h i r d e t é s

Reál tanoda

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

Reál tanoda

2022. május 19. - 09:05

Nehéz helyzetben vagyok, mert mélységesen tisztelem L. Ritók Nórát az empatikus felfogásáért, az elméleti tudásáért és a hatalmas munkáért, amit évtizedek óta végez a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek oktatása, beillesztése körében, most mégis alapos kritikával kell illetnem a 444-ben vele megjelent interjúban elhangzottakat.

L. Ritók Nóra - Forrás: caritas-ab.ro

Ezúttal valahogy cserben hagyta a realitások iránti érzéke!

Az interjúra annak apropóján került sor, hogy a kormánypárti választási győzelem esetére megjósolható (általam meg is jósolt) általános kormányzati keményedés keretében (szóval tisztelt uraim az ilyen-olyan korlátozó jelzőkkel felszerelt demokrácia-képükkel szemben, a puha diktatúra most van keménnyé átalakulóban!), miközben az egész színtársulatból a legrosszabb hírű, mindenre kapható Rogán kapott klasszikus, a polgárok vegzálására alkalmas belügyminisztériumi feladatokat (rögtön ki is fejtette, hogy a titkosszolgálatok legfontosabb feladata a külföldi zsoldban álló ellenzékiek, civil szervezetek, magánszemélyek és újságok/újságírók megfigyelése), a hozzá képest úgy látszik (vajon miért?) nem elég harciasnak elkönyvelt Pintérhez került két neuralgikus, talán az elmúlt korszak kormányellenes társadalmi fellépéseit tekintve két legneuralgikusabb tárca: az egészségügyé és a közoktatásé.

L. Ritók Nóra nem örül ennek. Én sem! De, itt az egyetértés nagyjából ki is merül.

Pintér a legrosszabb sejtéseket igazolta első programbeszédnek is beillő megnyilatkozásában!

Túrót mérsékeltebb, megfontoltabb, mint Rogán!

Az álmodozó, a feszülettel és Mátyás király csontjaival elfoglalt, idióta Kásler helyett, Lukianosz tételét igazolva rosszabb jött!

Nyilatkozata a közoktatásügy rendbe tétele tárgyában abban merült ki, hogy az osztályban rendnek kell lennie, a polgári engedetlenség pedig megengedhetetlen "fegyelmi ügy".

Ezt (mindkettőt) – annak előre bocsátásával, hogy fegyelem nélkül nem lehet tanítani, az iskoláknak/pedagógusoknak pedig a jelenlegi szabályozás szerint a legminimálisabb fegyelmi jogköre/eszköztára sincs – alapvetően vissza kell utasítani!

L. Ritók Nóra csípőből vissza is utasítja! Az elsőt! A másodikkal nem foglalkozik.

Holott, megítélésem szerint a rend követelése főként, és a rendszer fontossági sorrendjét tekintve a pedagógusokra vonatkozik!

Őket kell megfélemlíteni és, ha szükséges, megzabolázni! Ami természetesen pályaelhagyók újabb tömegeit fogja eredményezni. De hát, ez a kutyát se érdekli, eddig se érdekelte!

Ami pedig a osztályteremre vonatkozó rendpárti elképzelést illeti, Ritók nyelve itt már megered: bőségesen kifejti, hogy a gyermekhez empátiával és nem az erő pozíciójából kell közeledni!

Hát, kérem! Igaz? Igaz! Elvileg! És egy normális oktatási metódust követő, annak feltételrendszerét megteremtő országban!

Nem az empátia létjogosultságát, sőt elsőbbségét vitatom el L. Ritókótól!

Ezt, félreértések elkerülése érdekében szögezzük is mindjárt le!

Csakhogy L. Ritók néhány alapvető körülményről megfeledkezni látszik!

Az általa leírt pedagógusi attitűd a maga teljességében, - sőt sok esetben töredékében – nem nagyon valósítható meg a jelen körülmények közt.

Ne az alapítványi iskolák működési feltételeiből induljunk ki, ahol 5-8 gyermek jár egy osztályba, és a pedagógus munkáját az osztályhoz, és csakis ahhoz az osztályhoz rendelt pedagógus asszisztens segíti (vagyis néhány gyerekre ketten jutnak), hanem a típus állami általános iskola adottságaiból, ahol 25-30 fős, a legheterogénebb társadalmi-kulturális környezetből érkező, a legheterogénebb érettségi szinteket mutató gyermekeket kell a 22-26 óraszám helyett heti 40-60 órát robotoló pedagógusnak oktatnia!

Miközben segítségként, ha van, az előírt 36 helyett 106 gyermekkel foglalkozni kénytelen fejlesztő pedagógus és, ha van, iskolapszichológus közreműködését veheti igénybe.

Miközben az osztályában tanulók 25-30 százaléka eleve SNI vagy BTM kategóriába esik! De, a kisegítő iskolák felszámolásával összeöntöttek mindenkit!

És a pedagógusnak azok fejlődését, tudásszintje emelését is szem előtt kell tartania, akikkel, környezetükkel semmilyen családi/társadalmi probléma nincs, akik megfelelő érettségi szintet produkálnak, akik csak el szeretnék sajátítani a tananyagot!

Általában rájuk nem jut idő! De, a többikre se nagyon.

Buksi fejek simogatása helyett a lemaradók vízfelszínen tartását kell elsősorban megoldani. Miközben a disz- és akalkuliás, disz- és agráfiás gyermekek tömegei számára a szintjüknek, képességeiknek megfelelő oktatási, számonkérési feltételrendszer alkalmazásához szükséges vizsgálatokat és igazolásokat az agyonterhelt szakértői bizottságok hónapok, évek alatt képesek produkálni.

Teljes összhangban a kormányzatnak statisztikát javító törekvésével (eltüntetni a bibiseket!), és a lemaradókat az út szélén hagyjuk-gyakorlatával.

És akkor még nem érintettem a tananyag problematikáját. Mely használható ismeretek helyett sok esetben biflázást, magolást igénylő elavult, mára elértéktelenedett vagy egyenesen meghamisított, középkori ideológiákkal átmázolt "ismeretekkel", fals tudással szereli föl a gyermekeket, lásd az új NAT!.

Nincs jó helyen a Belügyminisztériumnál az oktatásügy (és az egészségügy)! Mondhatni, a létező legrosszabb helyen van!

Ahelyett, hogy (mindkettő) önálló minisztériumot, főként fontosságuk elismerését, emez elismerést nem az elmúlt harminc év legalacsonyabb büdzséjével, orvosok, egészségügyi dolgozók, pedagógusok bérezésén spórolva, állandó és fölösleges, sőt káros központosítással fejeznék ki!

Hanem ellenkezőleg!

De, ilyesmit Orbán rendszerétől nem várhatunk!

Csak még erősebb nyomást, és a problémák szőnyeg alá söprésével, bűnbak-képzéssel helyettesített, semmire se jó handabandázást.

L. Ritók Nóra nyilván tisztában van mindezzel! Csak talán most cserbenhagyta a realitásérzéke!

Liberálisoknál gyakori módon túl erős lila köd képződött hirtelen, melyben a vágyálmai, az ideái, megvalósíthatóként, erőre kaptak!


 

Kommentelne? Kattinson ide!

h i r d e t é s