“Nálunk a nemzetet gyilkolják meg. Pár százezer ember kisajátítva tartja az országot. A nép milliói jogtalan rabszolgák. Az ország koldus és leigázott. A parlament urai pedig liferálják a népet, a nép jogait, a hazát. Ilyen nemzetveszejtő ocsmányságot nem mutat föl a világhistória. Orgiája ez az összegyülemlett bűnöknek. Beteljesülése a kérlelhetetlen fátumnak. Fölfakadt seb vagyunk most Európa testén. Lesz-e balzsam erre a sebre, vagy egyszerűen ki fogják égetni?… Rettenetes, rettenetes történet ez…”
(Ady Endre, Nagyváradi Napló 1903. július 30.)

Vasárnap megtartotta kongresszusát a PÁRT, a magyar nép vezető ereje. A küldöttek – titkos szavazással – egyhangúlag újraválasztották a párt elnökét. Mindez nem a Kádár-korszak valamelyik pártkongresszusán történt, hanem a Fidesz kongresszusán.

A tudósítások szerint az euforikus hangulatú kongresszus az elmúlt több mint hét év győzelmeitől volt hangos, az elhangzottak szerint Magyarország a földi mennyország, talán itt van már a Kánaán. A Kedves Vezető imádatától elbódult küldöttek valószínűleg így is érezhettek, hiszen számukra a 2010-óta eltelt időszak a jólétet, a habzsolást, a közpénzek korlátlan és büntetlen lenyúlásának a lehetőségét jelentette. Pozíciótól függően mindenki hozzájutott a gyümölcsökhöz. Vannak, akiket trafikokkal jutalmaztak, a magasabb sarzsival rendelkező, fontosabb elvtársak már a földből is hasíthattak. Mások pedig az alkotmányos költséget számolhatták, az éppen futó közbeszerzések után. Hallani arról, hogy akár 30 százalék is visszaosztandó megfelelő helyre és zsebekbe. Minderről természetesen a kongresszuson nem esett szó.

A szónokok a párt dicsőségét zengték, glóriát fontak az “örökös miniszterelnök” feje fölé. Szobor állításáról még nem döntöttek, de a Várba költözéssel együtt akár még arra is sor kerülhet. Milyen jól mutatna a Karmelita kolostor előtt Orbán Viktor lovas szobra. Zarándokhely lehetne a hívőknek, akik a ma már nem is fiatal, nem is demokrata, pocakos diktátor bűvkörében élnek.

A nagyfőnök úszott a dicsőségben, százával készültek a szelfik, örömkönnyeket hullajtottak, akik a közelébe férhettek. Vannak, akik miután kezet foghattak a nagyemberrel, több napig még kezet sem fognak mosni. A korlátlan hatalomtól megittasultan már az újabb négy évről szőtték a résztvevők az  álmaikat. Osztottak, szoroztak, mi maradt még a családi ezüstből, mit lehet még lenyúlni, magánosítani. Talán ezért is tűnt el a titkos szavazás idejére több mint 200 küldött. Ki tudja, lehet ők éppen a következő időszak alkotmányos költségeinek a lehetőségeit vették már számba, esetleg az aprót számolták pisilés ürügyén.

Orbán nagyívűnek is mondható  beszédet mondott, – ha lehet fokozni – rátett még pár lapáttal az eddigi gyűlöletkampányára. Szegény Soros, sokat csukolhatott, hiszen sűrűn emlegették a nevét. A magyarság megrontójának, a nemzet ősellenségének állította be egykori kedvence, aki a ma már karvalytőkésnek mondott milliárdos pénzén tanulhatott. Orbán szerint “Soros-katonák akarják meghatározni, hogy mit tegyünk, mit mondjunk, mit gondoljunk, sőt minek tartsuk magunkat”. Arról nem szólt a maga nagyságától eltelt Kedves Vezető, hogy az általa gyalázott pénzember támogatása nélkül talán ma nem is lenne Fidesz.

