Én foglaltam el a lét bizonyos tereit a szakmámmal, amit űzök, az otthonommal, ahol élek. Én alakítottam ki saját gondolkodásmódomat, humorézékemet, indulataimat, tehát folyamatosan vívom életem harcait azért, hogy elégedett legyek önmagammal az általam elfoglalt tereken keresztül. Én hozok döntést az életemről. Ha átadod ennek lehetőségét és más dönt indulataid, érzéseid, gondolkodásod felől, akkor már te nem te vagy, hanem valaki más, aki elfoglalta tereid egy részét. Ha mérges vagy, az ő szempontjai szerint vagy mérges, ha örülsz, az ő szempontjai szerint örülsz. Aki így tesz, az nem normális, zombi vagy akármi, hiszen saját életéről mond le.
Ez volt az alapeset. Az élet ennél sokkal bonyolultabb, hiszen nem élhetek elszigeteltségben. Körbevesz a család, barátok, munkatársak, lakókörnyezetem. Állandó kompromisszumban vagyok, hol mondok le tereim egy részéről és milyen új tereket foglalhatok el? Minden társaskapcsolatban ezekről a terekről kell egyeztetnem. Hiába érzelem, szerelem vagy más, a tereim sérülnek, vagy éppen kiegészülnek, kiteljesednek. Az igazi kérdés nem tereim elvesztése, vagy saját magamról hozott döntéseim milyensége, hanem az, hogy ezeket a döntéseket önmagam, saját belátásom szerint, vagy valamilyen kényszer, kötelezvény hatására hozom-e? Ha önmagam vagyok részese egy kompromisszumnak, életem saját akaratom szerint változik, de ha kényszer hatására kell változnom, ez a pokol. Ezt senki sem szereti.
Lépjünk tovább. Azt a tételt fogadjuk el, hogy jó és rossz ember nincs. Ez amerikai felosztás.
Helyesebben ez Isten felosztása, amiről csak Ő dönt és ezt a szerepet veszi át Amerika, illetve, ha körülnézel, talán többen mások is. Az életben mi mind egyszerre vagyunk jók és rosszak a bennünk lakozó jó és rossz miatt. Nem jó és rossz, hanem számunkra élvezetes, megnyugvást adó és elviselhetetlen emberek, körülmények vesznek körül. Ezt mindig egy adott helyzet dönti el. De tudnunk kell azt, hogy mások számára mi is lehetünk élvezetes, megnyugvást hozó, illetve elviselhetetlen személyek. Ahogy mi lemarházunk másokat, ugyanígy marháznak le ők minket.

A levezetés utolsó szakaszába értünk. Sem mi, sem mások nem tökéletesek. Így ne várd, hogy tökéletesség vegyen körül. Ha mégis ezt szeretnéd, halj meg most azonnal és ha bejutsz a Mennyországba, talán teljesül a vágyad. Ott aztán rátalálsz a tökéletesre! Ha pedig erre nem vagy hajlandó, akkor maradj a földön és fogadd el a földi realitásokat.
Mikor lehetsz elégedett? Ha elfogadod a tényeket: te sem vagy különb mások szemében, mint ahogy te gondolkodsz róluk. Elégedett akkor leszel, ha ezt figyelembe véve olyan kompromisszumokat hozol külső kényszer nélkül, ami nem sérti az általad elfoglalt tereket, továbbra is magad döntesz önmagadról. Mert egyet ne feledj: a Te életed csak a Tied, csak Te dönthetsz felőle.

A döntéshozatalban nem vagyunk magunkra utalva. Ezt szolgálja az Isztikhara, azaz kérjük a Teremtőt a jó irány kijelölésére.

Dzsabir bin Abdullah hivatkozása:
A Próféta (béke reá) megtanította nekünk az Isztikhara-t (Allah útmutatásának kérése egy döntéshez, hogy vezessen helyes intézkedést hozni vagy cselekedetet megtenni) minden ügyben, amikor a Korán szúráit tanította nekünk. Így szólt: "Ha közületek valaki munkához lát, akkor két raka'at imát fel kell ajánlania a kötelezőn felül és a következőt kell mondania (az ima után): Ó, Allah! Útmutatást kérek Tudásod, Hatalmad, Mindenhatóságod által és áldásodat kérem. Te képes vagy arra, amire én nem. Te tudod azt, amit én nem és ismered a láthatatlant. Ó, Allah! Ha tudod, hogy ez a munka jót tesz vallásomnak, megélhetésemnek és Túlvilágomnak (egy másik változatban: ha ez jobban megfelel jelenlegi és későbbi igényeimnek), akkor rendeld el számomra, könnyítsd meg annak elnyerését, majd áldj meg engem benne. De ha tudod, hogy ez a munka kárt okoz bennem, vallásomban, megélhetésemben és Túlvilágomban (egy másik változatban: ha ez rosszabb jelenlegi és későbbi igényeimnek), akkor tartsd azt távol tőlem és hadd maradjak messze attól. Rendelj el nekem bármit, ami számomra jó és elégedetté tesz. A próféta (béke legyen vele) hozzátette, hogy ezután a személynek meg kell említenie konkrét igényét.

Szahih al-Bukhary 1166.

Figyelmeztetek: a fenti fohász csupán Allah megszólítása és iránymutatás kérése Tőle. A döntés nem Allahé, hanem a Tied!

Még egy gondolat, ha megengeditek. Ne tévesszük össze az ima, fohász szavait a mesekönyvek varázsszavaival. Nem fog kijönni egy dzsinn a csodalámpából és nem fogja teljesíteni igényeinket. A fohász a szavak erejével csupán minket tisztít meg ahhoz, hogy egy megtisztult állapotban hozzuk meg döntéseinket.