Lilith egy mitológiai szereplő, akiről úgy hírlik, hogy Ádám első felesége volt. A mítosz szerint Isten ugyanúgy a földből teremtette őt is, mint Ádámot. A Biblia és a Korán nem tartalmaznak erre vonatkozó leírást és még csak nem is utalnak ilyesmire. A legenda szerint Lilith önfejű és független volt, nem akarta alávetni magát Adam akaratának, ezért Lilith elhagyta őt. A Lilith-legenda egy önmagába visszaforduló, körforgást idéző mese.

A Lilith-legenda a Gilgames-eposz utolsó fejezetében lelhető fel:
Ez egy olyan fejezet, amely valószínűleg nem volt eredetileg a szöveg többi részében. A történetben Inanna istennő egy fát talált egy folyóban, amit elültetett a kertjében. Tíz évig gondozta, de végül úgy találta, hogy azt megfertőzte egy kígyó, melynek csábereje az „Anzu madártól” és „Lilittől, a sötétség hatalmának szolgálólányától” való. Inanna nem tudott megszabadulni a fában megbúvó kísértésektől, ezért bátyjához, Gilgameshez fordult segítségért. Ő agyonütötte a kígyót, az Anzu-madarat elűzte fiókájával együtt, Lilith otthonát pedig szétzúzta, így ő „vad, lakatlan helyre" menekült. Gilgamesh kivágta a fát, majd trónt és ágyat készített abból Inannának.

Az Aleppói Nemzeti Múzeumban van egy amulett, melyen egy szfinx és egy nőstény- farkas metszet található és a következő szavak olvashatók: „Ó, Démonnő, aki sötétség kamrájában száll, rajta, hát, utadra, ó, Lili!” Egyesek úgy gondolják, hogy az amulett szír eredetű az i.e. 6-7-ik századból, de az is lehetséges, hogy az 1930-as évekből származó hamisítvány.

Egyes vélemények szerint a Biblia Lilithet pogány karakterként említi. „Vadmacskák találkoznak ott hiénákkal, szőrös lények kiabálnak egymásnak. Ott vesz menedéket Lilit is magának, ott talál nyugvóhelyet” (Szent István Társulat, Biblia. Ézsaiás 34:14). Az éjszakai madár (egyes fordítások szerint „éji bagoly"), a héber Liyliyth. A layil-ből származik, ami "éjszakát" jelent. A „Lilith" szó szerint "éjszakai szolgálólányt" jelent, ezért nem világos, hogy a vers a sumér istennőre utal-e, vagy pedig költői módon írja le a nőstény éjszakai madarat.

A Judaizmus nem biblikus írásai, így a midrás Genesis Rabba (i.sz. 300–500) arra következtet, hogy Ádámnak Éva előtt volt egy első felesége. A babiloni Talmud állítása szerint Lilithnek szárnyai vannak, születési rendellenességeket okoz, illetve egy parázna lény, aki alvó férfiak éjszakai magömlését használja fel démonmagzatok fogantatására. Az első szöveg, amely egyértelműen Lilithet Adam első feleségekén azonosítja, az Ben Sira ábécéje. Ebben a szövegben Lilith állítólag elhagyta Ádámot, mert ő azt követelte tőle, hogy legyen alázatos a szexben. Adam kérte az angyalokat, hogy hozzák vissza, de Lilith megtagadta a visszatérést. Az angyalok azzal fenyegették meg Lilithet, hogy megölik démon gyermekeit, mire ő azt válaszolta, hogy viszonzásul ő megöli Ádám leszármazottjainak csecsemőit.

További legendák szerint ő felelős a diftériáért, a gyermekek halva születéséért és a hirtelen csecsemőhalálért (SIDS). Innen csak ugrás volt Lilithet „éjszakai szolgálólánytól" átértelmezni „éjszakai boszorkánnyá" és őt hibáztatni mindenféle alvászavarért. Néhányan, köztük Michelangelo, az Évát megkísértő kígyóval társítják őt.

