Putyin legújabb intézkedése, a taktikai atomfegyver-arzenál élesítése már az elmebaj jeleit mutatja. Tábornokainak és oligarcháinak kell/ene megfékezniük a magából kikelt diktátort, aki Chaplin Hitler-figuráinak mintájára a földgömbbel labdázik.

Alig két hete még hatékony államvezetőnek ítéltem, aki rendre nyugati kollégái előtt jár.

Aztán belezelenszkij-putyinbocsátkozott ebbe a háborúba.

Különösebb indok nélkül. Mert Ukrajna távol tartását a NATO-tól, semlegességének deklarálását (melyet egyébként jogos orosz biztonságpolitikai kérésnek tekintek) enélkül is elérhette volna.

A britek, a németek, a franciák amúgy is ellenezték. Az ukránok se akarták annyira, mint az amerikaiak.

De, Putyinnak több kellett!

Háborús győzelem az otthoni publikum rokonszenvének megerősítésére és, ami fontosabb, az ukrán kormány leváltása, Zelenszkij likvidálása vagy külföldre kényszerítése, és egy oroszbarát bábkormány fölállítása egy helyi Quisling vezetésével. Ilyenek mindenütt tenyésznek.

Gondolom, háromnapos villámháborút tervezett.

Tévedett. A legrosszabb történt, csakúgy, mint Hitlerrel. Állóháborúvá alakult a dicsőséges bevonulás, rengeteg civil áldozattal, rengeteg ukrán és nagyon sok orosz halottal.

Akikkel, utóbbiakkal (időbeli arányaiban többel, mint kilenc év alatt Afganisztánban), el kell majd számolnia!

Tán a többiekkel, az ukrán áldozatokkal is egyszer majd, a Hágai Nemzetközi Bíróság előtt.

Nem kérdés, hogy teljes erőbedobással legyűrheti az ukránokat, létrehozhat egy bábkormányt. Csak hát, ahhoz tartós megszállás kell, több százezer megszálló katonával, partizánharcokkal, miegymás.

A Priprjaty mocsárvidéke látott már egyet s mást.

Rosszul mérte föl a nemzetközi reakciókat is.

Kína, bár tartózkodott az ENSZ Biztonsági Tanácsának Oroszországot elítélő határozatáról tartott szavazáson, de nem vétózott, mint maga a felelősségre vont Oroszország.

(Ez is jó kis szabály: a bűnös megvétózhatja az őt elítélő határozatot – egyáltalán szavazhat a saját ügyében.)

Minek vétózott volna? Ettől a kellemetlenségtől megkímélte az orosz vétó.

Senki nem állt Putyin mellé.

Kína ugyan hallgat, de számára nyilvánvalóan hátrányos egy eszkalálódó háború.

Kína a zavartalan kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok híve. Ennek egy európai háború, a különféle ide-oda szankciók, általában a bizonytalan nemzetközi helyzet: nem tesznek jót.

Hallgat a leghűbb csatlós, Szerbia is. Mi a frászkarikát mondhatna?

Orbán kénytelen-kelletlen csatlakozott az Unió döntéseihez.

(Ezt nyilván lezsírozta Putyinnal – egy frászkarikát ment ő békét teremteni Moszkvába, amivel dicsekszik! Pont ő! A kutya se kérte föl erre! Elképzelem, ahogy magyarázza Putyinnak, hogy ezúttal engednie kell, engedélyezze!)

Még Putyin leghőbb hívei is elnémultak világszerte.

Trump is száznyolcvan fokos fordulatot tett: egy hete még "Putyin zseniális", ma "imádkozom az ukránokért!"

(Gondolom az ukrán szavazók!)

A kazah vezetés, akiket ő húzott ki a szarból, vagy egy hónapja, visszautasította a felkérést, hogy vegyen részt a hadjáratban - ezzel mintegy nemzetközi jelleget kölcsönöztek volna az orosz agressziónak.

Ilyen mérvű elutasítással és ilyen szigorú szankciókkal Putyin nem számolt. Félrevezette őt, hogy az első ukrajnai agresszióját és a Krím, meg a Donyeck-medence annexióját Merkellel az élen a Nyugat szó nélkül lenyelte.

Most viszont százféle retorzióval találja magát szembe, közte az őt támogató oligarchák személyes sérelmeivel. Akik emiatt ellene fordulhatnak.

Putyin zsákutcába kormányozta magát. Ezt a háborút katonai értelemben megnyerheti, politikai értelemben máris elvesztette.

Nincs számára dicsőséges befejezés, de még tisztességes visszavonulás sem. Ahhoz már túlságosan belebonyolódott.

Ha pedig elmebajában az atomfegyvereken babrál, akkor a tábornokai fogják leszerelni. Ahogy Hruscsovot 1961-ben. Világháborút azért senki nem akar!

Egy, csak egy ember járt jól az egész háborúval: megint Orbán!

Tetszeleghet a békemissziós nemzetközi politikus, a határszemlét tartó, biztonságunkon őrködő országvezető, a menekülteket (na, ez a szó is előkerült?) istápoló szent képében, miközben a számára kellemetlen kampánytémák elsüllyedtek a háborús hírek özönében.

És szükséghelyzetben a lakosság általában a regnáló kormányt támogatja: eggyel kevesebb bizonytalansági tényező egy zaklatott helyzetben.