Azóta is ott vannak, minden egyes nap, a Fidesz pedig hol sivalkodik, hol tombol. És hogy világos legyen:

Már értitek, miről beszéltem, amikor valódi ellenzéki fellépést hiányoltam. Erről, ezt, így! Maximálisan elégedett vagyok.

Mert mi is a helyzet?

Találtak egy ügyet, a rabszolgatörvényt, mely ellen tiltakozni valódi baloldali politikát jelent (kivéve a futárral a NER-be számlát küldözgető, budai pizsamabácsiknak, akiknek a, most figyelj, a sztálini tömeggyilkos terrort). Tiltakoznak, amiért évi 400 óra túlmunkát verhetnek egy dolgozóra, akit csak három év után kéne ezért kifizetni, mindezt a szakszervezeteket is kizárva az ügyből. Nincs itt semmi látnivaló, egészséges, nem NER-pénzelt baloldalnak erről egyféle álláspontja lehet: tiltakozik, hangosan. Megtették, helyesen.

Aztán: saját árnyékukat, nyolc év apátiáját, fehérházi lépcsősoron tartott sajtótájékoztatók alibijét átlépve, elkezdték használni a képviselői jogosítványokat, és ott ütötték meg a Fideszt, ahol a legjobban fáj neki: leszedték Orbánról és pribékjeiről a méltatlanul viselt „lázadó” címkét, kicsavarták kezéből a fals szabadságharcos zászlót, hogy valódi ellenállásba kezdejenek. A kétharmad tőlünk lopott pénzével kitömött, személyre szabott törvényekkel és korrumpált jogalkalmazókkal segített propagandistái, nyaloncai és kitartottjai itt állnak pőrén, a szar besúgók, ócska agitpropos, végtelenül kínos tanárbácsikedvence pózában pislogva.

És senki nem beszél posztokról meg listákról, végre embereket látok, ügyekkel! Minden eddigi összefogásból azért lett összefogósdi, mert nem misszió volt, hanem tili-toli meg taktikázás, hogy neked Eger meg Miskolc, ha enyém Újpalota, meg ki szivárogtatja ki melyik listát. Most semmi ilyet nem láttam, és hihetetlenül felszabadító érzés megtapasztalni, amikor tucatnyi politikus hirtelen elém tárja, hogy miért is kezdett bele. Kit és mit akart megmenteni, jobbá tenni, felemelni, mi ellen küzd. Végre embereket látok, bassza meg, annyira jó. Láttátok a hajnalban, SPANYOLUL bejelentkező Vadai Ágnest? Hát én most hozom a senoritának a kancsó sangriát, karikázom a jalapenot, odavagyok tőle teljesen.

Két EP-képviselő, Ujhelyi István és Szanyi Tibor is beszállt, ez is nagyon fontos, ez a pozíció eredetileg ugyanis nem herézős dajcstamásozásra való, hát lássuk, mit mernek velük művelni, ez is megsüvegelendő, simán ellehettek volna Strasbourgban, a fiatalok vonatozását meg az okos falvakat promózva; de bementek, sőt, bemásztak, megint csak: kockázatvállalás, fellépés ereje, hiszen az ő igazolványuk másmilyen, de pont két nagypofájú, dörzsölt fickóról beszélünk, akiket nem állítottak meg.

Nincs egzakt prognózisom a jövőre. Minden egyes nap szerda óta többet hozott, mint amit a korábbi tapasztalataim alapján el tudtam volna képzelni. Szél Bernadett akkumlátora félelmetesebb, mint Paks2, Varju László stratégiai pontokon rángatta vissza a hazugságok fellegéből az intézkedő csinovnyikokat, Kunhalmi Ágnes drámája most a lehető legindokoltabb, tényleg, e csoportkép minden szereplőjét csak méltatni tudom. Annak meg kicsit drukkolok is, hogy a 16 éve cselgáncsozó Bősz Anettet próbálják meg legközelebb kirakni, lesz meglepi. És külön pacsi a Momentumnak és Donáth Annának is, akik most bizonyítják, hogy politikai létezésük indokolt és hasznos, tényleg Mozgalom, nagybetűvel, amit most látunk az utcán, nem csak itt, de például Pécsett, Nemes Balázzsal is. Meghatódtam, mikor mentek kiszabadítani az alelnököt, drukkoltam, mikor megindultak a tévészékház felé, élőerőben ugyanis a Momentum és a Jobbik töltötte fel a fakenews-gyár kerítése előtti területet. Mindenkivel nagyon elégedett vagyok, cseppnyi cinizmus sincs bennem.

Végig erről beszéltem, végig ezt mondtam, végig ezt az ellenzéket hiányoltam. Nem tudom, mi lesz holnap, de azt igen, hogy most végre megtapasztaltátok ti is, mi is, milyen az, amikor van alternatíva, van másik.

Ritkán tüntetek. De tegnap is kint voltam az utcán és ma is kimegyek. Gyertek ti is!

Hangosan

Forrás: cegledizoltan.hu