Most lehetne Antal Józsefezni, meg Boross Péterezni, sőt Horn Gyulázni is, de egyet nem lehet tenni, megkerülni annak a tényét, hogy az akkor kivéreztetett.

A rendszerváltás után a magyar külpolitikára és külgazdasági politikára jellemző koncepciótlanság következtében brutális piacvesztést könyveltünk el. Most lehetne Antal Józsefezni, meg Boross Péterezni, sőt Horn Gyulázni is, de egyet nem lehet tenni, megkerülni annak a tényét, hogy az akkor kivéreztetett ​Oroszország Magyarországnak körülbelül 1 milliárd dollár kártérítést fizetett.

Az orosz gazdaság akkori állapotában ekkora gesztust tenni minimum nagyvonalúság volt.

A különböző csoportok azonnal működésbe léptek, és ahelyett, hogy egy a mind a két fél számára hasznos gazdasági programot dolgoztak volna ki, megkezdődött a pénzek közérdek ellenes széthordása.

Talán ez alól egyedül a MÍG 29-s vadászgépek voltak kivételek.

Hujber csoportja odáig merészkedett például, hogy a magyar mezőgazdaság számára még ócskavasnak sem jó, orosz kombájnokat hozzon be. A megállapodás időpontjában az oroszok két fúrópajzsot birtokoltak Magyarországon, amelyek metróépítéshez lettek idehozva, és a kártérítés összegének egy részéből egyszerűen ki tudták volna fúrni a 4-s metró alagútjait. Nekünk ez nem kellett!

Ott volt az Ikarus, a konzervipar, gyógyszeripar, a gyógyászati segédeszközök valamint eszközök gyártása, de egyik sem kapott olyan lehetőséget, amellyel érdemi eredményt lehetett volna elérni.

Az Ikarus minimális szakmai koncepcióval a világ legnagyobb autóbusz gyártójává fejlődhetett volna, ehelyett Széles ingatlan biznisze lett.

Képtelenek voltunk banki finanszírozást biztosítani Oroszországi konszignációs raktárakra. Program helyett azt szajkózták, hogy az oroszok úgysem fognak fizetni! Azonban a pénzek elmentek, a magyar költségvetés közel 1000 milliárd Ft-t fordított bank konszolidációra. Egyedül a Postabank 330 milliárdba került, szélhámosok gond nélkül osztogatták a pénzeket, de orosz üzletre nem adtak, nem tellett.

A legújabb magyar módi a nagy fintorgás az oroszoktól, a volt ifjúkommunista Gyurcsány először Putyin asztalánál evett, az elnök 7 alkalommal találkozott vele. Mára azonban orosz kémekről beszél és vizionál orosz befolyás növekedést, a kormányt orosz függőséggel vádolja, vajon mi történt, mit felejtett el Gyurcsány? Vagy csak egyszerűen arról van szó, amit az oroszok mindig mondanak, hogy csak a hasznot akarjuk, de képtelenek vagyunk valamiért kiállni.

Putyint Nyugat-Európai mércével mérik, mint demokratát és az ellenőrzőjébe 1-t, 2-t írogatnak be, miközben ezt ő meg sem nézi, nem is kéri. Oroszország az Oroszország, benne Putyinnal, nem szorulnak arra, hogy bárki egy ilyen kis országból kioktassa őket, a demokrácia mérőszalagját állítsa melléjük! Ne feledjük Európa energiafüggősége az oroszoktól nem kicsi, ha hazánkat nézzük, akkor a fosszilis energiák döntő hányada tőlük érkezik, de Paks sem megy orosz fűtőelemek nélkül.

Az oroszok megértéséhez beidézek Szvák Gyula professzor esszéjéből néhány részt:

Azt hisszük, hogy az „oroszt” tudjuk-e definiálni a történelem segítségével, félek, hogy nem tudjuk. A historikus hagyományos eszközökkel azt lehet megállapítani például, hogy az orosz középkor nem ismerte a rendeket, a rendi-képviseleti országgyűléseket, ezért az újkorban sem alakult ki a nyugati értelemben vett polgárság, a parlamenti demokrácia.

Ezért adottságnak vesszük, hogy a jelenkorban sincs civil társadalom, csak „imitálják” az igazi parlamenti pártokat, és állandó demokráciadeficittel küzd a társadalom. 

A rossz történelmi-földrajzi feltételek az évszázadok során speciális lenyomatot hagytak az orosz emberen. Szabad volt, mert egészen 1649-ig szabadon költözhetett, de még inkább szabad volt a lelke. Eggyé vált a természettel: szemlélődő, meditatív lelki alkatú, sok tekintetben természeti ember maradt. Ha becsülettel szolgált az államnak, akkor az becsülettel eltartotta. Ezért inkább bízott a cári kegyben (adományban), mint soványka birtokában.

Dmitrij Lihacsov akadémikus kifejtette, hogy az orosz történelem természetes kerete az abszolutizmus. „és egy orosz értelmiséginek nem marad más választása, mint hogy drukkoljon annak, hogy ne egy despota, hanem egy felvilágosult uralkodó álljon az ország élén”. A történelem kétségtelenül azt bizonyítja, hogy az „oroszhoz” hozzátartozik, annak egy meghatározó sajátossága a tekintélyuralmi rend, de – hozzátartozik a szabadság is.

A Tajga, amíg a szem ellát, a hömpölygő folyók, az áradó zene szabadsága. Az orosz lélek, a „russzkaja dusa” túláradó dominanciája, amely mindig felülírja, ha kell, a józan számításokat, a rideg törvényszerűségeket, a történelmi fátumokat. Oroszországban a rend és rendetlenség, erőszak és könyörületesség, jámbor beletörődés és féktelen lázadás, anyagelvűség és spiritualizmus, profithajsza és jótékonyság párban jár, békében és állandó békétlenségben egymással.

A magyar átlag értelmiségi gondolkodás nélkül nyilatkozik Oroszországról, miközben azt sem tudja, hogy ebben az országban 10 időzóna van, a mi egy zónánk, a román határtól a spanyol határig tart.

Az országba 21 nemzetiség él, több vallási felekezet van, talán egyik legnagyobb az ateisták tábora.

13 egymillió feletti lakóval rendelkező város van az országban, 20017 km a szárazföldi határa ezen kívül 37 000 km tengeri és óceáni határa is van, Magyarországé 2171.

Próbáljuk másként nézni ezt az országot, mint a szomszédainkat!