Újabban a feministák és az Új Korszak hirdetői Lilithet tartják példaképükként. Követendőként tűntetik fel függetlenségének és szexuális szabadságának megnyilvánulását és példa akkor, amikor nem hajlandók alávetni magukat férjük akaratának. Innen a „Lilith Fair" elnevezés, amit a női énekesek és a nők által vezetett zenekarok turnéi számára kölcsönöznek, valamint a Lilith Magazine, ami egy feminista folyóirat.

Mindennek egyetlen igazolt része az, hogy Lilith az ősi sumér/akkád folklór egyik szereplője. A Bibliában talált „bizonyítékokat" könnyen el lehet vetni. A történelemben betöltött szerepét meghatározó irodalom java része a Kabbalából származik, ami egy zsidó alapú kultusz és ezt a Judaizmus nem igazolja. Röviden: Lilith az ősi mitológia egy alakja volt, aki azóta ártatlanok halála, a férfiakon való szexuális ragadozás és a feminista függetlenség képviselőjévé avanzsált. Soha nem volt valóság alapja és soha nem volt Ádám házastársa.

Lilith bekerülése a paradicsomi jelenetbe, melyet még Iszlámon belül is pár kis szekta vall (nem Korán alapon!), nem minden szándék nélküli. A gyarmatosítás során az angolok és franciák nem csak területek, hanem tudás birtokába is jutottak. Hatalmas információval rendelkeztek különböző népek vallásairól, tradícióiról, eposzairól. Ezeket az információkat nem csak magukévá tették, hanem manipulálták, egyes esetekben összemosták, zavart keltve a rajtuk kívül állókban. Így nem csoda, hogy még azok is náluk kutatják saját kultúrájukat, akik nem brit vagy francia föld szülöttei. Lilith csupán egy kiragadott példa volt a „keverés” projektre, amelynek célja annak bizonyítása volt, hogy az Iszlám, vagy inkább Mohamed (béke reá) „lemásolta” a korábbi kultúrák bizonyos fejezeteit, amelyek szerepet játszottak a Korán létrehozásában. A későbbiek során Amerika is beszállt az információk gyűjtésébe, manipulálásába. Nélkülük sosem jött volna létre az Al-Kaida és az ISIS Iszlám ellenes ideológiája.
Ha korábbi eseteket vizsgálunk, általában véve a kereszténység, ill. Amerikában elsősorban a protestantizmus védelmében is születtek Iszlám torzítások.

Az Iszlám Észak-Amerikában évszázadok óta létezik, ugyanis az Afrikában elfogott és rabszolgasorsba taszított emberek a vallásukat is magukkal hozták. Az 1700-as években a Korán (vagy Quran) angol fordítása valójában bestseller lett az angliai és amerikai gyarmatok protestánsai között. Az egyik olvasója Thomas Jefferson volt. Amikor Jefferson 1765-ben joghallgatóként megvásárolta Koránját, valószínűleg azért tette, mert érdekelte az Oszmán törvénykezés. Ez befolyásolhatta abban a szándékában, hogy a virginiai vallásszabadság-rendelet védelmezze az istentisztelet jogát „a zsidók, gójok, keresztények, mahometánok, hindook és minden más, e felekezetekhez nem tartozók számára”, ahogy önéletrajzában írta. Jefferson Koránja egy 1734-es fordítás volt, George Sale nevű brit ügyvéd tollából. Ez volt a Korán első fordítása közvetlenül arabról angolra (a másik angol változat 1649-ben jelent meg, de azt franciából fordították) és ez maradt a Korán meghatározó angol fordítása az 1800-as évek végéig. Bevezetésében Sale azt írta, hogy a könyv célja a protestánsok segítése a Korán megértéséhez azért, hogy ellene érvelhessenek. (https://www.history.com/news/thomas-jefferson-quran-rashida-tlaib-keith-ellison)

