A srác ki akarta használni, és uralkodni felette, amit ő nem akart – végül a mai napig nem jött teljesen helyre a dolog. Ugyanis még mindig családsegítőhöz kell járnia a volt párja hazugságaira alapozott információk alapján.

Bogit többször figyelmeztették, hogy szerelme kihasználja, megpróbálja uralni őt – rövid távon személyében, hosszabb távon pedig szexuálisan. Mindezt ő nem vette észre – így aránylag hosszú ideig volt együtt a fiúval. Ezt utólag már nagyon bánja. A fiatalember szülei ellen fordította, beleszólt a tanulásába, nem engedte a lánynak például, hogy zongorázni tanuljon. Rávette, hogy otthon hazudjon a családjának, a bátyját pedig megfenyegette. Folyamatosan ellenőrizte a lányt, rendszeresen hívogatta ismerőseit a középiskolában, ahová jár jelenleg is. Szülei egyszer már igyekeztek megtiltani a lánynak a kapcsolatát a sráccal, amit ezután “titokban” folytattak.

“Egyik nap addig merészkedett, hogy az orvosnál is hazug dolgokat állítva intézkedett. Majd oda jött az iskolához, elcsalt a családsegítőbe, ott szintén őt meghallgatva intézkedett, elvittek a krízis központba. Este 5 óráig anyáék nem tudták, hogy hol vagyok, onnan értesítették őket. Annak ellenére tartottak ott, hogy az elmondottak nem felelnek meg a valóságnak.”

– mondja Bogi lapunknak, majd hozzáteszi: “Mindezt tette úgy, hogy az anyja őt hátulról irányította.”

Az édesanyja ugyanis ismerte 
a krízis központ vezetőjét, 
és a srác is jó kapcsolatban 
volt vele.  

A volt barátja édesanyja szociális gondozó az öregek otthonában. Jelenleg a dolgok kezdenek kiderülni a lány elmondása szerint, ennek ellenére a családsegítő továbbra is tartja magát ahhoz, amit volt fiatalember hamisan állított.

A volt párja akkor azt mondta a lánynak, hogy ha nem veszik be oda a gyerek otthonba, akkor egyik haverjának a pincéjében kell majd aludnia. A gyermekotthon vezetője, ahol Bogit benn tartották egy hétig, és a fiú anyja ismerték egymást, amikor találkoztak, egymás nyakába ugrottak “szó szerint”, és hatalmas puszikkal üdvözölték egymást.

“Jelenleg is azon dolgoznak, hogy a családunkat tönkre tegyék.”

A lány iskolájában minden nap este 6-ig, 7-ig van, ezután még el kell járnia pszichológushoz és családterápiára, amikor a családjával a kapcsolata pont jó. Azt mondja, nem érti, hogy miért őt kell mindenkinek szívatnia, amikor semmit nem tett.

“Miért nem az olyanokkal foglalkoznak, mint a volt barátomék, mert oda biztos vagyok benne, hogy kell segítség? Ezek után csodálkozom, hogy az anyukája hogyan dolgozhat az idősekkel?! És a gyámügy mért nem csinál valamit?”

“Hol van a segítség?”

Hozzáteszi: gyerekként úgy látja, hamis állításokkal és ismeretség alapján, szabálytalanul is lehet bármit tenni. “Ha lehet úgy mondani, akkor nekem most teljesen tönkre tették az életemet.” – zárja történetét, amely azóta alig mutat javulást.

Zongorára jár, és a fiúval azóta nem beszél. Szeretné, ha a hazugságokon alapuló nem létező problémák “megoldása” helyett a volt barátjának kellene ilyen terápiákra járnia, bár erre az ismertségek és személyi összefonódások közepette nem lát sok esélyt.

Szerző: Tarnay Kristóf Ábel / hirkut.hu