Tóth Bertalan szerint most sokkal jobb a helyzet, mint az országgyűlési vagy az EP- választásokon, új korszak kezdődhet az önkormányzati választások után. Úgy véli, a sikerhez elengedhetetlen a terepmunka, mivel csak így lehet ellensúlyozni a médiafelületek hiányát. Hozzátette: amíg a kormánypárti politikusoknak nincs programja, addig az ellenzék által megvalósítani kívánt szabad, zöld és szolidáris önkormányzás a mindennapok gondjaira koncentrál.

Miképp dekódolja azt, hogy a Fidesz már nem migránsozik, nem sorosozik, kizárólag karácsonyozik?
A Fidesz fél. Fél, hogy elveszíti Budapestet, hogy megroppan a hatalma, hogy meggyengül sok-sok városban és faluban. Hónapokon át egyeztettek az ellenzéki pártok, de végül Budapesten és a nagyobb vidéki városokban is sikerült elérni, hogy a legtöbb esetben közös polgármester- és képviselőjelölt száll szembe a kormánypártok emberével. Kilenc év óta először nem megosztottak az ellenzéki pártok – hát ezért ideges a hatalom.

Miközben a Fidesz egyrészt karaktergyilkossággal próbálkozik, másrészt úgy tűnik, mintha direkt takarékra csavarta volna a kampányt, hogy azt az érzetet keltse, nincs tétje a választásnak…
… illetve nehogy kiderüljön, hogy a kormánypárti politikusoknak nincs semmilyen programja!

Ám miközben a nyilvánosságban csak lagymatagon korteskedik, háttérben – adatbázisai alapján – aktivizálja híveit. Hogy tud az ellenzék ellentartani ennek, és hatékonyan mozgósítani érdemi kommunikációs felületek hiányában?
Nincs más választásunk mint a terepmunka, folyamatosan kint lenni az utcán, végigjárni az embereket. Azonban – és ez nem a kötelező optimizmus – sokkal jobb a helyzet, mint az országgyűlési vagy az EP-választáson. Az a média, amelyet még nem gyűrt maga alá Fidesz, most nem azon rugózik, hogy marakodnak egymással az ellenzéki pártok és milyen jelöltkasztingokat tartanak. A demokratikus erők együttműködésének köszönhetően ügyekről írnak, illetve arról kiknek van esélye valóban – és gyakran az a következtetés, hogy az ellenzék közös jelöltjeinek.

Azért viszonylag sok anyag szól arról, hogy itt-ott kiugrott, egykori ellenzéki politikusok, vagy hirtelen feltűnt civilek indulnak harmadikként.
De ők a Fidesz érdekében dolgozó trollok. És ez nem az értékítéletem, hanem a médiáé, amelyik folyamatosan kétszereplős mérkőzésként írja le a választást: Fidesz-világ kontra összekapaszkodó ellenzéki erők.

Azért a „trollokon” kívül feltűntek új típusú szereplők: korábbi kormánypárti politikusok, akik most a Fidesz hivatalos jelöltje ellen lépnek szorítóba. Nem tartja reális veszélynek, hogy nemcsak a Fideszből kiábrándult jobboldaliak, de az ellenzék támogatóinak voksát is sikerrel gyűjthetik be?
A tapasztalataink szerint azok a jelöltek, akik az ellenzéki szövetségen kívülről próbálják meg leváltani a Fidesz helytartóit – legyenek akár csalódott jobboldaliak –, valójában a Fidesz malmára hajtják a vizet, mert megosztják az ellenzéki szavazatokat. Persze, nem csodálkozom azon, hogy sokan kiábrándulnak a Fideszből, és némelyikük el is indul egykori pártja ellen, de ha nekik valóban a Fidesz leváltása a céljuk, akkor szövetkezniük kell az ellenzékkel.

Milyen mérvű sikerben bízik? Mond egy számot?
Biztos vagyok abban, hogy több megyei jogú város és számos fővárosi kerület átfordul, és sok kisebb városban is véget vetünk a Fidesz-kormányzásnak.

Úgy érti, azokon a kerületeken kívül, ahol jelenleg is az ellenzék irányít?
Persze. Az az alapvetés, hogy egyetlen meglévő polgármesterünket, egyetlen önkormányzatunkat sem veszítjük el, és az önkormányzati képviselőink többsége is győzni fog.

