Ez a fiatalember eddigi élete során rengeteg időt töltött az úszómedencében és erőnléti edzéssel.

Ez a fiatalember versenyez és sok remek eredményt ért el.

Egy álma vált valóra, amikor az eredményei alapján kijutott az olimpiára. Nem sorsoláson nyerte a lehetőséget, iszonyúan megdolgozott érte. Akarta. Nem görcsösen, nem eszelősen, de fiatalosan, tetterősen, elszántan. A barátai, családtagjai büszkén és a kiválóaknak kijáró tisztelettel szurkoltak neki. Lélekben együtt voltak vele ott, Rióban. Közös élmény.

Ez a fiatalember a 4×100 férfi gyors váltó tagjaként úszott. Magyarország képviseletében. Most, az egyébként is felfokozott érdeklődés kellős közepén igyekezett a legjobb élményt szerezni és megmutatni, meddig jutott eddig sportolóként.

A fiatalember bevonult a csapattal az uszodába. Bemutatták a versenyzőket. Felálltak a rajtkő mögé, hogy váltásban végigússzák a 4×100 métert. A fiatalember befutóként váltott, úszott, célba ért.

És a fentieket meg tudta tenni úgy, hogy a magyar közvetítésben szereplő sportriporter munkakörű ember egyetlen egyszer sem ejtette ki a nevét. (A csapattársai nevét bemondta úszás közben.)

Az évek felkészülése, az olimpiai részvétel, a szülei, rokonai, barátai és szurkolói nem érdemeltek annyit, hogy a sportriporter munkakörű ember egyetlen egyszer is bemondja a nevét.

Fel vagyok háborodva még mindig. Ez szerintem nem elfogadható. Egy teljesítményt és közösségi élményt így megalázni gyalázatos dolog. A sportriporter munkakörű embernél ugyan – a jelek szerint -nem egyedi eset, a fiatalember viszont most jutott ki az olimpiára, most úszott. Semmi nem indokolhatja, hogy bárki egy másik ember teljesítményét ilyen módon kezelje. (Normális emberek esetében persze…)

Szerencsére a fiatalember okos, tetterős, elszánt. Az ilyen sportriporter munkakörű emberek nem veszik el sem az erejét, sem az elszántságát.

A közvetítésből kimaradt, most álljon itt: Holoda Péter a 2016-os Olimpián a 4×100 méteres gyors váltó tagjaként országos csúcsot úszott.

Hajrá Peti!

U.i.: És hajrá mindenki, akinek csak azért nem ismerik el a teljesítményét, mert csak.

Szerző: Tóth Róbert / tothrobi.hu