Alapítás

Hasszan al-Banna 1928 márciusában alapította a Muzulmán Testvériséget Izmailiában a Szuezicsatorna Vállalat hat alkalmazottjával, pán-iszlám, vallási, politikai és társadalmi mozgalomként. Richard Mitchell a Muzulmán Testvérekről írt munkájában, a Szuezi-csatorna Vállalat segített Bannának megépíteni egy mecsetet Izmailiában, amely a Testvériség központja lett. Al-Banna szerint a kortárs Iszlám elvesztette társadalmi dominanciáját, mivel a legtöbb muszlim nyugati befolyások rontása alatt állt. A Koránon és Szunnán alapuló Saria törvényeket Isten által akkreditált törvényeknek tekintették, melyeket az élet minden részére alkalmazni kell, ideértve a kormányszervezetet és a mindennapi problémák kezelését is.
Al-Banna populista volt üzenetében, miszerint megvédi a munkavállalókat a külföldi és monopólium vállalatok zsarnokságától. Szociális intézményeket alapított, mint például kórházak, gyógyszertárak, iskolák stb. Al-Banna nagyon konzervatív álláspontot képviselt olyan kérdésekben, mint például a nők joga, mellyel szembe ment, de támogatta a nőkkel kapcsolatos igazságosság megteremtését. A Testvériség gyorsan növekedett: az 1936-os 800 tagból 1938-ra 200 000-re, 1948-ra pedig több mint 2 millióra nőtt.
Ahogy befolyása növekedett, 1936-ban kezdődően ellenezte a brit szabályozást Egyiptomban, ám betiltották, mivel erőszakos gyilkosságokkal vádolták, ideértve azt, hogy a Testvériség egy fiatal tagja részt vett a miniszterelnök meggyilkolásában.

Második világháborút követő időszak

1948 novemberében a Testvériség által elkövetett bombatámadások és állítólagos merényletkísérletek vádjával az egyiptomi kormány letartóztatta a Testvériség „titkos apparátusának" 32 vezetőjét és betiltotta a szervezetet. Ebben az időben a Testvériség becslések szerint 2000 fiókszervezettel és 500 000 taggal vagy szimpatizánssal rendelkezett. A következő hónapokban Egyiptom miniszterelnökét meggyilkolta a Testvériség egy tagja és az ezt követő megtorlási hullámban magát Al-Bannát is megölték.
1952-ben a Muszlim Testvériség tagjait vádolták a Kairói Tűzesetek elkövetésével, mely során körülbelül 750 épület pusztult el Kairó belvárosában, elsősorban éjszakai klubok, színházak, szállodák, éttermek, melyeket britek és más külföldiek látogattak.
1952-ben Egyiptom monarchiáját egy nacionalista katonatisztekből álló csoport (Szabad Tisztek Mozgalma) megdöntötte. Ők egy sejt voltak a Testvériségen belül, mely az 1948-as Izrael elleni első háború alatt jött létre. A forradalom után Gamal Abdel Nasszer, a „Szabad Tisztek” sejtjének vezetője, miután Egyiptom első elnökét, Muhammad Neguibet államcsínnyel lemondatta, azonnal a Testvériség ellen fordult és az ő személye elleni merénylet kísérletével vádolta őket. A Testvériséget ismét betiltották, tagjainak ezreit börtönbe vették, sokukat megkínozták, évekig börtönökben és koncentrációs táborokban tartották. Az 1950-es és 1960-as években a Testvériség több tagja SzaúdArábiában keresett menedéket. Az 1950-es évektől al-Banna unokaöccse, Szaid Ramadan a Testvériség egyik fő vezetőjévé és a mozgalom nem hivatalos „külügyminiszterévé" vált. Ramadan a Testvériség központját egy müncheni mecsetbe helyezte, amely „a pusztában töltött évtizedek során menekültté és hátrányos helyzetűvé vált csoport" menedékévé lett.
Nasszer halála után az 1970-es években, az új elnök (Anwar Szadat) alatt az Egyiptomi Testvériséget visszahívták Egyiptomba és ezzel megkezdődött az egyiptomi politikában való részvétel új szakasza. A bebörtönzött Testvéreket szabadon engedték, a szervezetet a 2011-es forradalomig bizonyos mértékben, időszakos letartóztatások, megleckéztetések mellet tolerálták.

