Az első ami feltűnik, hogy  nem vernek pofán a bugyutábbnál bugyutább politikai plakátok, amelyek vagy a tolvajlás tényét sulykolják, vagy kenyéradó gazdánk, az Európai Unió szapulásában merülnek ki. A románok, függetlenül attól, hogy nem tűrik azt, hogy kiskorúnak nézzék őket, melynek napokon keresztül hangot is adtak, minden különösebb nehézség nélkül visszaálltak a hétköznapok világába. A balkán bioüzemanyaga a kávé, ami nélkül nincsenek reggelek, gondolatok, indulatok, mert amíg az nincs, még összeveszni sem érdemes.

Ők még lopni is valahogy elegánsabban lopnak, mert nem mocskolják azt, aki a lehetőségét megadta. Nincs bennük az a magyar virtus, hogy azt, aki segített, verjük agyon, egyrészt azért, mert adhatott volna többet is, másrészt, mert milyen alapon próbálja ellenőrizni. A románok még azt is megszavazták, hogy ellenőrizzék őket: létrehozták a korrupciós ügyészséget, valódi hatalommal és éppen ezért kellő erővel ahhoz, hogy valódi ellenőrzéseket végezhessenek és ennek következménye is legyen. A magyarok által sokszor lenézett románok nem fogadnak el egy Polt által üzemeltetett ügyészségi rendszert!

Romániát sújtja a kivándorlás, a fiatalok tömegesen hagyják el az országot, de nincs bennük undor a fennálló rendszerrel szemben, egyszerűen jól akarnak élni és ez így lehetséges.

Valódi viták zajlanak a televíziókban, párhuzamosan a mű- és valódi népzenével, pont ettől tűnik az egész élhetőnek. A politikusok itt is hazudnak, de egy dolgot betartana: azt, hogy legalább úgy csinálnak, mintha az ígéret betartása érdekében dolgoznának. Igaz, aztán úgy lesz mint mindig, de azért egy kicsit halad a verkli.

Próbáltam beszélni néhány emberrel, hogy mi a viszonyuk az országban élő magyar kisebbséghez. Annyit mondtak, a székelyek karcosak, a maguk világában élnek, alig 20% megy ki a megyéjéből dolgozni, a szórványban élő magyarság pedig egészen más kultúrával rendelkezik, jól beszéli a hazája nyelvét, nyitott, befogadó és akár a családi, akár a baráti kapcsolatokon keresztül élő kapcsolata van a románokkal. Megjegyezték, hogy a románok sem egységesek, mert egészen más értékrendje van az erdélyi románságnak, amely a nacionalizmus 18. századi lábra kapása ót, minden szempontból multikulturális környezetbe integrálódott, ahol a vallási másság akár a románok között is természetes volt. A Kárpáton-túli románság helyzete vegyesebb képet mutat, mert északon a kemény ortodoxia és a tatárok, vegyítve a török hűbéri rendszerrel volt az irányadó, délen azonban az iszlám a törökkel adta meg azt a máig ható szociológiai keretet, amiben az emberek hosszú évszázadokig éltek.

Nem titkolják, hogy Erdélyben hatalmas konfliktusok voltak a békekötések után, amelyek permanensen ébren tartották a nacionalizmus szinte minden előfordulási formáját. Az átgondolatlan politikai megoldások sokszor ürítették ki az értelmiséget a 20. században. Trianon után a magyar és zsidó értelmiség egy része ment el, majd Antonescu csinált egy megbocsájthatatlan zsidó népirtást, amelyről mélyen hallgatnak, majd a magyarok bevonulásával a visszacsatolt vagy visszakapott területek román értelmisége hagyta el az országrészt. Aztán '44-ben a magyar területeken végrehajtott holocaust, amely szörnyű, és megbecsülhetetlen időre visszavetette a polgárosodás folyamatát a leírt térségben. Ezt követte az oroszok elöli menekülés a magyar értelmiség részéről, ám természetesen nem csak az értelmiség menekült.

A szocializmus zavaros időszakában jöttek a retorziók, amelyek hol tartalmaztak nemzetiségi elemeket, hol csak ideológiaiakat. Nagyon durva és történelmileg megbocsájthatatlan "lakosság értékesítést" hajtott végre Ceaușescu, amellyel gyakorlatilag eladta a romániai szászokat és zsidókat. 

Nagy változás az, hogy ezekről az eseményekről érdemi, indulatmentes beszélgetéseket lehet folytatni. A román ifjú értelmiség általam ismert része már nem országhatárokban és nem csak nemzetben gondolkodik, hanem abban a modern térben, ahol már ma is az életünk jelentős része zajlik. A virtuális tér, a hálózatok nem nemzetiek, nem nacionalisták, hanem tudásalapúak, együttműködőek, haszonra törőek, innovatívak, képzésre és képzettségre alapozottak.

A leírtak miatt már Romániában sem értik azt a bezárkózást, EU ellenességet, fojtó idegen gyűlöletet, kerítés építést, CEU bezárást, ami Magyarországon folyik.