Huszonkilenc évig volt ilyen-olyan miniszter, közben tizennyolc évig kormányfő. Luxemburg kis ország, de ez azért ott is teljesítmény, nem érdemes lebecsülni a képességeit. Most például váratlan fordulattal úgy tett, mint aki méltányolja Orbán régi és hamis érvelését, miszerint az ukrajnai menekültek befogadásával Magyar- és Lengyelország már teljesítette a tőle elvárható feladatot.

Az Euró­pai Bizottság elnöke csütörtökön azt mondta, hogy nekik ezért nem kell elhelyezniük több menekültet, tőlük az is elég, ha besegítenek a schengeni határok védelmébe.

Mindez tíz nappal a „kötelező” kvóta elleni magyar referendum előtt történt. Ilyen véletlenek nincsenek. Juncker bejelentése után végképp semmi értelme a népszavazásnak, amelyet azonban a kormány már akkor se fújhatna le, ha akarná. Az Európai Unió mossa kezeit, így akkor sem lesz miről tárgyalni, ha a magyar szavazók több mint fele leadja a voksát. Ellenben az emberek egy részét elbizonytalaníthatja, hogy minek foglalkozzon az egésszel, ha a sokat hirdetett fenyegetés csak a tévében és a plakátokon létezik. Ha pedig a részvétel nem éri el az 50 százalékot, Orbán ott marad a saját maga ásta veremben.

Nem látunk Juncker fejébe, nem tudhatjuk, hogy a húzást a ravasz számítás vagy a magyar referendum járványossá válásától való félelem diktálta. Akárhogy is, a kormányzati kommunikációs zavarból látszik, hogy a „mihaszna részeges adócsalónak” kikiáltott politikai veteránnak volt még ötlete, hogyan fogja ki a szelet az európai vezérszerepre ácsingózó Orbán vitorlájából. Érdekes lesz megfigyelni, hogyan folytatódik kettőjük csatája, miként silányul heteken belül mellékes eseménnyé a nagy dérrel-dúrral meghirdetett, „sorsdöntőnek” hazudott népszavazás. Addig is, próbáljuk megtalálni azokat  az ukrajnai menekülteket!  

nol.hu