Mubarak időszaka

A Mubarak korszak alatt a Testvériséget védték és bírálták egyaránt. Ez volt a legnagyobb ellenzéki csoport Egyiptomban, amely „Iszlám reformot" és demokratikus rendszert szorgalmazott. Hatalmas támogatási hálózatot épített ki a szegény egyiptomiak körében tevékenykedő Iszlám jótékonysági szervezeteken keresztül. A volt Knesszet tag és szerző Uri Avnery szerint a Testvériség vallásos, de pragmatikus, „mélyen beágyazódott az egyiptomi történelembe, jellegében inkább arab és egyiptomi, mint fundamentalista". Egy olyan „régmúltra visszatekintő párttá formálódott, ami elnyerte a választók tiszteletét, az elszenvedett üldöztetés, kínzás, tömeges letartóztatások és alkalmi kivégzések miatt. Vezetői nem érintettek az elterjedt korrupcióban és csodálják a szociális munka iránti elkötelezettségüket". Ezenkívül jelentős online aktivitást fejlesztettek ki.
A 2005. évi parlamenti választásokon a Testvériség valójában Egyiptom modern korszakának első ellenzéki pártja lett. A választási szabálytalanságok ellenére, ideértve a Testvériség százainak letartóztatását, valamint a jelöltek függetlenként történő jegyzését a szervezet technikai jogszerűtlenségeire hivatkozva, a Testvériség 88 helyet nyert (a teljes 20% -át), szemben a többi ellenzéki párt által elnyert 14 képviselői hellyel.
Parlamenti hivatali ideje alatt a Testvériség "demokratikus politikai kihívást jelentett a rezsimnek, nem teológiait" - állította a New York Times egyik újságírója. Egy másik jelentés pedig azért dicsérte, mert az egyiptomi parlamentet valódi törvényhozói jogalkotás testületévé kísérelte meg átalakítani, ami képviselte az állampolgárokat és a kormányt elszámoltathatóvá tette.
Továbbra is félelmet gerjesztett elkötelezettsége a demokrácia, az egyenlő jogok, a véleménynyilvánítás és a meggyőződés hirdetésének szabadsága iránt. 2006 decemberében a Testvériség diákjai egy kampány során harcművészetet demonstráló gyakorlatokat mutattak be, ami Dzsamil Theyabi szerint arról árulkodott, hogy a csoport szándéka a milícia struktúrájának létrehozása, ami a titkos sejtek korszakát idézte. Egy másik jelentés rávilágított, hogy a Muszlim Testvériség a parlamentben küzd az Egyesült Államok vezette Iszlám kultúra és identitás ellen folytatott hadjárattal szemben. Arra kényszerítették az akkori kulturális minisztert, Farouk Hoszny-t, hogy tiltsa be három regény kiadását, melyek istenkáromlást és elfogadhatatlan szexuális gyakorlatokat népszerűsítettek. 2007 októberében a Muzulmán Testvériség egy részletes politikai programot hirdetett meg. Többek között indítványozta egy muzulmán klérus testületének felállítását, hogy az felügyelje a kormányt, ezen túlmenően pedig az elnökség hivatalát csak muszlim férfiakra korlátozza. A program „Ügyek és problémák” című fejezetében kijelentették, hogy egy nő nem alkalmas elnöknek, mivel a hivatal vallási és katonai elkötelezettsége „ütközik természetével, társadalmi és egyéb humanitárius szerepével”. Míg az emberi méltóság szempontjából hirdették a férfiak és nők közötti egyenlőséget, a dokumentum figyelmeztetett a nők teherviselésére, ami természetük vagy a családban betöltött szerepük rovására megy.
Szervezeten belül a Testvériség néhány vezetője nem értett egyet azzal, hogy betartja-e Egyiptom 32 éves békeszerződését Izraellel. Az egyik helyettes vezető szerint a Testvériség a Szerződés felmondását kéri, míg a Testvériség szóvivője kijelentette, hogy a Testvériség tiszteletben tartja a Szerződést, mindaddig, amíg Izrael valódi haladást ér el a palesztinok sorsának javításában.

