Az én torkomat már az elmúlt több mint negyven évben, a különböző hatalmak kellően kitágították, gerincem megropogtatták, az önbecsülésemet masszírozták, a társadalmi presztízsemet eltérő módszerekkel, de elvették, de itt most már elég! A Pisa felméréssel kapcsolatos kormány álláspontot az én torkomon már nem tudják lenyomni, na nem azért mert nyugdíjas létemre bátrabb lettem, hanem azért mert, ez a marhaság a fizikai testem méretét meghaladja, ebbe csak engem tudnak belenyomni, nem pedig én lenyelni.

Hoffmann Rózsára úgy tekintettem, mint a Kádár korszak reform pedagógusára, az igazgatóra, akinek van nemzetközi kitekintése, szakmai koncepciója, és az ország oktatáspolitikájával kapcsolatban víziója. Mellbevágó döbbenettel olvasom a nyilatkozatait, amelyek alapján két dolgot tudok vélelmezni, az egyik, hogy volt államtitkár elvesztette a kapcsolatát a valós világgal, a másik, hogy a hatalom ilyen rosszá, mondhatnám gonosszá tette!

Ülök az unokámmal délutánonként, és mint néhány éve még tanító, fejlesztő pedagógus próbálom motiválni, fejleszteni, de szembesülnöm kell azzal, hogy egy enyhe szüléskor keletkezett sérüléssel rendelkező gyerek teljes esélytelenséggel indul a mai versenyben. A rendszertől megkapta a megkülönböztetés esélyét, de a tanítójától nem kaphatja meg a neki az államtól kiutalt figyelmet. Nem arról van szó, hogy nem akarja megadni, hanem arról, hogy nem képes megadni. Mára már nincs elit, nincs közép egy átlagos iskolán belül, mert a hatalom mindent megtesz, hogy masszásítsa, alattvalósítsa a diákokat. A volt kollégák agyon vannak hajtva, durván korlátozva vannak megszólalásaikban, véleménynyilvánításukban, igazgató választásokkor a hatalom által figyelmeztetve, ha kell fenyegetve. A szakmaiság nem számít, csak az, hogy a legkisebb költséggel darálják le a nekik kiszabot vagy előírt feladatokat.

Az eredmény itt van, erre telik az alattvalókká lefokozott pedagógusoktól, a hatalom gátlástalanságának áldozataitól!

A mai magyar pedagógus gárda hordává lett a hatalom által lefokozva, amelynek befogott szájjal, lesütött szemmel, véleményt nem nyilvánítva kell a hatalom által elvárt, sugallt, vagy mondott feladatokat végrehajtani.

Nem szervezkedhet, nem szerveződhet, mert az hazafiatlan, magyartalan cselekedet!