Embert próbáló időkben mutatkozik meg, hogy ki kicsoda és mi az a példa, minta, ami követhető. Amíg a baj nem ütött be, csak olyan példákat láthattunk, ami az ego felemelkedését, dominanciáját sugallta. A tőke példátlan koncentrációja mellett a nyomor tömeges megjelenését éltük meg. Ebben a folyamatban mi, muszlimok is bűnt követtünk el. A muszlimok tőkéje, vezetőinek elvtelen árulása hozzájárult kevesek gazdagodásához és sokak elszegényedéséhez. Tehát a rosszban együttműködtünk még úgy is, hogy csak sejtettük, hogy az rossz. Ez nem ment fel senkit:

Legtöbbjük nem követ mást, csak a sejtést. A sejtés az Igazsággal szemben semmit nem ér. Allah Tudója annak, mit tesznek. (Korán 10:36)

Ne állj a mellé, miben nincs tudásod. Mert bizony, a hallás, látás és szív, ezek mind számon lesznek kérve (dolgaidról). (Korán 17:36)

Mi több! Az ember bizonyíték lesz önmaga ellen, (Korán 75:14)

„A Napon tanúságot tesz ellenük nyelvük, kezük és lábuk, abban, mit tettek.”. Nem ember fog vallani önmagáról, nem is mások fognak vallani róla. Saját belső valósága, testrészei árulják el.

Most átrendeződnek az elvek, az emberiség új példák követésére kényszerül (insha Allah). Az ember nem akkor fontos, ha magát annak tartja, hanem ha más számára is fontos. Ha ezt az értékrendet követjük, összhang teremtődik szíveink között. Itt vetődik fel a kérdés: létezhet muszlim és nem muszlim közt összhang, együttműködés?

Meglehet, hogy Allah szeretetet tesz meg köztetek és azok közt kikkel (most) ellenségeskedtek. Allah erre Képes! Allah a Megbocsájtó, a Kegyelmes. (Korán 60:7)

Vallás elleni düh vagy ellenségeskedés vagy üldözés, lehet, hogy tudatlanság, túlzott buzgalom eredménye, melyeket későbbiekben Allah megbocsájt. Ez történt Omarral, aki az Iszlám felvétele után összehasonlíthatatlanul más ember lett.

Allah nem tilt el titeket attól - kik nem hitetekkel állnak harcban és nem űznek el házaitokból-, hogy Méltányosan, Igazságosan bánjatok velük. Mert bizony, Allah szereti azokat, kik Igazságosak. (Korán 60:8)

Függetlenül attól, hogy a hitetlenek hitünk elpusztítására törekednek, a Méltányosság és Igazságosság elve alapján kell bánni velük. A Próféta maga járt elől ilyen példák mutatásával.

…Működjetek együtt a jóban, az őrizkedésben és ne működjetek együtt a bűnben, az ellenségeskedésben. Őrizkedjetek Allahtól, mert bizony, Allah Szigorú Büntető (Korán 5:2)

A fentiekben két választ kaptunk. Egy történelmi és egy Isteni eredetű választ. Történelmi annyiból, hogy teljesen mindegy, hogy mekkai példával élek, ahol a muszlimok voltak kisebbségben a Qureish fölénnyel szemben (lásd Abu Talib), vagy a medinai példát veszem alapul, ahol a muszlimok képezték a többséget, egy egymást szolgáló, konstruktív értérend építésében muszlim és nem muszlim közt megértés, összhang és együttműködés kell, hogy kialakuljon.

Ne feledjük, hogy a muszlim és nem muszlim, csupán szavak. A szó mögött pedig számos tartalom húzódhat meg. Lehet, hogy éppen egy nem-muszlim értékrendje Iszlám-szerű és egy muszlimé nem az.

A másik az Isteni elrendelés, ami ezt az elvet kinyilatkoztatás szintjére emeli.

Idealista vagyok és még belül, mélyen hiszem, hogy van jó, amiért érdemes összefogni. Ez csupán hit, feltételezés, mert szemem mást lát. A jót még látom, de az azért küzdő embert, egyre kevesebbet. Remélem látásommal van baj.