A kormányfő  azzal zárta a beszédét, hogy ” figyelmeztetem magamat és benneteket is, most kell szerénynek lenni, mert most van mire”. Az általa  és elvbarátai által elmondottak mindennek nevezhetők, csak éppen szerénynek nem. Kiemelte: “büszkék lehetünk arra, hogy mi vagyunk az a kormánypárt, amely felszámolta Magyarországon a tartós és tömeges munkanélküliséget”. Majd rátett még egy lapáttal: “Lassan elérjük a teljes foglalkoztatottságot… A közmunka világából folyamatosan lépnek át a piaci munka világába…”. Egyet persze bizton állíthatott volna: tényleg nem hagyott a Fidesz senkit az árok partján. Szépen, egyesével, páros lábbal belerúgtak mindenkit jó mélyre, hiába próbálnak kimászni, esélyük sincs. Napjaink Magyarországán sokan gondolhatják megváltásnak a halált, hiszen emberhez méltatlan körülmények között “élnek”.

Mivel nem szakadt le a mennyezet, beszélhetett arról is, hogy szerinte a 2018-as választások tétje nagyobb, mint a 2014-esé volt: ” Még négy év kell ahhoz, hogy megerősítsük az eddigi eredményeket, hogy azok már visszafordíthatatlanná váljanak”.

A hatalmi gőgtől felhevülve egyetlen szóval sem beszélt arról, hogy hazánkban több mint négy millióan élnek a létminimum alatt, vagy annak közelében, magyar családok százezreinek esélye sincs kitörni a nyomorból. A közmunka csak a kiszolgáltatottságot erősíti, az így tengődők többségének lehetősége sincs a munka világába visszatalálni. Nem beszélt Orbán a tönkretett egészségügyről, a leépített oktatásról. Szó sem esett arról, hogy ma hazánkban az egyik legnagyobb büntetés betegen, kiszolgáltatottan kórházba kerülni. A Fidesz-kormány töketlensége eredményeként, akik nem tudják a drága magánellátást megfizetni, azok életesélyei jelentősen romlanak.

Valahogy kimaradt a korrupcióval foglalkozó fejezet is. Nem tudhattuk meg mit gondol népünk szeretett vezetője a közpénzek lenyúlásáról, a túlárazott közbeszerzésekről, a hihetetlen gazdagodásokról. Valószínűleg osztja azt a nézetet, amit a Fidesz egyik főideológusa fogalmozott meg: “amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája”.

Akinek eddig még kétsége volt, az megbizonyosodhatott arról, hogy a jövő évi kampány minden eddiginél mocskosabb lesz. Orbán nem szeretné megismételni a 2002-ben elkövetett hibákat, mindent megtesz azért, hogy ne énekeljék ki a sajtot a szájából. Ehhez minden a rendelkezésére áll: pénz, paripa, fegyver. Viszonylag stabilnak tekinthető 2 millió szavazó, a média, országos és helyi egyaránt, pénz pedig annyi, mint a pelyva. Látszik, már most készülnek a kampányra, fő üzeneteik is készen állnak: Soros, Brüsszel, Orbán megvédi a magyarokat. Egy büdös szót nem fognak ejteni a rothadó egészségügyről, a tönkretett oktatásról, a rendszerszintű korrupcióról. Orbánt a saját táborának az egyben tartása érdekli, a másik nyolc millió magyar sorsa nem érdekli.

Eszükben sincs, hogy esetleg átadhatják a hatalmat. Van mit félteniük. Jövőre, egy választási vereség után, még lenne annak esélye, hogy ne ússzák meg büntetlenül, amit az ország ellen elkövettek, visszafizessék a magánzsebbe vándorolt közpénzt.

A demokratikus ellenzék pártjai eddig alibiztek, cinkelt lapokkal játszottak. A széttöredezett ellenzék mai állapotában képtelen lesz leváltani a Fideszt. Talán a kongresszuson történtek elgondolkoztatják valamennyi érintett párt vezetőjét, és képesek lesznek egy olyan megállapodást kiizzadni, amely valós esélyt jelent egy új, demokratikus, élhetőbb Magyarország felépítésére. Aki 2022-re játszik, álljon elő a farbával, a nép szédítésének az ideje elmúlt. Az Orbánt leváltani akaró választók büntetni fogják azokat a pártokat, amelyek csak a saját pecsenyéjüket próbálják a NER világában sütögetni. (gepnarancs.hu)