Ha egy politikus parlamenti felszólalását hallgatjuk nagyon hasonló a történet, csak egy kicsit szofisztikáltabb módon folyik a másik szapulása.

Hogy lehet, hogy az emberek nem képesek intelligens viták során higgadtan, békességben megtárgyalni a közéleti kérdéseket anélkül, hogy egymás torkának ugranának? A következő három pontban ezt próbáljuk megválaszolni.

1. Mert hülyék és lusták

Ezek az szemétláda / hazaáruló / idióta  konzervatívok / liberálisok / komcsik / ballibsik / neonácik / liberálnácik / liberálkomcsik / fidióták / sorosbérencek tönkreteszik / kirabolják / megszállják / iszlamizálják Magyarországot.

Ha manapság az ember valamiféle közéleti kérdésben akar tájékozódni, jó eséllyel ilyesmi hozzáállással fog találkozik.

Nagyon kényelmes megoldás úgy biztosnak lenni magunkban, hogy tudomást se veszünk a másik véleményéről. A legegyszerűbb rávágni, hogy a miénktől eltérő álláspont illegitim, aki pedig a magáénak tudja hazaáruló. Ilyen módon nem kell azzal fáradozni, hogy megértsük a másikat, és értelmes érvekkel cáfoljuk az álláspontjuk helyességét, illetve a magunk igazát.

Tévedni fájdalmas dolog. Amikor az ember a sajátjától eltérő véleménnyel találkozik, egyfajta belső feszültség, kognitív disszonancia keletkezik benne, és mindent megtesz, hogy ezt a feszültséget leküzdje. Legegyszerűbb, ha nem is nagyon foglalkozik a másik véleményével, sokszor ilyenkor jön a jól bevált hazaárulózás.

Persze az is biztos, hogy nehéz türelmesnek lenni, ha az ember rühelli már az egész politikát, ráadásul sokszor triviálisnak tűnik, hogy a másiknak nincs igaza. A beszélgető (viszontordibáló) partner valóságtól elrugaszkodott álláspontja azonban gyakran a hírfogyasztási szokásainak köszönhető.

2. Mert nincsenek többé független hírforrások

A médiumok hírközlése legtöbb esetben objektívan zajlik, de rejtélyes módon, a bevezetőben leírthoz hasonló viselkedést vált ki az olvasókban/hallgatókban, így gyanítható, hogy az objektivitás nem más, mint egy mesterien megalkotott álca, és a híreket többnyire elfogultan, az egyik politikai oldal nézőpontja szerint közlik. Ha van is néhány olyan weboldal és TV-csatorna, amely valóban elfogulatlannak tűnik, sokan az előítéletek és a rendszeres sárdobálás miatt sokan ezekre is propagandagyárként tekintenek.

De van-e egyáltalán olyan, hogy független médium?

Először is, a függetlenség nem azt jelenti, hogy az újságíróknak nincsen személyes véleményük, és így nem pártolják egyik oldalt sem A függetlenség annyit jelent, hogy a munkaadó nem szabja meg, mit kell írniuk az újságíróknak miután már felvette őket. Ezt meg tudja tenni például a fizetésük változtatásával, vagy a kirúgással való fenyegetéssel.

Viszont még ha biztosan tudjuk egyes médiumokról, hogy ilyenről szó sincs, akkor sem érdemes kizárólag egy forrásból tájékozódni. Az újságíró is tévedhet, bizonyos témáknál lehet elfogult, így akaratán kívül is félrevezethet. Ezen kívül fontos, hogy megismerjük a miénkkel ellentétes nézeteket valló emberek álláspontját is (akármilyen ellenszenves is az számunkra). Van, hogy a másik helyzetébe helyezve magunkat, a világot egy más szemszögből látva új gondolatok ébredhetnek bennünk egy téma kapcsán, továbbá egy esetleges vita során hatékonyabb érveket tudunk felvetni, ha korábban volt alkalmunk betekinteni a másik gondolatvilágába. Manapság bőven van lehetőségünk erre…

Ha pedig csak a közösségi oldalakon megosztott tartalmakat olvassa végig az ember, nagyon könnyen bekerülhet egy buborékba. Ilyenkor azok a vélemények jutnak el hozzá, amik már amúgy is nagyon hasonlóak az övéhez (merthogy az ismerőseink többsége hozzánk hasonlóan gondolkodik) emiatt beszűkülhet a látóköre, így pedig még kevésbé lesz alkalmas a kommunikáció intelligensebb fajtáira. A közösségi oldalak aligha tekinthetők független hírforrásnak. Céljuk a profit, vagyis, hogy minél több időt töltsünk az oldalon, ehhez pedig kiváló eszköz a felhasználó által preferált ideológia/politikai oldal tartalmainak beágyazása a felületbe, a nézetével ellentétes tartalmak szűrése.

3. Mert a politikus a társadalom legaljasabb fajtája, és mégis folyton őt kell hallgatni

Nem létezik olyan demokrácia, ami teljesen mentes lenne a korrupciótól, de azért vannak fokozatok. Ugyanígy a politikusok között is vannak lelkiismeretesek, és elvetemült szociopaták is, akik bármire képesek hatalomért és pénzért cserébe. Akkor van probléma, ha a többség az utóbbi kategóriába tartozik, de hogy ki tartozik oda, az már vita kérdése. Ami tény, hogy manapság a miénkkel szemben lévő oldalon álló politikusokat nagyon sokan automatikusan oda sorolják, ennek következményeként pedig meg se hallgatják őket, számukra csak a szitokszavakat tartogatják.

A mai világ egyik legfontosabb tanítása, hogy nincs fekete-fehér, jó-rossz, semmi sem egyértelmű, és ez mára már egy orbitális közhely. Mégis, valahogy a „politikai” közéletben ezt egyre kevesebben tartják szem előtt (és ez sajnos leginkább a posztszocialista demokráciák jellemzője). Akármilyen demagóg is egy médium vagy politikus, egy-egy gondolat befogadása, elvetése nagyrészt az embereken múlik: ha egy kicsit is lenyugodnánk, kinyitnánk a szemeinket, és befognánk a szánkat ebben a zavaros világban, talán visszaterelhetnénk a politikát, közéletet egy kulturáltabb és hatékonyabb ösvényre.

Forrás: FÜGGETLENOBJEKTÍV