"Az minimum halottgyalázás, ami a a magyar zenetörténelem egyik legnagyobb énekesével történik az interneten. De jó tudni: van felelőse ennek is.

Kóbor János haláláról a covid előtti világban nagyjából le lehet zongorázni fejből, hogyan alakult volna a párbeszéd: egy nagyon kis és nagyon monomániás fideszező rétegen túl egy emberként gyászolta volna az ország azt a férfit, aki elénekelte a magyar poptörténelem talán legjobb dalát, kicsit fanyalogtunk volna rajta, hogy a ilyen-olyan okok miatt manapság már egyszerűen lehetetlen akkora őrületet okozni magyar zenekarnak, mint amit a szinte vallássá vált Omega tudott, aztán mindenki ment volna tovább a dolgára.

De hát ez a covid utáni világ, Kóbor János pedig szerencsétlenségére több helyen is elmondta, hogy nemcsak az oltásokban nem hisz, de tulajdonképpen az egész koronavírusban sem nagyon. Ez épp elég volt ahhoz, hogy Kóbor egészen méltatlan módon nemcsak legendaként, hanem az egész szörnyűséges oltásvita címerállataként távozzon.

Minden jel szerint még nagyon hosszú ideig velünk fog maradni a nem is olyan régen még megváltásként várt védőoltás körüli vita, a Kóbor körüli hangok pedig jól mutatják, hogy korábban szinte elképzelhetetlen reakciók és gyors szövetségek köttettek az énekes körül: az élet szentségét hangoztató oltáspártiak simán kimondják, hogy meg is érdemelte a vén hülye, hiszen nem oltatta be magát, a kevésbé oltáspártiak pedig az irgalmat kérik számon, a hardcore oltásellenesek pedig értelemszerűen kussolnak, rosszabb esetben a szokásosnál is kacifántosabb konteókat terjesztenek, hiszen nekik speciel tényleg nehéz megmagyarázni, miért ment el egyik napról a másikra egy minden jel szerint egészséges ember.

Odáig még nem jutott el ez a történet, hogy mégis kinek a felelőssége ez az egész azon túl, hogy persze az egyéni felelősségvállalás kérdésében Kóbor Jánosé. Ugyanis Kóbor János nem magától kezdte el letagadni a koronavírus létezését, hanem csupa rossz információ miatt jutott erre, ő pedig egy rockzenekar 78 éves énekese volt, nem egy a világ minden dolgában példásan tájékozott polihisztor.

Ilyenkor pedig érdemes lenne azon elgondolkozni, hogy történhet meg, hogy egy a világ minden jóságával rendelkező ember annyira nem hitt a hagyományos sajtónak, a modern orvostudománynak és voltaképpen a saját szemének sem, hogy egy valóságtagadó hazugságot jobban be tudott fogadni.

A Kóbor Jánoshoz hasonló szerencsétlen sorsok ugyanis már csak a végső tünetei annak a világnak, ahol politikusok és újságírók tudatosan terjesztenek manipulatív álhíreket a mindennel szemben való bizalmatlanság növeléséhez.

A politikai haszonszerzés céljából okozott zavarkeltés persze hasznos, hiszen az ország mentális állapotán kívül kevés dolog sínyli meg gyorsan látható módon azt, ha az ember nem tud különbséget tenni Bayer Zsolt véleménycikkei és egy bizonyítékokkal alátámasztott oknyomozás között, de olyan sajnos nincs, hogy valaki csak egy dologban hisz el hazugságot.

Így történhet az, hogy emberek tömegesen gondolják azt, hogy az biorezonanciával/ősi kínai módszerekkel/ráolvasással dolgozó emberek véleménye is ugyanolyan értékes egy témában, mint egy adatokból dolgozó orvosé.

Bár első ránézésre nincs köze a kettőnek egymáshoz, jobb, ha mindenki tudja: amikor nyugaton általános jelenségnek állítunk be melegbárokba tett iskolai kirándulásokat és embereket, akik rá akarják beszélni a gyerekeinket nemváltoztatásra, vagy amikor a megvert feleségét Grazban kezeltető Orbán Viktorról terjesztünk sztorikat (Felső Körökből jött az infó!), az pontosan ugyanannak jelenségnek a része, mint amikor arról kezdünk el okoskodni, hogy járvány alatt egyébként sem szabad oltani, ráadásul miért is kéne oltani, amikor mindössze egy kicsit erősebb influenzáról van szó.

Ahelyett, hogy Kóbor Jánost hibáztatnánk, amiért 78 évesen hülyeségeket hitt el a koronavírusról, bátran öntsük minden dühünket azokra, akik a tények iránti bizalmatlanságot okozzák 2021-ben, majd ha kidühöngtük magunkat, akkor a magunk szintjén próbáljunk meg tenni ellene.

Nem kell sok: elég, ha a családi ebédnél ötvenedjére is felszólaljunk, ha nyilvánvaló hazugságot hallunk a világról, és bátran magyarázzuk el a környezetünknek sokadjára is, miért nem stimmel az „igazság valahol a kettő között van”-elmélet.

Hosszútávon tanítsuk meg a gyerekeinket értőolvasásra, ha már a közoktatástól egyre kevésbé számíthatunk erre, ahogy azzal is legyünk tisztában, hogy ha mi nem magyarázzuk el neki a tudatos sajtófogyasztás mikéntjét, akkor senki nem fogja.

Az eredmény nem lesz gyors, de hát a társadalom se két perc alatt hülyült el ilyen szintre." (Azonnali) / mandiner.hu