És mi a helyzet Budapesttel?
Az MSZP minden erejével – ahogy az összes többi ellenzéki párt is – azon dolgozik, hogy változás legyen, és lesz is. Budapest és a főpolgármester-választás szimbólum. Annak a jelképe, hogy igenis van esély és remény, igenis új korszak kezdődhet – nem rendezkedhet be évtizedekre ez az embertelen rezsim. Legalább ilyen fontos, hogy érdemi ellenzéki térnyerés esetén végre bebizonyíthatjuk, hogy az ellenzék tud együtt kormányozni, jobban mint a Fidesz, hiszen jóval érzékenyebb az életet alapvetően befolyásoló mindennapi problémákra.

Budapest ellenzéki politikusai arra készülnek, hogy választási győzelmük után több százezer embert megmozgató népszavazásokkal szorítják rá majd a kormányt arra, hogy ne fossza ki azt a várost, ahol a GDP több mint harmadát megtermelik. Mit gondol: a vidéki nagyvárosokban is érdemes hasonló népszavazási nyomásgyakorlást kezdeményezni az önkormányzati szabályok megválasztása érdekében?
Én azt tartom a legfontosabbnak, hogy a felszabaduló városok Budapesttel összekapaszkodva egységesen lépjenek fel. Nem akarok közhelyeket pufogtatni, de tényleg egységben az erő: a szabad városok közösen képesek olyan eredményeket elérni, amit a parlamentben ellenzéki képviselőként szinte lehetetlen keresztülverni. Ezért mondom, hogy új korszak kezdődik, ha elegendő településen kap lehetőséget az ellenzék.

Alapvetően végig Budapestről és nagyobb városokról beszéltünk. Eszerint az ellenzék politikai realitásként kezeli, hogy lemond a falvakról?
Az biztos, hogy az MSZP-nek esze ágában sincs magára hagyni a kistelepüléseket. Csakhogy a falvakba a városokon keresztül vezet út. A nagyobb települések összefonódnak az őket körülölelő falvakkal – ha a városoknak rosszul megy, akkor a falvakban még cudarabb a helyzet. A szabad városok október után arra törekszenek majd, hogy a közvetlenül pályázható (értsd: nincs közbeiktatva kormányzati bíráló/elosztási szervezet) projektekbe a kistelepüléseket is bevonják. Meg kell szüntetni azt a kiszolgáltatott helyzet, amikor a falvak polgármesterei „kegyelempénzért” könyörögnek, és csak a fideszes nagyurakon múlik, hogy milyen egyes kistelepülések életminősége. Kistérségi összefogással valódi fejlődési pályára állíthatók a kistelepülések is.

Az utóbbi 9 évben felére sorvadt az önkormányzatok vagyona, a kormányzat céltámogatásait csak meghatározott feladatokra költhetik, így egy csomó helyi problémát nem tudnak orvosolni, elvették az iskoláikat, kórházaikat, amelyek így egyre gyengébb minőségben szolgáltatnak. Mit tehet a választási győzelem után egy ellenzéki városvezetés a jobb hétköznapokért?
A legfontosabb, hogy vissza kell adni az önkormányzás jogát az embereknek. Azaz be kell vonni őket a falvak, a városok irányításába – legyen szó fiatalokról, idősekről, munkavállalókról, közmunkásokról, és így tovább.

A közösségépítés még nem teremt forrásokat.
Persze, hogy nem. De az önkormányzatoknak vannak saját bevételeik, melyeket tetszésük szerint, szabadon használhatnak fel. A fideszes önkormányzatok a központi direktívának engedelmeskedve sportkomplexumokat építenek fel, hogy ezekből a tudatosan túlárazott beruházásokból minél több pénzt szivattyúzhassanak ki a Mészáros Lőrincek. A baloldali önkormányzatok viszont nem újabb stadionokat építenek, hanem felújítják a szakrendelőket és diagnosztikai eszközöket vásárolnak, hogy az embereknek ne kelljen hónapokat várniuk a vizsgálatokra, a kezelésekre. Illetve a jövőben a baloldali városvezetés nem térkőbe önti a pénzt, hanem parkosítja a köztereket, szociális bérlakásokat épít, korszerűsíti az épületek energiafelhasználását, szigetelési pályázatokat hirdet, hiszen nincs olcsóbb, mint az el nem használt áram vagy gáz. És ami a legfontosabb: az önkormányzat próbálja helyben tartani a legfiatalabb generációkat. Ezt jelenti a szabad, zöld és szolidáris önkormányzás. (hirklikk.hu)