A korábbi tüntetések unalma, a sok csalódás már belém ette magát, de végül, ha negyedóra késéssel is, ott voltam.
Nem ártott volna ugyan még egy kicsit késni, hogy legalább nekem kimaradjon a vers és főleg a himnusz.
Minek az ilyenkor? Bizonyítékaként a hazafiasságnak? 
Miért, az nem magától értetődő? Netán azok, akiket húsz éve egyfolytában arra treníroznak, hogy csak ők a hazafiak, ettől megértőbbek lesznek? 
Nem, a himnusz itt a gyengeség jele, de sajnos nem a legnagyobb. 
Mert hiába voltak ezúttal értelmesebbek és érzelmesebbek a beszédek, békés tüntetéssel csak egy demokratikus kormányt lehet jobb belátásra bírni, azt se könnyen, de egy diktatúráét soha. Ahhoz annak túl sok a vesztenivalója. 
Konkrét eredményt egyetlen egy tüntetés hozott, és az is csak azért, mert a kormány számára semmi tétje nem volt. Amit elvesztett a netadón, behajtotta máshol.
Valójában nincs sok mérlegelnivaló. 
A pedagógusok követeléseit a kormány akkor sem tudná kielégíteni, ha akarná. Már túl sok mindent tönkretettek, visszacsinálásuk a rezsim bukását jelentené. Nem adhatnak annyit, amennyit az emberek már gyengeségként érzékelnének, annál kevesebb meg nem old meg semmit. Itt most már nem havi párszáz forint a tét. 
A kormány tehát taktikázni fog, húzza majd az időt: zsarol, fenyegetőzik, megoszt, valamit ad majd, őszinte tárgyalási szándékot színlel, ellenhangulatot gerjeszt, a híveiket ráuszítja a pedagógusokra – az ilyesmiben nagyon leleményes minden népellenes rezsim.
És bízik benne, hogy ennyi elég lesz. 
És mi? Mi miben bízhatunk? 
Egyetlen dologban. Abban, hogy a terméketlen tiltakozások korszaka végre új fázisba lép: országos sztrájkba. Bár a diktatúra azt is tiltja, és minden ocsmányságot el is követne a megakadályozására, de egy EU-tag országban e téren mégsem korlátlanok a lehetőségei. 
Például vérbírók sincsenek még kinevezve.
Jóllehet, a pedagógus szakszervezetek ismert vezetői nem tűnnek alkalmasnak a tiltakozás radikalizálására és kiszélesítésére, túl sok időt töltöttek Kálmán Olgával, és ki tudja, még kikkel, de a tegnapi siker után talán akadnak majd, akik a helyükbe lépnek. 
Viszont ketyeg az óra, Orbán Viktornak most lesz csak igazán fontos a juntatörvény.
És jó volna végre valami tisztességes ellenállási nóta is, mert Petőfivel és a Ha én rózsa volnék-kel már egy óvodást sem lehet tűzbe-lázba hozni. 
Bella ciao?
… Eljött a hajnal, elébe mentem,
És rám talált a megszálló.
Tegnap reggel kettőkor erre táncoltak az Ellátóház nevű klubban-bárban, és tanúsíthatom, volt felhajtóereje.

Bruck András