2011-es forradalom és utána

A 2011. évi egyiptomi forradalom és Hoszni Mubarak bukása után a Testvériség jogi helyzete rendeződött. Kezdetben nagyon sikeres volt: dominált a 2011. évi parlamenti választásokon és megnyerte a 2012. évi elnökválasztást. Egy évvel később azonban, Mohamed Morszi elnököt megdöntötték és ez újra a Testvériséggel szembeni fellépéshez vezetett.2011. április 30-án a Testvériség létrehozta a Szabadság és Igazságosság Pártját, amely a 2011. évi egyiptomi parlamenti választások 498 helyéből 235-et nyert, jóval többet, mint bármely más párt. A párt elutasította a nők és koptok jelölését Egyiptom elnökének, de a kabinetpozíciókat nem korlátozta.
A Muzulmán Testvériség jelöltje a 2012. évi elnökválasztáson Mohamed Morszi volt, aki a szavazatok 51,73% -ával legyőzte Ahmed Shafiqot, aki Mubarak utolsó időszakában miniszterelnök volt. Bár kampánya során maga Morszi megígérte, hogy békés kapcsolatokat kíván fenntartani Izraellel, néhány magas szintű támogató és volt Testvériség tisztviselői a cionizmus elleni ellenséges álláspontot hangsúlyozták. Például az egyiptomi hittudós, Szafwat Hegazi beszédet mondott Morszi kampányában, melyben kifejezte reményét és hitét, hogy Morszi felszabadítja Gázát, helyreállítja az „arabok Egyesült Államának” kalifátusát, aminek fővárosa Jeruzsálem lesz. Kiáltásunk: „Mártírok milliói menetelnek Jeruzsálem felé.” Rövid időn belül Morszi elnök ellen komoly nyilvános ellenzék alakult ki. 2012. november végén „ideiglenesen” jogalkotásra hatalmazta fel magát, felfüggesztve a bírósági felügyeleti vagy cselekedetek felülvizsgálatának jogát, azzal az indokkal, hogy „meg kell védenie” a nemzetet a Mubarak-kori hatalmi struktúrától. Alkotmánytervezetet nyújtott be egy népszavazásra is, mivel ellenfelei szerint „Iszlamista puccs" történt. Más kérdések is felvetődtek Morszi joggyakorlatával kapcsolatban, így többek közt az újságírókkal szembeni büntető eljárások, a Testvériség szimpatizánsaiból álló bandák erőszakmentes tüntetőkre uszítása, a katonák elleni perek folytatása, az új törvények, melyek lehetővé tették a 30 napon túl tartó fogva tartást bírósági felülvizsgálat nélkül. Ez azt eredményezte, hogy több százezer tüntetőt vonult ki az utcákra 2012 novemberétől kezdődően.
2013 áprilisáig Egyiptom egyre inkább megosztottá vált Mohamed Morszi elnök és Iszlamista szövetségesei, valamint az ellenzéki mérsékelt muszlimok, keresztények és liberálisok között. Az ellenzék azt hozta fel, hogy Morszi és a Muzulmán Testvériség a hatalom monopolizálására törekszik, Morszi szövetségesei pedig azt állították, hogy az ellenzék az ország destabilizálását és ezzel a választott vezetés kikapcsolását akarják elérni. Nyugtalanságot okozott a súlyos üzemanyag hiány és a sorozatos áramkimaradás. Egyiptomiak körében mindez felkeltette a gyanút, hogy a gáz- és elektromos energia hiány egy összeesküvés bizonyítéka Mohamed Morszi hatalmának aláásására. Egy másik csoport szerint, Morszi hozzá nem értő gazdálkodása vezetett ehhez a helyzethez.
2013. július 3-án Mohamed Morszit menesztették hivatalából és a katonaság házi őrizetbe helyezte.
Ez röviddel azután történt, hogy az ellene folytatott tömeges tüntetések Morszi lemondását követelték. Morszi támogatására is jelentős számban vonultak ki ellentüntetők. Ők eredetileg Morszi beiktatásának egyéves évfordulóját kívánták megünnepelni. Az ideiglenes kormány augusztus 14-én egy hónapig tartó rendkívüli állapotot hirdetett ki és a rohamrendőrség 2013. augusztusában feloszlatta a Morszit támogató felvonulókat. Az Emberi Jogok Nemzeti Tanácsának jelentése szerint az erőszak gyorsan terjedt a rendőrséget támadó fegyveres tüntetők fellépése miatt. Ez több mint 600 ember halálához és mintegy 4000 ember sérüléséhez vezetett. Ez az esemény okozta a legtöbb veszteséget Egyiptom modern története során.
Megtorlásként a Testvériség támogatói az erőszakra válaszul fosztogatásba kezdtek, rendőrségeket és tucatnyi templomot gyújtottak fel. Ezzel szemben a Muzulmán Testvériség szóvivője elítélte a keresztények elleni támadásokat és ehelyett a katonai vezetőket tette felelőssé a támadások kivitelezésében. Az Al-Dzsazira augusztus 19-án jelentette, hogy a Testvériség vezetőinek legtöbbje őrizetben van. Ezen a napon Mohammed Badie első számú vezetőt letartóztatták, ezzel átmentek egy „vörös vonalon", mivel még őt Hoszni Mubarak sem tartóztatta le soha. Szeptember 23-án egy bíróság a csoportot betiltotta és vagyonának lefoglalását rendelte el. Miután egy rendőrségi épületben Manszoura városában autóbomba robbant, minek következtében legalább 14 embert meghalt, Hazem Al Beblawi miniszterelnök 2013. december 21-én a Muzulmán Testvériséget terrorista szervezetnek nyilvánította, mivel a kormány a Testvériséget vádolta. Erre nem volt bizonyíték, miközben az akciót egy Sinain működő terrorista csoport követte el, legalábbis ők vállaltak felelősséget a támadásért.
