h i r d e t é s

Egy külföldön élő, magyar férfi levele, aki hazaköltözik

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam
a- a+

Egy külföldön élő, magyar férfi levele, aki hazaköltözik

2015. november 30. - 13:09
0 komment

Egyre többen olvassák az utóbbi napokban azt az interneten terjedő levelet, amelyben egy kint élő honfitársunk azt írja le, mi vonzza haza, mik azok a dolgok, amiket kint soha nem kaphat meg, amik erősebben kötik őt hazájához, mint a jobb és biztosabb megélhetés.

Illusztráció - Forrás: kulfoldi-allas.blogspot.com

A levelet, melyet a Fullánkon találtunk változatlanul közüljük.

Olvasgatom a cikkeket és rá kellett jönnöm, az élete mindenkinek egyfelé tart. Mindenki ugyanazt akarja, és mindenki ugyan azt csinálja. Mindenki létbiztonságot akar, ezért mindenki keményen dolgozik - utcát söpör, takarít mérnök, stb. - , és mindenki ezt tanítja a gyermekének, gyermekeinek is.

Látod fiam, én minden reggel munkába megyek, keményen dolgozom a megélhetésért, mindenünk megvan – kocsi, ház, pénz, nyaralás, stb.-, ha majd Te is elég sokat tanulsz és dolgozol Te is meg tudsz majd mindent VENNI. Milyen érdekes, ugye? Venni és nem teremteni!

Elhagyjuk az országunkat, egy másik nemzet pénzén élünk, egy másik nemzet erkölcsei szerint, és a gyermekeinket is így neveljük. 

Hova vezet mindez? Talán oda, hogy a gyerekem sose fogja megtudni, milyen magyar földön élni, hogy milyen magyarnak lenni, hogy mit jelent a hazaszeretet!

Ahol most élsz, sosem lesz a hazád

Joggal merül fel mindenkiben a gondolat, hogy Magyarország mit adott nekem, hiszen csak nyomorogtunk, nem tudtunk megélni egyik hónapról a másikra sem. Hát igen, vannak rossz oldalai a dolgoknak, de felmerül bárkiben is, hogy Ő mit adott a földjének, mely születésétől a haláláig az övé lesz? Ahol most élsz, mint határátkelő, sose lesz a hazád, sose fog befogadni, még ha TE most azt is hiszed. Mindig idegen leszel, de a szülőföldeden történjen bármi is, Te mindig Otthon vagy.

Odáig jutottam, hogy nap mint nap teszem fel akár többször is a kérdést magamnak, MIT KERESEK ÉN ITT? Van otthon házam, földem, barátaim, rokonaim, családom, mit csinálok még itt? Aztán jön a hirtelen felismerés, hogy az ég egy világon semmit.

A család hiánya

Keresem a pénzt, hogy haza tudjak látogatni a családomhoz, hogy segíthessem őket, hogy segíthessek magamon a gyerekemen, a szomszédon, stb. De valóban segítek nekik? Hisz nem vagyok velük, nem beszélek velük, nem találkozom velük, csak küldöm a pénzt, hogy vegyétek meg, amire csak szükségetek van.

Nem baj hogy én már fél éve vagy talán egy éve se beszéltem és láttam az anyámat, a mamámat, a gyerekemet is csak félévente. Meghalnak a rokonaim, a szüleim, a barátaim, és én hazaugrok a szertartásra, ha van rá lehetőségem.

Ha nincs rá mód, azt mindenki értse meg, mert nekem dolgoznom kell, hogy a temetési költségeket ki tudjátok fizetni. De egy szót nem váltottam velük az elmúlt időbe, nem simogattam anyám arcát, nem búcsúztam el a nagyitól és a legjobb barátom is úgy ment el, hogy nem tudtam vele beszélni.

Mindez MIÉRT? A pénzért, hogy a családom jól éljen. És valóban jól él? Van pénzük, kocsijuk, házuk, nincs adósságuk és jól élnek. Csak egy valamit nem tudnak megvenni, engem, az együttlétet, a családot, a szeretetet.

Rájövök arra, hogy én tettem ezt velük, az én hibám, hogy anyámtól nem tudtam elbúcsúzni, hogy nem tudom a nagyinak megköszönni a finom sütiket és az én hibám, hogy a fiam 18 évesen teng-leng a világban, mert fogalma nincs, mit csináljon, hisz én küldöm a pénzt, hogy vegye meg ezt is azt is.

Ha én otthon maradok, együtt nyomorgunk, akkor a fiam most tudná, hogy hogyan kell az állatokkal bánni, növényt termeszteni, az édesanyám tudná, hogy mennyire hálás vagyok neki, stb.

Hát igen, kell a pénz, de mire?

Gondoljuk csak végig! A gyerekemet ugyanerre nevelem, ugyan abba az életbe kényszerítem bele, amiben én élek jelenleg, és Ő is megtapasztalja majd, milyen sok pénzzel, de család nélkül, igazi szeretet nélkül élni.

Hány határátkelő élte már át azt, amikor az otthon maradt testvérének gyermeke született, vagy a barátja megnősült? Nagyon sokan ismerjük ezt az érzést és mindig elmondjuk, de kár, hogy nem tudtam ott lenni.

A pénz utáni hajsza, a jobblét elvesz tőlünk mindent, ami igazán fontos. Az lenne a fontos, hogy együtt legyünk jóban-rosszban, hogy egymást támogassuk, segítsük, oltalmazzuk.

Ne azt tanítsuk már a gyermekinknek, hogy milyen fontos pénzt keresned, mert ha apád beteg lesz, akkor tudod majd gyógykezeltetni, hanem azt, hogy apád előbb meggyógyul, ha Te vele vagy és szereted.

Ne menthetsz meg mindenkit, de ott vagy

Most jöhet az a rész, amikor azt mondjuk, hogy a családomat magammal viszem, stb., de mindig lesz valaki, aki ott marad, és mindig lesz valaki, akit sajnálni fogsz, és mindig lesz valaki, aki majd hazavár, és mindig lesz valaki, akinek nem az lesz a fontos, hogy Te pénzt keress, csak az, hogy vele légy.

Nem menthetsz meg mindenkit akkor sem, ha otthon vagy, nem segíthetsz mindenkinek, de ott vagy. A hiányérzeted megmarad, mindig hiányozni fog valaki vagy valami.

Hazalátogatsz, amilyen sűrűn csak tudsz, de ott lesz az a bizonyos érzés, hogy mennem kell, mert még be csekkolnom és a gép nem vár meg.

Én most hazaköltözöm, növényeket termesztek, állatokat tartok, kenyeret sütök, sajtot készítek, ellátom önmagam és a családomat egészséges friss finom ételekkel, érzésekkel szeretettel."

 

fullank.com / szeretlekmagyarország