Tette mindezt a saját, fémtáblára, díszesen fölkarcolt bölcsességeivel a feje fölött, ahonnan ormányozza az országot. (Igyekeznie kell, a Sztálin-összes valamivel nagyobb terjedelműre sikeredett!)

Annak ellenére szükséges lépni, "hogy nem állunk rosszul, sőt! Sokaknál jobban!
És nincs kétségem afelől, hogy szabad nyarunk lesz!"

Hát menjen ki az utcára, nézze meg a kórházakat, a patológiákat, a temetőket miniszterelnök úr!
A legrosszabbak közé csúsztunk, halálozási és a kórházban fekvők számában már az első helyen állunk!

Mindenek előtt végre megkezdik a pedagógusok oltását.

Csupa önzetlen szívjóságból!
"Mert a pedagógusokat általában nem szeretik, de szükségünk van rájuk"!
Hát, hogy ő nem kedveli őket, az lehet! Nem sokat sikerült rá ragasztaniuk!
Se tudásban, se emberségből! Elpocsékolt idő volt!

De ilyen kijelentésekre ragadtathatja magát egy miniszterelnök?

Megvan tehát az új közellenség!
Mintha nem lenne elég.

Például Brüsszel. Az EP megunta a Bizottság nyilvánvaló időhúzó totojázását, alibi-működését a jogállamisági szankciók terén, és nagy többséggel hozott határozatával (529:148) kötelezte őket a szankciók érvényesítésére. Ha kell, perrel kényszerítik ki. A határozatot a Néppárt is megszavazta.

Az üzletek nyitva tartását meghosszabbítjuk! A kijárási tilalmat megrövidítjük!

Ezek ám az intézkedések!