h i r d e t é s

Haramia-állam

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam
a- a+

Haramia-állam

2016. január 19. - 15:20
0 komment

Függetlenül a budapesti taxisok jelenleg zajló „uber”-kedésétől, jó lenne, ha lenne komolyan vehető politikai erő, amelyik végiggondolná az UBER-jelenség okait is.

Fotó: Gépnarancs

Mert nem az egyedüli ilyen kezdeményezés ez: az idegenforgalmi célokra magánlakást kiadók már régebb óta szembesülhettek azzal, hogy üzletük jelentős részét elhappolta az Airbnb, ugyancsak neten igénybevehető szolgáltatás - írja a gepnarancs.hu. Ennek keretében a hálózaton lehet szállást foglalni szinte már bármelyik városban. Igaz, nincs szobaszervíz, reggeli, meg hasonlók, és a szálláshelyek legtöbbje se a városok turistaközpontjában van – de a „hivatalos” árak töredékéért.

Ha megkaparjuk a rendkívüli olcsóság okait, azt is láthatjuk: nem a szerényebb szolgáltatás teszi lehetővé a gyakran 50-70 százalékkal alacsonyabb árakat, hanem az, hogy az ilyen „szolgáltatók” többnyire semmilyen közterhet nem fizetnek, semmilyen államilag előírt feltételt nem kell betartaniuk.

Eleinte szívességi szolgáltatásnak hívták ezeket a módszereket. A „telekocsi” akció -amikor egy személyautó gazdája az úticéljához keres utazó társakat a benzinpénz megosztása fejében – pl. klasszikusan ilyennek tekinthető. Az internet azonban módfelett kiterjesztette az eleinte csak ismerősök körében létezett rendszert.

Ha megnézzük e rendszerek robbanásszerű térhódításának okait, láthatjuk, hogy elsősorban az alacsony árnak köszönhetik szárnyalásukat. Az olcsóságban pedig – legalábbis Magyarországon, de úgy vélem másutt is – elsősorban az játszik szerepet, hogy a szolgáltatást nyújtó nem fizet közterheket, nem köteles betartani gyakran teljesen felesleges hivatalos előírásokat.

Ennek pedig elsősorban a haramia-állam az oka. Mert mire találtuk ki az adókat, egyéb fizetni valókat? Arra, hogy az egyénileg nehezen megvalósítható dolgokra összeadjuk a pénzt. A személyszállításnál maradva: pl. utat építsünk, azokat tartsuk karban, a zsúfolt városokban helyet biztosítsunk a fuvarozóknak. Feltételeket írjunk elő a szolgáltatás biztonságos teljesítésének érdekében, garanciákat építsünk be a vásárlók érdekében, ellenőrzéssel tartsuk kordában a mindig mindenütt megjelenő rossz szándékú csalókat, szemfényvesztőket.

Ez eddig szerintem a legtöbbünk szemében rendben is lenne. A baj akkor kezdődik, amikor a közösség nevében fellépő állam – illetve persze annak képviselői, legyenek akár választottak, akár kinevezettek – mohóvá válik. Magyarországon ez az idő régen eljött – és egyre rosszabb lesz. Minden megkeresett forint után kb. 50 fillér adót szed az állam, minden elköltött forint után pedig újabb 27 százalékot. És ezek csak az alaptételek, amelyek után elvileg egészségügy, oktatás, infrastruktúra (közművek, közlekedési lehetőség stb.) járna.

A vállalkozókat mindezeken felül terheli még számtalan kötelezettség: társasági adó, nyereség-adó, osztalékadó stb. A kedvencem a KÖTELEZŐ kamarai tagdíj, függetlenül attól, hogy az illető akar-e tagja lenni az elvileg az érdekeit képviselni hivatott köztestületnek, avagy nem. Igényt tart-e a szolgáltatásaira, avagy nem. És ha mindez nem lenne elég, bőséggel kell tejelni az állami előírások betartását ellenőrző szerveknek – állami előírás pedig annyi születik, amennyit az épp regnáló hatalom jónak lát: a kötelező nyitva-zárva tartástól az élelmiszer sótartalmáig, és, hogy a taxisoknál maradjunk: a kötelező autófestésig.

Ráadásul, ha a polgár azt látja, hogy a beszedett töméntelen pénzből nem út épül, hanem magánvasút, királyi palota, nem a vállalkozását segítő szolgáltatásokra folyik a pénz, hanem busás állami fizetésekre – hát nem csoda, hogy berág. A taxisok egyébként is szabad népség, – nem köti őket munkahelyi főnök, legfeljebb a diszpécserrel kell jóban lenniük, hogy néha leessen egy-egy pénzesebb fuvar.

Logikus volt hát, hogy éppen ők lépjenek föl a megélhetésüket veszélyeztető „szívességi” szolgáltatókkal szemben. Csakhogy, mintha fordítva ülnének a lovon: nem azt követelik, hogy hagyják őket békében, az észszerű biztonsági és egyéb követelményeket betartva szabadon dolgozni, hanem azt, hogy a másikat is kösse a számtalan kacifántos szabály, nem egyszer a nagyhatalmú ellenőr „elnézésétől” függően betartott vagy be nem tartott előírás.

Hát, lehet, hogy elérik, hogy külön kommandók üldözzék az uber-eseket, – de jó, ha észben tartják: e kommandókat is nekik kell majd fizetniük.

 

gepnarancs.hu