Aztán ott van az ő jobbkeze, akinek korábban blöff, blöff, blöff, tegnap óta pedig beiglis, adventes válaszai gazdagítják a rezsim kádereiről bennünk élő, mi tagadás, nem különösebben kedvező képet. Amely a családtagok (rokonok, haverok) „feltőkésítése”, vagyis az összes többi nem rokon, nem családtag magyar állampolgár maradandó megkárosítása során alakult ki bennünk. 

De a miniszterelnök kabinetfőnökének válaszai is ott csengenek a fülünkben, amelyekkel volt kerülete, az ötödik lakásállományának tendenciózus fosztogatását, no meg saját lakásállománya szakadatlan növekedését firtató kérdésekre szokott reagálni.

A legfrissebb hír pedig, hogy az első kerületi polgármester sem kevésbé találékony, ha a saját kerülete önkormányzati lakásbérléseiről van szó. Ő eddig titokban adott ki lakásokat a Várban, a piaci árnál jóval olcsóbban, egyrészt saját magának, másrészt a haveri körének. A dolog kiderült, arra a négy, neki feltett kérdésre pedig, hogy ez vajon jogszerű, igazságos, méltányos és etikus-e, jó hivatalnokként pontosan ugyanannyi választ adott: igen, igen, igen, igen. Továbbá polgármesteri üdvözletét küldi mindenkinek. 

Ezek az ügyek a magyar igazságszolgáltatás részleges megbénítása folytán – a bíróságok még tartják magukat – momentán nem kivizsgálhatók, a hatalom embereit legfeljebb édesanyjuk intő szava mérsékelhetné: kisfiam, az ég szerelmére, baj lesz belőle, ne legyetek ilyen mohók.

De hát azok, és megoldás most karácsonykor még biztosan nem kerül a fa alá. 

Amíg Orbán Viktor a miniszterelnök, addig a jegybank elnöke továbbra is ilyen pimasz és arrogáns marad, és akár a Dunát is a saját nevükre írathatják. De azért ne adjuk fel a reményt, hogy egyszer majd a bírák sorban, egymás után az első kerületi polgármester négy igenjéhez hasonló kopogós válaszokat fognak adni: tíz év, húsz év, harminc év… 

Bruck András