Ne feledjük, hogy az első magyar nyelvű Korán kiadások sem az Iszlám objektív megismertetését célozták. A Korán első teljes magyar nyelvű fordítását 1831-ben adták ki Kassán. Az 516 oldalas könyv – a mai olvasó számára szokatlanul hosszú – címe a következő volt: “Alkorán, Mohammed Abdalla fia hamis prófétának iszlámi hitvallása”. Kiadóként Buzitay-Szedlmajer Imre – Gedeon György van megjelölve, és valamilyen európai nyelvű, feltehetően latin magyarázat alapján készült. Egy hosszú előszó vezeti be, amelynek fő célja az Iszlámmal való vita és annak kritizálása.
Tehát az Iszlám meghamisítása, torzítása egy nemzetközi szinten művelt iparág, hiszen ki szereti, ha lehull a lepel és eljön a tisztánlátás?

Térjünk vissza oda, amit mi, muszlimok eredetinek tartunk. A paradicsomi jelenet is áyákból, tehát Jelekből áll. A Jelek pedig egy metaforát formálnak meg.

Az „Éva” név (arabul: حواء, Hawa) sosem nyilatkoztatik ki, nem jelenik meg a Koránban. Az Iszlámban a férfi felelős a háza népéért. Ebbe beleértődik a család biztonsága stb. Ezért, amikor Allah Ádámhoz szól, akkor családját is megszólítja, amibe természetesen beleértendő felesége is. Mikor Allah (SWT) azt mondja, hogy Ádám vétkezett, ezzel természetesen azt is állítja, hogy felesége is vétkezett. Ádám azonban a feleségét is képviseli Allah (SWT) előtt.

Ó emberek! Őrizkedjetek Uratoktól, Aki megteremtett titeket az Egy Lélekből és megteremtette abból az ő párját, majd e kettőből szórta szét a sok férfit és nőt. Őrizkedjetek Allahtól, Kit kérdőre vontok (dolgaitokról) és a méhek gazdáitól. Mert bizony, Allah Felügyel rátok. (Korán 4:1)

Minden Ádámmal és Évával kezdődött, ahol Ádám embernek teremtetett. Éva pedig belőle hozatott elő. Mi mind az ő példájukat követjük. Mi is teremtmények vagyunk és feleségeink a mi részeink. Ez a házasság, ami alapja társadalmunknak és a jövő nemzedékének. Jogaink és kötelezettségeink Allahtól jönnek. Teremtményei vagyunk, az Ő akarata a szabvány és a mérték. Kötelességeink az Ő akaratának való megfelelésben válnak elviselhetővé, komfortossá. Köztünk, emberek között, az egymás iránti kötelességek és jogok Allah Törvényéből fakadnak és a Jog ilyen értelemben belénk oltott. A természetben az egyik legcsodálatosabb dolog a szexuális kapcsolat. A szabályokat nem követő, erejére büszke férfi hajlamos elfelejteni annak fontosságát, amit egy nő képvisel a férfi életében és a társadalmi kapcsolatokban, melyek emberi létünkből fakadnak. Édesanyánknak örök tisztelet jár azért, hogy nekünk életet adott. A feleség, akivel szülői közösségben élünk, ugyanezt a tiszteletet érdemli. A szexuális ösztön, ami fizikai életünket befolyásolja és érzelmi létünkre, természetünkre hatást gyakorol, nem félelmet, megvetést kell, hogy keltsen, hanem helyes mederben egy magasabb szintű örömet és megelégedettséget szolgál. Ezzel a bevezetővel térünk rá a nőre, árvákra és családra vonatkozó rendeletekre.
Az Iszlámban a házasság nem szentség, mint a Kereszténységben. Szerelem és más érzések nem írhatók be létesítményesített formákba. A férfi és nő közötti materiális kapcsolatot, azonban törvényesíteni és szabályozni szükséges, ezért a házasságot az Iszlám egy polgári szerződés formájában írja elő, ahol a férfi és nő jogait, kötelességeit a két család által megegyezett keretek között fektetik le.

Ugyanez a gondolat még itt: Korán 20:116-126