Szili Katalin, Kóka, Fodor Gábor, az LMP és Szél Bernadett, a Magyar Művészeti Akadámiába havi 260 ezerért tagságit váltók, a rezsimet ugyan bíráló, de közben ravaszul manőverező, dicsérő szavakat is jól hallhatóan el-elpöttyentő, s cserébe viszonzást: pénzt, munkát megrendelést váró értelmiségiek, Tusványoson, az illiberális demokrácia bejelentésének helyszínén fideszesekkel "vitatkozó" demokraták… a lista egyre hosszabb.
Persze van rá magyarázat.
Ön- és családfenntartási kényszer, testi-lelki amortizáció, szorongás, kezdődő paranoia, Geréb-szindróma… elismerem, tényleg nehéz folyamatos harcban, oppozícióban élni.
No meg egy vacak országban sok a vacak ember.
És most már Eörsi Mátyás is az ő táborukat gyarapítja. Bejelentésében ugyan megpróbálta kidumálni magát, de én még emlékszem hódmezővásárhelyi századparancsnokomra, aki mindig ezzel állította le a kiskatonákat: Ne magyarázza meg, honvéd!
Szóval, aki diplomáciai feladatra maga jelentkezik be Szijjártónál, Orbán kevés bizalmi emberének egyikénél, az ne magyarázza meg.
Arra, hogy Eörsi ennek a demokrácia valaminek a főtitkára legyen, két embernek volt szüksége az országban: neki és Orbánnak.
A miniszterelnök szándékára fölösleges szót vesztegetni. Nem kis mértékben a megosztottság, az emberek közé emelt falak tartják őt hatalmon, és most egyetlen "nagyvonalú gesztussal" sikerült egy újabbat létrehoznia, egyúttal sikerült az ellenzék, mindenekelőtt a DK és Gyurcsány Ferenc hitelességét tovább gyengítenie. Eörsi meg csak hadd repkedjen tovább kontinensről-kontinensre, fb-oldalán hadd posztolja drága ebédek és a jó élet fotóit.
És igazából az ő személyes és hazafias indítékai is teljesen érdektelenek, különösképp zavaros, szakmaiatlan magyarázkodása után. Eörsi amúgy is pontosan tudja, hogy a baltás gyilkost elengedő és ismét Moszkvától függővé vált magyar külpolitikát miféle szándékok vezérlik, és hogy Orbán előbb hallgat a bejárónőjére, mint rá.
Mi több, azt is tudja, hogy normálisan soha egyetlen kormány nem segítene diplomáciai pozícióba olyan embert, aki nem ért egyet az ő külpolitikai vonalával. Ő mégis azzal áltatja híveit, s a megmaradt demokratikus közvéleményt, hogy mindennap elmondja majd, Szijjártó egy dilettáns teremfocista, Orbán pedig Putyin Kárpát-medencei helytartója.
Ócska egy játék ez, de beleillik az általános romlásba.
Eörsi ugyan csak egyik lábát tette be a Fidesz gondozta senki földjére, oda, ahol élet nem, csak gyom és kóró nő, de ezzel átlépett egy nagyon fontos választóvonalat. Felajánlkozása egyúttal akaratlan jelzés, amolyan öntudatlan arcrándulás: nincs már türelme várni, elvesztette bizalmát saját oldala életképességében.
A DK pedig hallgatásával mintha ezt felelte volna: menj csak, Matyi, tárgyalj velük, mi sem bízunk már magunkban.
Szép évek elé nézünk.

Bruck András