Majd belép a képbe egy magasabb szervezettségi forma, a város, akinek here népe már leszokott a munkáról és azt lesi, honnan lehet pénzeket begyűjteni. Látja, hogy a vidéki település önellátó, hiszen beilleszkedett környezetébe, nem szorul sem energiára, sem vízre és belső szolgáltatásokat is nyújt. Azért, hogy ezeket a maga számára kisajátítsa, rendeleteket hoz, szabályoz, szabványosít. Tehát a falu vize rossz, fát kivágni engedély nélkül nem lehet, a trágya pedig szennyezi a talajt és a környezetet. Szóval megindul az energia és vízhálózat kiépítés, csatornázás, egyebek. Nyilván ez az emberek kényelmi szempontjai szerint való, tehát belemennek. Boldogan kapcsolják fel és le a villanyt, nyitják, zárják a csapokat elektromos áram és vízdíj fizetése fejében. Felülnek a buszra, vonatra és utaznak mindenfelé, viszik az árut a városba, hiszen az út és vasúthálózat is érinti már a falut.

Az élet eközben modernizálódik, nincs tovább szükség patkolókovácsokra, kádárokra, takácsokra. Ha kell is pár termék tőlük, az drága, hiszen megdrágítja az előállításukra fordított áram, energia és más költség, amit valaha ingyen nyertek, de a várostól ezt már nem ingyen kapják. Másrészről a város pedig ezeket a termékeket tömegtermeléssel állítja elő olcsón és talán jobb kivitelben. Megszűnnek a szakmák, elkopnak a jártasságok, elfelejtődik a tudás, ami egykor a falu létét, közösségi tudatát, kohézióját adta. A fiatalok elvándorolnak, olyan új jártasságokat tanulnak, amire van piaci igény és ott helyezkednek el, ahol el tudják adni magukat. Ez pedig már nem a falu, ahol születtek. Eközben a falu elöregszik, a sárgacsekkek gyűlnek, hiszen a víz és áramdíjak változatlanok, a függőség fennáll. De már nem csak az energia és víz tartja fent a függőséget, hanem az egészség, mert az öregeknek orvosra van szükségük, az utazás, mert nem jutnak el már biciklivel sem boltba, orvoshoz, hiszen az alapellátásukhoz szükséges szolgáltatások is számukra fizikailag elérhetetlen távolságba kerültek.

Ekkor a város leül egy asztal mellé és számol. Majd kijön a végeredmény. A falu egy csődtömeg. Fenntartani azt így senkinek sem éri meg. Megszünteti a busz, vasútjáratokat, bezárja a postahivatalt, iskolát, orvosi rendelőt és a kocsma, bolt ezután már feladja, maga is becsuk. Már csak egy kapcsoló maradt nyitva, a víz és áram. Az energia és víz, ami a mai öregek gyerekkorában ingyen jött a kútból és az erdő fáiból. Ha ez a kapcsoló is lezár, az egyenlő a halálos sortűzzel.

Persze van kivétel, életképes településvezetés, pályázatok, regionális kapcsolódások és ezer más, ezt nem vitatom. Sokszor ki lehet bújni a trendek alól, ha nincs életfeladás. De egy hatvanas éveiben levő populációnak már ritkán van életigenlése, ha egy megszokott rendszer nem működik többet.

Ez a példa nem csak városra és falura igaz, hanem országokra is. Ugyanígy kapcsolhatják le országunkról is egy rendszerbe tartozás lehetőségét, különösen, ha önmaga is a rendszer szabályai ellen tesz lépéseket.

A fentiek mutatják, hogy az evolúció működik, csak emberekre ezt nem vonatkoztatjuk. Pedig ugyanazok a szabályok végzik el a szelekciót emberek esetében is, mint az állat és növényvilágban. Kegyetlenek a szabályok, ezért nem valljuk be létüket, képmutató önbecsapásba rejtőzünk. Ahogy ott sem hívja ki párbajra az oroszlán a gnút, ahogy úriemberek tennék és a párduc is orvul veti rá magát egy beteg, sánta gazellára, az embereknél sem működik a „szociális háló”, vagy „vallás”, ami arra hivatott, hogy a szegényt, elesettet felkarolja. A pénz és haszon mindent felülír. Még a „háló” szabályait is.

A fenti levezetés arról szól, hogy amíg az ember nem egy másik ember, vagy csoport függvénye, hanem harmóniában él egy teremtés adta lehetőséggel, addig sok bajt elkerül, sőt kegyben részesül. Ahogy ez a helyzet megváltozik, legyen annak neve regionális integráció, vagy globalizáció, csak idő kérdése és egy kétértelmű folyamat veszi kezdetét, melyben kevesen jól és sokan rosszul járnak.

Így szólt a Sátán, mikor elrendeltetett a parancs: „Allah volt az, Ki az Igazat Ígérte nektek. Én (is) Ígértem nektek, de megtévesztettelek titeket. Nem volt felettetek hatalmam, csak annyi, hogy hívtalak titeket és ti válaszoltatok nekem. Ne engem hibáztassatok, hanem magatokat hibáztassátok. Nem hallgathatom kiáltásotokat, ahogy ti sem halljátok kiáltásomat. Tagadom azt, mivel ti engem társítottatok azelőtt. Mert bizony, a bűnösöké a fájdalmas szenvedés.” (Korán 14:22)

Ezért ne bízz abban, hogy el fognak tartani, meg fognak segíteni, nem engedik el a kezedet. De igen, megteszik. Csak akkor nem teszik, meg, ha nem emberrel kötsz szövetséget, mert az Istennel kötött szövetség lábra állít és megtart. Önmagadon belül tégy rendet, mert a külső világban úgysem találsz. Ha pedig a külvilág embereiben szabályszerűségeket fedezel fel, akkor látnod kell, hogy azok hosszútávon ellened dolgozhatnak.