Hol vannak a forradalmi hevülettel megfűtött értelmiségiek, köztük pedagógusok, közírók, vagy csak egyszerűen írók, művészek, mindenki aki olyan bátran segített sírba küldeni a 2002 utáni kormányokat, tele ordítva az országot a morális kifogásaikkal, ütve vágva a szocialistákat és hatalomba juttatták a kétharmadnyi Fideszt.

Hol vannak most, hol a bátorságuk a vagányságuk az igazmondásuk? Nagy részük besz*rt, és csak suttogva lekapcsolt villanynál mondja el félelmeit, kifogásait, miközben remegve próbál a Fekete-féle akadémiába bejutni és némi kis készpénzt felmarkolni.

Ha nem lenne Eszterházy, Radnóti, Szilágyi Ákos meg egy-két hozzájuk hasonló, már nem volna miről beszélni. Az öncenzúrázásnak ezt a fokát, amit Orbán és világa elért, Acél elvtárs még vizionálni sem merte.

Van azonban egy terület ahol bátrak lehetnek, ez a még létező MSZP szétszedése, agyatlan kritizálása. Ebben, Orbán legjobb tanítványai.

Sosem láttam ennyi betojt professzort, nincs véleményük, de gerincük sem, hiszen a Professzorok Batthyány Köre nem mer összeülni. Az ország szép lassan tönkre megy beteg és tudatlan az itt élők nagy része, de nekik egy szavuk sincs, nem ismerik a morált a társadalmi felelősség vállalást.

Elvették az oktatás pénzét, de remegnek, hogy a Magyar Tudományos Akadémiától származó havi jövedelmük el ne tűnjön. Nem emelik fel a szavukat az oktatás védelmében, nem mondják el, hogy aki valódi tudást akar, az külföldre megy, nem merik elmondani, hogy nagyon sok gyáva és életképtelen marad az egyetemeken, mert félnek kimenni a verseny világába.

Befenyített rektorok, politika által kinevezett kancellárok kísérik utolsó útjára a magyar felsőoktatás jelentős részét. Újságok szűnnek meg, veszteségesek, mert érdektelen az amit vagy ahogy írnak és ha kritikusak, Orbán pénzt nem ad! Előfizetőt szerezni nem tudnak, mert a lakosságnak pénze nincsen, ami meg van, kell kenyérre.

Mikor lesz már valaki, aki a problémákat el meri mondani, aki képes úgy beszélni, hogy az ország is megérti?