Egy egyiptomi bíróság 2014. március 24-én egy rendőrségi állomás elleni támadás után halálra ítélte a Muzulmán Testvériség 529 tagját. Az Amnesty International az esettel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy „az utóbbi években hozott legnagyobb számú egyidejű halálos ítélet az egész világ viszonylatában". A 2013. évi felkelés óta 2014 májusáig körülbelül 16 000 embert tartóztatott le a rendőrség, akik főként a Testvériség tagjai vagy támogatói voltak. A The Economist szerint ez a szám meghaladta 40 000-et. 2015. február 2-án egy egyiptomi bíróság halálra ítélte a Muzulmán Testvériség további 183 tagját.
A The New York Times egyik szerkesztőjének állítása szerint „a Muzulmán Testvériség vezetői, akik az egyiptomi 2011-es népfelkelés nyomán váltak meghatározó politikai erővé, börtönben raboskodnak és igazságtalanul terroristáknak nevezik őket… Egyiptom mindent lehengerlő tekintélyelvűsége nagyszámú polgárát győzheti meg arról, hogy az erőszak az ellencsapás egyetlen eszköze." Mohamed Morszi-t, 2015. május 16-án 120 más vádlottal együtt halálra ítélték.
A Muzulmán Testvériség azt állította, hogy nem ők hajtották végre a Botroszeya-templom elleni bombamerényletet. Kijelentették, hogy az egyiptomi kormány és a koptok összeesküvése volt, ahol megtévesztésül hamis zászlókat használtak. A Testvériség egy arab nyelvű nyilatkozatot tett közzé, állítva, hogy a támadást a belügyminisztérium kötelékében dolgozó egyiptomi biztonsági erők hajtották végre. A Puccs-ellenes Szövetség kijelentette, hogy a bűncselekményért teljes felelősséggel a „puccshatóság" tartozik. A Testvériség angol nyelven kommentálta a bombamerényletet és kijelentette, hogy elítéli a terrorista támadást.
Az egyiptomi kormány szerint a katari székhelyű Muzulmán Testvériség tagjai állítólag segítették a Testvériség ügynökét a támadás végrehajtásában. A katari támogatót Mohab Mosztafa El-Szayed Qaszemnek hívták. A terrorista pedig Mahmoud Shafiq Mohamed Mosztafa volt.
A Muzulmán Testvériség arab nyelvű weboldala megemlékezett vezetője, Hasszan al-Banna halálának évfordulójáról, megismételve szavait, amelyben felszólított az Iszlám tanításainak terjesztésére az egész világon, a Dzsihád zászlójának magasba emelésére a, föld visszafoglalására és dicsőségünk visszaszerzése. Ebbe beleértették a diaszpóra muszlimokat is. Cél az egy Iszlám állam, egy muszlim kormány, egy muzulmán nép, egy muszlim otthon és muszlim identitás. A Testvériség felidézte Hasszan al-Banna néhány mondását, melyek a muszlimok közötti testvériségre szólítottak fel. Az elítélt terrorista, Omar Abdel Rahman halála alkalmából a Muzulmán Testvériség részvétét fejezték ki. A Mekameleen TV, a Törökországban élő, száműzött Testvériség támogatók által üzemeltetett műholdas televíziós csatorna gyászolta halálát és azt állította, hogy vértanú volt. A Mekameleen támogatja a Testvériséget. Részvétüket Omar Abdel Rahman halála után küldték el az Egyiptomi Muzulmán Testvériség befolyása alá tartozó Szabadság és Igazságosság Pártja honlapjára.

Ellentmondások

Vita tárgyát képezheti, hogy a Testvériség, ill. annak szövetségese, a Szabadság és Igazságszolgáltatás Pártjának (FJP) hatalomból való kiesésében mekkora felelősség hárul a Testvériségre és mekkora terheli ellenségeit az egyiptomi bürokráciát, médiát és biztonsági szerveket. Mubarak kormányának állami médiája a Testvériséget titkos és illegális szervezetnek ábrázolta, számos televíziós csatorna, így az On TV, adásidejük idejük nagy részét a szervezet elleni rágalomhadjárattal töltötte. A Testvériség is számos ellentmondásos lépést tett. Morszi elnöksége alatt sok esetben elfogadta vagy támogatta a katonaság visszaszorító fellépéseit. A forradalom előtt a Testvériség támogatói military viseletben jelentek meg az Al-Azhar Egyetemen tartott tiltakozáson, ezzel a Mubaraki kormány megvádolta őket egy földalatti milícia megalapításával. Amikor hatalomra kerültek, a Testvériség valóban megpróbált fegyveres támogatói csoportokat létrehozni és hivatalos engedélyt kért tagjai felfegyverzéséhez.

Hasszan Al-Banna (1906-1949)

Mohammed Morszi (1951-2019)