Mivel alig több mint egy év van hátra a parlamenti választásokig, a kormánynak már csak egy célja lehet: sikerként bemutatni azt, ami kudarc volt az elmúlt három évben. Mivel a felmérésekben jól áll a kormánypárt, ám a statisztikák egyúttal erősödő kormányváltó hangulatot is regisztráltak, olyan elsöprő erejű propaganda várható a következő hónapokban, amely még a kvótanépszavazás előtti intenzitást is meghaladja majd.

A Rogán Antal vezette Miniszterelnöki Kabinetiroda nettó 2 milliárd forintért újabb kormányzati propagandaplakátokat rendelt a New Land Media Reklám Szolgáltató és Kereskedelmi Kft-től, amely - mily meglepő – már korábban is bővelkedett kormányzati megbízásokban. A december 15-ig szóló feladat „az állampolgárok életét kiemelten érintő kormányzati döntésekkel kapcsolatos feladatok ellátása” lesz.

Ez magyarra lefordítva annyit jelent, hogy ismét kékbe öltözik az ország Kisterenyétől Alsómocsoládig. Az SZDSZ-től lenyúlt tengerkék alapú plakátokon persze az adófizetők pénzén hirdeti majd a kormány magáról, hogy jól végzi a dolgát, és ha valakinek mégis kormányváltáson járna az esze, az gondolkozzon csak el azon, milyen jól mehet egy országnak, ha önreklámra minden negyedévben el tud költeni több milliárd forintot.

Mert ugye jól ismert tétel, hogy a politikát is úgy kell eladni, mint a mosóport. A reklám rábeszélő ereje egy dolog, a másik meg az a tudat, hogyha egy cégnek van pénze reklámra, akkor biztos, hogy erős gazdasági alapokkal rendelkezik. Mivel az ellenzéknek alig van pénze reklámra, ezért a nagy kékség, amely beteríti a magyar tájat, mindig arra fogja emlékeztetni a keményen szemlélődő magyar polgárt, hogy csak egy legény van talpon a vidéken, és azt Orbán Viktornak hívják. Ez a mítosz omlana össze, ha a regnáló miniszterelnök leülne vitázni a kihívóival. 

Azért a helyzet nem ilyen egyszerű, bármennyire is szeretné ezt Habony Árpád és csipetcsapata. A reklámpszichológia ugyanis annál bonyolultabb összefüggéseket rejt, minthogy minél többször mondok el valamit, annál hitelesebbnek tűnik. A menekültellenes plakátkampány például úgy csicskáztatta a migránsokat, hogy azok nem is akartak itt maradni, ráadásul magyarul üzent a szír, afgán, iraki vagy bangladesi embereknek. A helyzet hiába volt abszurd, az üzenet célba talált, hiszen a kormány nagy ívben tett arra, hogy a menekültek Nyugat-Európába tartanak, és egy szót nem beszélnek magyarul, hiszen az idegenektől ódzkodó magyar polgárokhoz eljutott a kormány üzenete.

Igen ám, csak elfogyott a menekült, így az egykor hatásos plakátok mondandója pedig kezd nevetséges lenni. Nem árt tehát, ha van némi tartalom is a plakátok hangzatos szövegei mögött. El lehet mondani sokszor, hogy Magyarország erősödik, de ha nem tudom kifizetni a gázszámlámat, akkor köszönöm szépen, nagyon örülök az ország izmosodásának, de speciel nekem ebből kevés hasznom származik, és emiatt fütyülöka plakáton hirdetett propagandára.

Mivel most már nem babra megy a játék, és nem lehet egy vállrándítással elintézni, ha sikertelen egy népszavazás a beleölt 10-15 milliárd forintos kormányzati propaganda ellenére, a plakátokra sem lehet már nagyon átlátszó hazugságokat nyomtatni. Mint ahogy sejteni lehetett Rogán Antal propagandaminiszterré való kinevezése után, lényegében permanens kormányzati kampány folyik az utóbbi két évben, és ez csak fokozódni fog a következő egy évben.

Rövidesen eldől, jó taktika volt-e ilyen intenzíven nyomni az agyunkba a kormány sikereit harsogó propagandát, hiszen már a tavaly őszi kvótanépszavazás is bebizonyította, nem lehet mindig turbófokozatban járatni a kormányzati kommunikációs gépezetét, mert így unalmassá, sőt erőltetetté válik az üzenet. A kevesebb talán többet ért volna tavaly októberben, ahogy talán most is megérné egy kicsit békén hagyni az embereket, hadd éljék az életüket direkt politikai üzenetek nélkül, hogy aztán a kampányfinisben könnyebben fel tudják pörgetni az emberek közéleti érdeklődését.

Ha a kormány egyik plakátot a másikra cseréli kéthavonta, akkor akár rá is unhatnak az emberek a legjobb alapszínnek tartott kékre, és a rájuk nyomtatott szövegek üzenetei összezavarodnak az elméjükben. Rogánék erőszakos nyomulása ellenére kevesen hiszik ebben az országban, hogy Magyarország jobban teljesít, vagy netán erősödik. Ha tényleg jól mennének a dolgok idehaza, nem kellene reklámoznia önmagát a kormánynak, akkor csak rá kéne mutatni egy új kórházra, utalni kéne a magyar diákok nemzetközileg is elismert eredményeire, esetleg büszkén lehetne mutogatni a statisztikákat, melyek szerint csökkent a korrupció az országban.

Ehelyett a haverok cégei újabb és újabb kampányokra kapnak milliárdos megbízásokat, és lassan annyi kék plakátra adnak megrendelést, hogy hiánycikk lesz a kék festék az országban. Jó lenne egyszer egy olyan kampányt megélni Magyarországon, amelyben senki sem a televíziós hirdetésekben, nyugdíjasoknak írt levélben, vagy óriásplakátokon próbálja eljuttatni az üzenetét, hanem kiáll a nyilvánosság elé, és nyílt, egyenes vitában próbálja meggyőzni politikai ellenfeleit és a választókat arról, hogy amit tett helyes volt, amit elért, tiszteletre méltó. Erre azonban egyelőre vajmi kevés az esélyünk. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Könnyebb bemenni a húsboltba egy kis bölénylapockáért, mintha saját magad ejtenéd el a nagy, erős, büdös állatot.”

szeka.blog.hu