Hosszú, undorral, émelygéssel és hányingerrel átvészelt éjszaka után arra a következtetésre jutottam, hogy semmi szerethető nincs az emberben, különösen a csökött agyú, retardált, elmeháborodott, kritikai gondolkozásra képtelen, betokosodott, kolompos vadbarmokban, akiknek a mentális képességiből csak arra telik, hogy sörfingszagtól átitatott szakadt farmernadrágban grasszáljanak az éjszakában, összehugyozzák a közparkokat, és teli hányják a szórólapgyűjtő ládát, hogy ezt követően az olcsó sör savanyú utóízét egy másikkal öblítsék le, vagy hogy ritmikusan dörzsöljék a nemi szervüket egy tarsolylemez rücskös pereméhez, miközben a történelematlasz magyar középkorról szóló, örökítő anyaggal átitatott, majd attól összeszáradt lapjait próbálják széthajtogatni, vagy éppen kidagadt nyaki artériákkal és vérben forgó vizenyős tekintettel hörögjék fel a pálinka, sör és penész émelyítő elegyévé összeállt penetráns leheletükkel együtt a „mocskos buzik”, „mocskos zsidók”, vagy „mocskos bármi” jelszavakat, mindezt anélkül, hogy bármi halvány molylepke fing fogalmuk lenne a világról.

Az ember a Holdra szállt, az első ember- alkotta tárgy átlépte a naprendszer küszöbének számító helioszférát, részecskegyorsítókban kísérletezve, vagy éppen az eget pásztázva fejtjük meg a világegyetem titkait, felfedeztük a penicillint, kettéhasítottuk az atomot, a tudománynak köszönhetően soha nem látott sebességgel bővülnek ismereteink, erre ezek a tengeri moszat értelmi képességével versenyezni nem képes, szellemi posványban leledző, intellektuális hulladéknak nem nevezhető, evolucionális zsákutcába tévedt, fél-analfabéta idióták, pusztán a szellemi visszamaradottság gyakori bizonygatásával, az orángutánt megszégyenítő férfiassági erőfitogtatásként, vagy éppen a naponta felgyülemlő, önkielégítéssel és orális izgatással sem csillapítható zsigeri gyűlölet levezetéseként rontanak rá a józan észre, a valóságra, hogy aztán azok mozaikjait szétzilálva valahogy beleerőltessék a beteges, skizofrén, tébolyult rémképeikkel átitatott, összeesküvések látomásaitól terhelt, borgőzbe fojtott elméjükbe, hogy aztán a fordított perisztaltikát kihasználva ezt a salakanyagot visszaöklendezve mételyezzék még épelméjű embertársaink életét.

Görcsösen a logikát, a történelmet többszörösen meggyalázva és megerőszakolva keresik - vagy ha éppen nincs, gyártják - a bizonyítékokat a megannyi éjszakai spontán magömlést kiváltó Nagy-Magyarország felosztása mögött meghúzódó zsidó-bolsevik összeesküvésre, vagy éppen rémképeket vizionálnak Tel-Aviv-ból érkező, üres, félliteres PET palackokkal felszerelkezett izraeli turistákról, akik a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér nyilvános mosdójából nyert magyar csapvízzel teli üvegekkel térnek haza, pánikolnak és nyomban egy második-világháborús gázálarcot öltenek, amint megpillantják az égen a mindennél veszélyesebb, szintén zsidó összeesküvésnek köszönhető kondenzcsíkot, szinte a szomszédokat is felverő orgazmus hullámaiban vergődve tudják csak kimondani, hogy „holokauszt nem volt, hanem lesz”, és ilyenkor önkéntelen izom összehúzódás keretében lendítik jobb karjukat az égnek a „Szebb Jövőt” felkiáltás közepette, majd másnap a térd használatának lényegi mellőzésével vonulnak fel vidéki falvakban élő megszeppent hatévesek előtt bebizonyítván, hogy ők bizony szembe mernek nézni a gyermekekkel, majd a nap megkoronázásaként nem létező cigány bűnözőkről és a bizonyos körökben csak „kamukausztnak” hívott tragédia előnyeiről posztolnak pár cikket a Facebook-on, amelynek semmi más célja, mint a gyűlöletkeltés, és a szigorúan a Pilisben található „földanya szívcsakrájából” áradó energia befogadását elősegítendő spirituális megújulás, ami átlendít két sör között a holtponton.

Mélységesen megvetem, gyűlölöm, ezeket az irredenta, rasszista senkiházikat, akik a hazafias érzelmeiket a kulturális ismeretek elsajátítása helyett zsidógyűlöletben fejezik ki, és a világot unos-untalan visszarántják a gyűlölettel teljes, az őskort idéző, beteges világukba, ahol a vér magyar életérzést horogkereszttel, tar-kopaszsággal, Nagy-Magyarország matricával, magyar gárdával, hatvannégy vármegye mozgalommal, jobbikkal, karlendítéssel, meneteléssel, német birodalmi himnusszal, Hitler-imádattal, Horthy kultusszal, trianoni faszveréssel fejezik ki, s hogyha lehetne már holnap építenék a haláltáborokat és lelkesen hozsannázva lőnék Dunába honfitársaink százezreit.

Ezért számomra csak a nürnbergi hagyomány létezik, ahol a nácikat nem tolerálták, hanem addig ütötték a fejüket egy tonfával, amíg nem lett oly pépes, hogy a vízágyúval játszi könnyedséggel leöblíthetővé vált a csatornalefolyón, hisz ne feledjük, míg az ember porból lett és porrá lesz, a náci szennyvízből lesz mocsokká, miközben hányadékként éli mindennapjait.

Halász Árpád