ez csekély vigasz!