Nem arról, hogy valaki is élvezné azt, hogy egy élet kimúlik.


Nem is arról szól, hogy az égieket etetjük, mert erre se Istennek, se angyaloknak nincs szükségük.


Alapvetően az Eid al Adha áldozata több célt szolgál:

1. Emlékezés Ábrahámra és hitének erejére. Ugyanakkor emlékezés Izmael engedelmességére.
2. Tudatába kell jönnünk annak, hogy minden, ami az ember életét, fennmaradását szolgálja, az áldozatot hoz az emberért. Tehát minden, ami a húsát, lényegét adja, az életét áldozza értünk. Ez minden falatnál, lélegzetvételnél eszünkbe kell, hogy jusson.
3. Az áldozat lényege, hogy magunk vágjuk. Ugyanis nem mást áldozunk, mint rossz tulajdonságainkat. Hamis szavainknak, ferde gondolatainknak, buja vágyainknak, felelőtlenségünknek vetünk véget és nem csak egy állat életének. Ha nem ezt tesszük, akkor mi értelme van egy életet kioltani? Az evés? Hát nem az!
4. Van egy másik aspektusa is a személyes jelenlétnek a vágásnál. Talán fel tudjuk idézni az amerikai filmek kivégzési jeleneteit, ahol a villamosszék, vagy gázkamra előtt jelen kell, hogy legyen a serif, a bíró, aki az ítéletet hozta, az ügyész és mindazok, akik részesei a halálos ítéletnek. Ez azért van, hogy érezzék a felelősségét szavaiknak, vallomásaiknak, tetteiknek és saját szemükkel lássák az emberi élet kioltását, melyben az ő ítéletük döntött. A mindennapi életünkben rohanunk, gyorsan bekapunk valamit és futunk tovább. De, amit bekapunk és életben tart az valaha élt! Nem voltunk ott a vágóhídon, ahol napjában ezrével tűnnek el életek és válnak hússá, táplálékká. Amikor hozzánk mindez eljut esztétikus csomagolásban, tudomásul sem vesszük annak egyszeri élő mivoltáról. Legalább ezen a napon szembesüljünk saját ítéletünkkel és lássuk, hogy ami a hétköznapokban a mi fenntartásunkat szolgálja, az valaha élt. Ha magunk vágunk, vagy jelen vagyunk, talán értékelni tudjuk az élet és a minket körülvevő környezet értékét, amit észre sem veszünk hétköznapjainkban.