Meggyilkolt szimbólum, avagy egy Népszabadság esete
Egy olyan jelkép, amit a Fidesz meg akar semmisíteni - írja a SZÜRREALITY blog.
Az utóbbi napok legújabb negatív szenzációja a Népszabadság megszűnése, ami mellett nem lehet és nem is szabad elmenni szó nélkül.
Egy újabb szimbólum veszett oda.
A Népszabadság a Magyar Nemzettel együtt jelképezte a dualista politikai sajtót Magyarországon. A két lap testesítette meg a reményt, hogy egyszer hazánkban is kialakulhat az egészséges parlamenti váltógazdaság.
Egy olyan rendszer, ahol az ellenérdekű pártok képesek az ország érdekeit előtérbe helyezni ahelyett, hogy egymás klientúráját igyekezzenek felszámolni.
Csalódnunk kellett.
2006-ban a baloldal feloszlatta önmagát, ezzel gyakorlatilag lehetővé téve a Fidesznek az ország felzabálását.
És a végtelennek tűnő, Gombóc Artúr túra újabb állomása a Népszabadság eltörlése lett.
A Fidesz a szimbólumok nyelvén szól a néphez. Mindig is kitüntetett figyelmet fordítottak a jelképeknek, hiszen ez olyanfajta metakommunikációs csatorna, ami az érzelmekre hat, a választók tudatalattiját képes megszólítani.
A kvótákkal a félelemérzetre, a Brüsszel elleni harccal az önérzetre apelláltak. A Fidesz rájött arra, hogy a meggyőzéshez érvek kellenek, amihez pedig hosszantartó, konzekvens kommunikáció és mindenekelőtt stabil, igazolható politika. Márpedig ezeket nem kívánják bevállalni.
Marad a szimbólumrendszer használata, a zsigeri kommunikáció. Ennek egy újabb, szomorú állomása a Népszabadság esete. Egy újság, ami az ellenzék szimbóluma.
Az ellenzéké, mert baloldal már nincs. A Népszabadság pedig a baloldal szócsövéből az Orbán rendszer kritikusává vált. A különbség amilyen jelentéktelen kívülről, olyan markáns a felszín alatt.
Éppen ezért a hétvégén nem egy baloldali sajtóorgánum szűnt meg, hanem egy ellenzék csatorna.
Egy korszak szimbóluma. Egy olyan jelkép, amit a Fidesz meg akar semmisíteni. El akar törölni mindent, ami előttük volt. Ők a rendszerváltók, ők az új Magyarország. A baloldali érák pedig csak vadhajtások Magyarország új történelmében.
Új korszak, új retorika. Csakhogy ezt hívják történelemhamisításnak.
Sokkal többet vesztettünk, mint egy veszteséges, szebb napokat is látott napilapot.
A remény újabb szimbólumát záratták be.
Az esélyét, hogy jobb és bal, kormány és ellenzék képes együtt dolgozni. Képesek politikai váltógazdaságot üzemeltetni, értelmes diskurzust folytatni, túllépve a zsigeri ösztönök szintjét.
Csalódnunk kellett. Csalódnunk kellett ismét.
