Egy demokratikusnak nevezett államra az jelenti a legnagyobb veszélyt, ha az állam vezetői kiiktatják a demokrácia működési és intézmény rendszerét.

Érdekes módon a Fidesz a sikereit alapvetően két dolognak köszönheti, az egyik Orbán tehetsége és személyisége, a másik ami ebből következik, hogy számukra nem jelent mást a demokrácia, mint azt, hogy a vezetők szabadon alkalmazkodhatnak bármilyen módszerekkel a megváltozott, vagy változó körülményekhez.

A Fidesz demokrácia értelmezését jól tükrözi a párt belső rendszerének működése, amelynek szerves része a demokrácia gond nélküli mellőzése.

Orbán több alkalommal elkerülte a megmérettetést a választási veresége után, például  2002-ben kívülről, a polgári körökön keresztül tartotta fenn legitimációját. Gyakorlatilag ezt teszik most a parlamenttel is, jogilag nem tilos, de a demokrácia minimális morális szabályait kikerülő egyéni képviselői indítványokon keresztül alkotja a törvényeket. A Fidesz történetének fontos alapvetése a vezetőség zsarolási potenciáljának maximalizálása a tagok irányába, ami szintén átszivárgott a mindennapjainkba és a közélet szerves részévé vált, lásd ügyészség, adóhivatal.

A legdurvább, a kongresszusi küldöttek szavazatainak ellenőrzése vagy a nyílt szavazás, ha valami megöli a demokráciát, akkor az az ellenőrzött szavazás.

Az ellenzéknek, nem az a lehetősége, hogy egy tehetséges autoriterrel szemben, egy másikat állít, már csak azért sem mert ma ebben Orbán verhetetlen, hanem azért mert már az alaptörténet sem képviselhető.

Az ellenzék és ezen belül az MSZP pont azzal tud példát mutatni, hogy ezektől az országot morálisan romba döntő rendszerektől távoli mintákat és viselkedést ajánl a társadalom számára.