Jobb is! Amerika befolyásoló képessége egy roskatag vénember szánalmas erőfitogtatásának tűnik, és az ország lassan amúgy is a fasizmus ajtaján kopogtat.

Ez talán túlzónak tűnő megállapítás, de a jelek egyértelműek.

Olyan szélhámos gazemberek, a világ sorsával játszadozó kretének ülhetnek be az elnöki Ovális Irodába, mint Trump.
Hozzá képest a később érdemtelenül megdicsőült Reagan értelmes embernek és kompetens vezetőnek tűnik.

Trumpot leváltották, de ez nem jelent semmit. A trumpizmus jelen van és hódít.

A Republikánus Párt, mely sosem volt a demokrácia védőszentje Amerikában, nyugodtan nevezhetjük félig-meddig szélsőjobbosnak, az utóbbi években
– különösen Trump elképesztő nyomulását látva – egyre inkább behódol ennek a faj- és nőgyűlölő, hímsoviniszta, "Amerikát a fehéreknek" jeligére handabandázó, a korlátlan fegyverviselést és a személyes igazságszolgáltatást (vesd össze: lincselés) istenítő, az alkotmányos rendet csak saját jogai védelmében tiszteletben tartó bagázsnak.
Melyet olyan nevek fémjeleznek, mint a Fox sztárja, Carlson Tucker (akit Orbán nem régen államfőnek kijáró ceremóniával fogadott), vagy Steve Bannon, Schmidt Marcsi kedvence, akit most éppen sikkasztásért állítanak bíróság elé – ha találnak olyan bírót, aki tárgyalni meri az ügyét.

A republikánusok rendre megakadályozták Trump elmozdítását és felelősségre vonását mindazon disznóságokért (a 2016-os választásba történt orosz beavatkozás, a Capitolium ostroma tavaly januárban, nyílt fenyegetőzése, hogy nem ismeri el a 2020. évi választás eredményét és nem adja át a hatalmat – mely több bennfentes szerint elhatározott szándéka volt és csak nagy nehezen lehetett lebeszélni róla, és a többi.)

Azt a lózungját, hogy a demokraták elcsalták a választást, a republikánus szavazók hetven százaléka a mai napig elhiszi. Nulla bizonyíték, újraszámlálások és több tucat vesztett bírósági per ellenére. Mert ezek mind a demokraták összeesküvésének következményei.

És folyik a cirkusz a nép kegyeinek elnyerésért.

A republikánusok egyik ismert szenátora, Ted Cruz éppen Tucker műsorában (és állítólag ő könyörgött, hogy bemehessen) a 444. hírének felvezetése szerint csúszva-mászva követte meg a republikánus szavazókat ("Amerika népét") amiatt, hogy terroristának nevezte a Capitolium ostromlóit.
Itt tartanak!
És könnyen lehet, hogy az esedékes szenátusi és képviselőházi választásokon visszahódítják a Szenátust és meghódítják a Kongresszust, azaz mindkét törvényhozó testületben többséget szereznek, ezzel jószerivel megbénítva Biden elnököt.

Akinek, akár a Demokrata Párt egészének (bár talán törvényszerűen bekövetkező világjelenséggel állunk szemben) azért óriási szerepe van abban, hogy a dolgok idáig fajultak.

Biden hihetetlenül pocsék évet zárt. Afganisztán, a szégyenletes, hitszegő és végtelenül amatőr módon lebonyolított kivonulás az USA örök szégyene lesz. És ehhez képest minden idők legnagyobb amerikai szociális programja, mely itt-ott megnyirbálva ment át, kevéssé dobogtatja meg a honfiúi szíveket.
Ma, egy évnyi regnálás után súlyos vereséget szenvedne egy elnökválasztáson.

De nem is ez a lényeg! A lényeg a demagóg, populista, szélsőséges, nevezzük nevén: fasiszta handabandázás elsöprő sikere a műveletlen tömegek körében, akik képtelenek felismerni a maguknak előnyöket kínáló, vagy azzal csak szlogenező verziók közti különbséget.

(Mellesleg: ismerős? Itthon és világszerte!)

És a lényeg az is, hogy a demokraták képtelenek egy épkézláb, hiteles, aktív korban lévő elnökjelöltet találni.
Mert, lássuk be, az agg Biden elnöksége rossz vicc. Józan ésszel senki nem bízná ezt a tisztséget egy nyolcvanéves öregemberre, aki rég túl van a kompetenciái csúcsán. Az, hogy őt jelölték, a legnagyobb szegénységi bizonyítvány.

Mindez valahogy jelképezi a demokrácia elöregedését, kifutását úgy általában. És előre vetíti a sötét jövőt, melyben sorra fognak ledőlni a demokrácia utolsó bástyái.

Nem nagyon tudok szabadulni a gondolattól, hogy a világ a Trump, Netanjáhú, Orbán-féle fasiszták útjára lép.
(Orbán egyébként tíz év alatt 25,5 millió dollárt költött amerikai lobbistákra, illetve fedőszerveikre a pénzünkből, hogy elhallgattassák a rendszer kritikáját a sajtóban és a törvényhozásban.)
Velük szemben a nagy szájú demagógok, mint Macron és Johnson még a jó fiúk lesznek. És maradnak az Unió bürokratái. Hogy a keleti despotákról már ne is beszéljünk!

Az embert csak egyetlen dolog vigasztalja. Švejk megmondta: ha mindenki jó lenne a világon, már régen agyonverték volna egymást az emberek!

Így aztán, talán életben maradunk!