Sokszor megerősítettük azt a tényt, hogy az Iszlámban az egyén szabad akarattal rendelkezik. Az Iszlám elveket ad, melyeket betartani ajánl, de az egyén szabad akaratára és lelkiismeretére bízza az elvek követését. Ha nem lenne szabad akarat, nem lenne túlvilági büntethetőség. Ezen elvek alapján köttetnek szerződések, megállapodások emberek között, ezek az elvek formálnak társadalmi normákat és ezekből vezetik le a jogtudósok (Fuqaha) az alkalmazott jogot (Fiqh), ami az evilági büntethetőség törvényi eszköze.
Azonban vannak olyan események az életben, melyeket az Iszlám nem bíz teljesen, vagy részben az egyén szabad akaratára. Az egyik ilyen az örökösödés. Ennek a magyarázata az, hogy az örökösödés esetében egy személy, az örökhagyó rendelkezése az egész család jövőjét befolyásolhatja akkor is, ha az örökhagyó már nem ura szabad elhatározásának öregsége, megbomlott elmeállapota, befolyásoltsága, vagy egyéni indulatai alapján. Ezért Allah (SWT) 2/3 részben megvonja az örökbe hagyó rendelkezési jogát és csak a hátrahagyott javak 1/3 részére terjed ki a végrendelkező szabad akarata. Tehát „kedv szerinti” örökbe hagyás az Iszlám szabályai szerint nem terjed ki az egész hagyatékra.

Az örökösödési jog elemzésénél félresiklik az, aki csak az egyén és nem az egész társadalom szempontjából vizsgálja azt. Látszólag prioritásokat vélünk felfedezni, amikor látjuk, hogy az egyenesági leszármazottak, vagy férfiak része több, mint a felmenőké és a nőké. Ez igaz, ha az eseteket kiemeljük az életből. Ha viszont élő környezetbe helyezzük, akkor látjuk, hogy a leszármazottak előtt áll az élet, tehát többlet finanszírozásra van szükségük az élet indításához, fenntartásához, mint a felmenőknek, akiket a leszármazottaknak ráadásul el is kell tartaniuk. A férfiak számára juttatott többlet örökség pedig kötelezi őket a felelősségükbe rendelt feladatok teljesítésére, melybe beleértendő a család ellátása, a föld, a haza védelme, valamint a kötelező adók fizetése, ami alól a nők mentesülnek. Ide sorolható a férfiak számára előírt hozomány adás is házasságkötéskor. Tehát a férfiak nem rendelkeznek teljes szabadsággal az örökrész felett. A nők örökrésze teljes egészében az ő magántulajdonuk, saját vállalkozást nyithatnak, befektethetik, adományozhatják és nem kötelezettek olyan feladatok ellátására, melyeket a férfiak esetében az Iszlám kötelezőnek ír elő.

Örökösök csak vér szerinti hozzátartozók, ill. az Iszlám szabályai szerint kötött házasság házastársai lehetnek. Tehát adoptált gyermekek és szeretők, élettársak, nem alanyai az örökösödésnek. Az Iszlám kezdeti időszakában még megengedett volt a korábbi hagyományok követése. Örökölhettek Anszárok (segítők, pártfogók, befogadók)) Muhadzsirinektől (menekülőktől), valamint fordítva is, de a medinai Iszlám Állam megszilárdulásakor ezt eltörölték. Tiszta jogalkalmazás csak átlátható és rendezett emberi viszonyok mellett lehetséges.

A gyámsági viszony beletartozik az örökösödés rendjébe, tehát mind gyám és gyámba adott lehet alanya hagyatéki eljárásnak.

Feltétel még az Iszlám jogrendjébe tartozás. Ugyanis jogi szempontból az Iszlám nem csupán mecsetbe járási szokás, hanem egy jogrend követése, melyet a Sharia ír elő. Tehát az örökösödés szabályai csak muszlimok közt élnek.

Mielőtt a hagyaték felosztásra kerülne, prioritásként le kell vonni abból az adósság terheket (ha vannak!) és a temetés költségeit. Csak ezek levonása után kezdődhet el, az örökbe hagyott részek kiszámítása.